Oda bizony. A Néphazugság tegnapi számában Felcsuti Péter bankszakember „megkerülhetetlen politikus”-nak nevezte. Ami igaz is lenne, de csak imígyen: „megkerülhetetlenül bukásra ítélt” politikus.

Szerinte a nevezett a balféltekén a legjobb: „Intellektuális és kommunikációs képességei messze kiemelik őt az ellenzéki oldalon ez idő szerint fellelhető közepes, esetenként annál gyengébb képességű és/vagy színtelen politikusok sokaságából. Megvan benne a készség és képesség, hogy részt vegyen a napi csatározásokban, de eközben ne tévessze szem elől a hosszabb kifutású, távlatos célokat. Van karizmája, van humora és öniróniája, sőt még az önkritikára is képes.”

Hát igen. A vakok közt a félszemű is király. Sőt ő a legnagyobb király. A zavaró csak az, hogy a gépezetbe homokszemek is kerülnek. Mint Gyurcsányéba. Mert ugyan „minden arra predesztinálja, hogy az ellenzék vezetője legyen az Orbán-rezsim leváltásáért vívott küzdelemben”, ámde folytatja Felcsuti, „sokat, a megengedhetőnél sokkal többet hibázik”. Türelmetlen, elbizakodott, empátiahiány jellemzi, esetenként intellektuális gyávaság és a hatalom mindenekfelett akarása. Mert „problémaérzékelése, helyzetértékelése gyakran helyes, ám az abból következő politikai lépés hibás (rosszkor, rossz helyen, rossz formában kerül rá sor)”. Mint volt az őszödi beszéd, aminek „jó mondanivaló”-ja volt, de „rossz helyen rossz formában” hangzott el, vagy mint a „2006 őszi zavargások kezelése a hibákért felelős rendőrtábornokok „ajnározása” miatt.

Mindezek után „a „szociális népszavazást” követően „2008-ban le kellett volna mondania”, amit mégsem tett meg, viszont most annál többet tesz saját erői szétforgácsolásáért azzal, hogy „pártuniót javasol az ellenzéki oldal pártjai számára”. De hibák ide, hibák oda, még így is ő a legjobb a felhozatalból. A király maga. Hiszen tábora „nem képes vele azonos fajsúlyú, de kevesebbet hibázó politikai vezető „kitermelésére”. Ő viszont a jelek szerint nem képes változtatni. Mi pedig – az ellenzéki választók – egyre reménytelenebbül várjuk a csodát.”

Iskolapéldája az efféle néphazugságos elmefuttatás a balfélteke totális szellemi posványságának. A pápa prolinak tehát nem a képességeivel van baj, csupán azok alkalmazásával! Mintha múlt századunk hatvanas éveiben járnánk, felidézve Bacsó Péter méltán híres filmjét, a „Tanú”-t, amiben Pelikán és Virág elvtársak azon töprenghetnek, miként lehetne építeni a szocializmust, mi várható az „új gazdasági mechanizmus”-tól. Vagyis hogy miként lehet például olyan hűtőgépet konstruálni, ami energia nélkül is működik.

Megkerülhetetlenül bukásra ítélt tehát a pápai proli, aki ráadásul nyilván nem keveseket fog elsüllyeszteni.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info