Orbán Viktor tusnádfürdői beszédében fizetett politikai ügynökökről beszélt, akik mást sem tesznek, mint lejáratják hazánkat külföldön. Nos persze, tehetnők hozzá, korántsem csak ott. Idehaza is. Sőt elsősorban éppen itt. Mint a minap Király Zoltán, a volt szocialista honatya, aki szerint közéletünket a zsidóság minduntalan vegzálása jellemzi. Mert ha valaki valakit lezsidóz, már egész közéletünk megromlottságáról hadovál.
Arról persze, hogy napjainkban csak naponta hány magyart ér messze nem csak verbális, hanem fizikai inzultus is származásáért, nem értekezett a Néphazugság szombati számában. Nem. Csak arról, hogy életében hányszor, de hányszor megtapasztalta, mennyire kivetik errefelé a zsidókat azért, mert – zsidók.
Mert minő borzalom, írja, hogy már a Kádár-korszakban is megtörtént, szállodai portásként egyszer azt hallotta a főportástól: „Nézd már, ma szinte csak zsidók fizetnek.” Vagy hogy egy újságíró kollégája megkérdezte tőle: „Na és hogy van a zsidó szeretőd?” Ám ez még semmi persze ahhoz képest, amit ő maga nemrég átélt:
„Egy este a Szent Gellért téren felszálltam a 19-es villamosra. Mellettem lendületesebben egy lány és egy fiú is, a srác véletlenül meglökött egy kicsit, majd szó nélkül lehuppantak két szemközti ülésre. Én a lány mögötti helyre ültem, de előtte ránéztem a srácra. A metakommunikációs üzenet ennyi volt: azért mondhattad volna, hogy bocs. Ehelyett minden átmenet nélkül nekem esett: Mi van, te rohadt zsidó? A palesztin gyerekeket persze bátrak vagytok gyilkolni, te hülye zsidó.”
Amire hiába mondta, hogy ő „kiskun magyar”, a fiú csak folytatta szidalmazását egy abba bekapcsolódó társával, sőt leszálláskor „még megpróbált vesén rúgni, de úgy hiszem, szándékosan visszafogta magát, éppen csak megérintette a farmeromat a térdével”. Aztán ő maga meg hazament s billentyűzethez nyúlt, hogy üzenjen az őt vegzált „újnyilas”-nak:
„Üzenem az ismeretlen kis újnyilasnak, hogy menjen el az Arany János u. 27. számú ház bejáratához, nézzen le a járda közepére, gondoljon a kishúgára, aki biztosan volt nyolcéves. Olvassa el az ott lévő rézlapocskára írtakat: „Itt lakott SCHWARZ KATI sz.: 1936, zárdában megölték a nyilasok – 1944. okt./nov.”.
Arról, hogy a jelzett időpontban valóban nyilasok ölték-e meg a nevezettet, azért lehetne vitatkozni. Ostromhelyzetben ugyanis bárki felvehette a nyilas karszalagos egyenruhát, hogy kompromittálja ezzel az akkori hatalmat. Ilyetén tehát az erre való hivatkozás minden, csak nem hiteles történelmi informálás. De lépjünk tovább! Király elvtárs így folytatta:
„Kérdezem Vona pártelnök urat: ilyenek lennének pártja (magyar) gárdistái?! Kérdezem Pintér miniszter urat: tudja-e, hogy ilyenek (is) a „közállapotok” a városban? S kérdezem Orbán miniszterelnök urat: miközben a Horthy-kort igyekszik visszahozni, sejti-e, hogy ezzel a nyilasokat is visszahozhatja, és tudja-e, hogy az újnyilas ifjak már a spájzban vannak?!”
Ha van arcátlanság, akkor ez az. Először is, az egykori nyilaskeresztesek közönséges bűnözőkként való beállításán már a nem éppen konzervatív történetírás képviselői is túlléptek (amint az ez ügyben a már általunk is többször megidézett Karsai László), s éppen ezért az említett suhanc „újnyilas”-ként történő beállítása éppen olyan, mintha az MSzP-t azért, mert van „hívő tagozata”, kereszténybarátként aposztrofálnánk.
Másodszor pedig, aki csak egy kicsit is ismeri közállapotainkat, tudja, kiket érnek rendszeresen inzultusok hazánkban is. Nemcsak verbálisan, tettlegesen is. Ja, és még egy. A „Horthy-kor”-ra való hivatkozás is fals, tekintettel arra, hogy Kelet-Közép-Európa zsidóságának aziluma volt hazánk már akkor is. Azt pedig, ismételjük, hogy a nevezett suhancnak mennyi köze van az egykori „nyilasok”-hoz, hadd ne firtassuk.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
