Nem, vannak esetek, amikor azokra nincsen józan magyarázat. Amilyen a mostani is. Merthogy van ugyanis elég elhagyatott magyar honvédsír Kárpátokon innen és túl. Mégis miért, hogy azok helyreállítására valahogy nem nyílik meg az állam bukszája?
„Állami támogatásból rendbe hozzák a rácalmási izraelita temetőt. L. Simon László, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára kedden az MTI-nek egy civil kezdeményezést segítő állami támogatás szép példájának nevezte az ötmillió forintból megvalósuló felújítást.”
Ezt adta hírül a Mazsihisz honlapja kedden. Nos, nem mernénk vállalkozni arra, hogy számba vegyük, hány elhanyagolt magyar sírkert található csak csonka honunkban. Miként arra sem persze, hogy regisztráljuk, államtitkár urasága hányadszor fényezi – Heisler András Mazsihisz-elnök alighanem feledhetetlen nyelvi leleményét idézve – a „kifinomult emlékezetpolitiká”-t hirdetők ülepét. Aki elmondta:
„A holokauszt-emlékév legfontosabb üzenete az emlékezés a 70 évvel ezelőtt történtekre, a felelősséggel való szembenézés mind az ország, mind az egyén szemszögéből. A múlttal való szembenézés arra jó, hogy közben előretekintve tanuljunk a hibáinkból, és még egyszer ugyanazok a szörnyűségek ne történhessenek meg.”
Igen, valóban jó, ha tanulunk hibáinkból, tehetjük hozzá. Vagyis ha saját temetőink rendbe hozatalára legalább annyit áldozunk, mint másokéra. Mert ha hiszi államtitkár urasága, ha nem, van olyan is, hogy hűség. Széchenyit idézve, saját fajtánkhoz.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info