Nem, nem bírnak odaát belenyugodni abba továbbra sem, hogy Marx szobra már nem ékteleníti el az egykor róla elnevezett Corvinus Egyetem auláját. Meg abba, hogy vannak, éspedig nem is kevesen, akik szerint oda Corvin Mátyás szelleme illene leginkább. Elő is állt hát a Néphazugság a minap azzal, hogy véletlenül se legyen igazságos királyunk névadója az intézménynek, mivel nem volt – közgazdász!

Amint augusztusban jeleztük az Eduline.hu tájékoztatása alapján, a Budapest Corvinus Egyetem rektora, Rostoványi Zsolt elmondta, Marx már a múlt része végképp, ezért szobrának semmi keresnivalója az épületben. Ott már valódi példaképre van szükség. Olyanra, mint Corvin Mátyás. Ilyetén az intézmény pályázatot írt ki egy „új szimbolika” kialakítására, amely egyértelművé teszi hallgatóinak, hogy a Corvinusra járnak:

„Mátyás királytól a humanizmuson és a reneszánszon át a corvinákig sok minden megjelenhet” – mondta a rektor, s a méltó szimbólumok kialakításában az egyetem a magyar Képzőművészeti Egyetem oktatói és hallgatói segítségét kéri.

„Micsoda, Mátyás király?” – kiáltanak fel a Néphazugság berkeiben azóta is. Tegnapi számában bizonyos dr. Weltner János sebészorvos amiatt aggodalmaskodott, hova vezet, ha egy oktatási szakintézményt olyan valakiről nevesítik, akinek ahhoz az égvilágon semmi köze nem volt. Mint amilyen volt a Hunyadiak nemzetségéből való királyunk, aki szerinte egyszerűen nímand volt a közgazdaság területén:

„Mátyás tudósai között sajna nem volt mezőgazdasággal vagy gazdaságtannal foglalkozó, ez utóbbi tudomány akkor mifelénk nem létezett, noha Luca Pacioli (1445–1514) a kettős könyvelést Mátyás korában írta le. Az első hazai közgazdasági megnyilvánulást 1583-ra teszik és Bethlen Gábor fejedelemnek tulajdonítják, aki viszont sem humanistának, sem reneszánsz személyiségnek nem tartható, inkább központosító, monopóliumokat támogató uralkodó volt. A mezőgazdasági képzést pedig a XVIII. század végén alapított Georgikonhoz kötjük.”

Nos, lehet, hogy Weltner urasága kiválóan praktizál szakmájában, de ettől még nem feltétlenül konyít honi históriánkhoz. Sőt a jelek szerint, legalábbis a Hunyadiak korszakához, egyáltalán nem. Mert akkor tudná, amit még egy középiskolásnak is illik ismernie. Azt, hogy a mi igazságos királyunk volt az, aki uralkodása alatt adópolitikájával elsők között vezette be a közteherviselést, stabil pénzt veretett, lehetetlenné tette a pénzváltási nyereséget, az önkényes földesúri adók kivetését. Mindemellett nemzeti javainkat is védte. 1464. évi IX. törvénycikke értelmében például külföldi sókat nem volt szabad többé országunkban eladni, csak a sajátunkat.

Aminek követése, nem mellékesen, soha nem volt időszerűbb, mint éppen ma, amikor a Kárpát-medence magyar népességét a világhatalmi megfontolásokból csökkenteni kívánók nátrium helyett káliummal dúsítják általában kapható sóinkat, elősegítve ezzel a szívinfarktus ijesztő megnövekedését.

És itt van bizony ama bizonyos elásva. Szóval még csak véletlenül se kövessük múltbeli példaképeinket. Süllyesszük egyenest a feledés homályába Mátyást, de hagyjuk meg Marxot! Hát nem. Követeljük, hogy közgazdaságtudományi egyetemünk igenis viselje Hunyadi Mátyás nevét és képviselje szellemét!

Ifj. Tompó László – Hunhír.info