Kiverte a biztosítékot a bal parton, hogy a kormány létrehozza a Nemzeti Kommunikációs Ügynökséget (NKÜ). Fő orákulumuk, a Néphazugság, máris retteg, amiért az új kormányügynökség beleköphet a jól ismert reklámbirodalmak levesébe. Amire persze égető szükség volna végre. Egy tény: valóban van hát miért rettegniük.

A sajtópiac átszervezése címen a lap tegnapi számában bizonyos dr. Nagy Zoltán fejezte ki értetlenségét, amiért az Orbán-kabinet „teljes hatalmi önkény”-nyel akar lecsapni a „közszolgálati” médiumokra, s így nem tudni, közülük éppen „melyiknél zárják el végleg a pénzcsapokat”, ami „méltán válthat ki „ellenérzéseket” európai uniós berkekben”.

Nem érti, mindez miért történik: „Felmerül a kérdés: miért van szüksége egy kétharmados többséggel felruházott kormányzatnak arra, hogy még akár a „sajátjaival” is szembemenjen, a „bejáratott” reklámbirodalmak levesébe beleköpjön?” Azért, mert a szóban forgó reklámműsorok csak rombolni tudják a közízlést, nem is szólva gigaprofitra hajazásukról.

„Az NKÜ létrehozásával egy olyan állami médiaügynökség jön létre, amely nem átallja majd „oda” adni a pénzeket, ahol számára „megfelelő” felületet talál” – folytatja urasága. Nos, ha az NKÜ a nevében viselt jelzőnek megfelelően fog működni, természetes, hogy nem azoknak ad majd apanázst, akik fizetett politikai aktivistákként árulnak hazát Budapesttől Brüsszelig.

És, tegyük hozzá, akik mint a svábbogár a fényességtől, irtóznak mindentől, ami szép, jó, nemes és legfőképpen – igaz. Akik hidegrázást kapnak ma még csak Szabó Dezső, Nyirő József és Wass Albert nevétől, de maholnap már talán Petőfiétől, Aranyétól és Adyétól is. Akik potenciálisan felelősek azért, hogy lassan már nincsenek – legalábbis értő – olvasók.

És elég régóta felelősek. „Írók vannak még – mondja Chesterton –, de olvasók nincsenek. A klasszikusok a patkányoké. A remekírókat megtisztelik azzal, hogy megkímélik őket a használattól. Tanárokon kívül senki se olvassa őket sem fordításban, annál kevésbé eredetiben.” – írta – 1935-ben! – könyvében (Emberek és ideálok) Perlaky Lajos atya.

Nos, a Néphazugság megidézett „PhD médiakutató” szerzőjének és holdudvarának van hát mitől rettegnie. Az alagútnak ugyanis, amelybe ki tudja, hány évtizede vitték be olvasóikat, bizony van vége. Ahol véget ér a sötétség és felragyog a világosság. Ahol már nem reklámozhatják önmagukat, hiszen süllyesztőbe kerülnek – megérdemelten.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info