Aki azt hiszi, olvasóikra legalább a nyári hőséghullámok közepette tekintettel vannak a nemzetállam-ellenes médiumok, s ilyenkor, essék bármennyire nehezükre, még ők is visszafogják önmagukat, hatalmasat téved. Nem, sajnos. Papagájokként hirdetik, hogy Marx élt, él és élni fog. Ámde hiába az erőlködés. Élt ugyan, de már, kimondhatatlan hála a Teremtőnek, nem él, és még rémálmainkban se forduljon elő, hogy élni fog.
A Néphazugság mai számában bizonyos dr. Dávid Ferenc arról elmélkedett, hagymázas álmaiban sem hitte volna, hogy a szerinte „számos dologban tévedő”, ámde mégiscsak „szabadon gondolkodó nagy teoretikus”, sőt „tudós” szakállas próféta szobrát ne hagyják békében az egykor róla elnevezett egyetemen. Reá derült égből villámcsapásként hatott az Eduline.hu internetes portál általunk is ismertetett augusztus 4-i tudósítása, miszerint új helyre kerül a Budapesti Corvinus Egyetem Fővám téri épületében lévő Marx-szobor, éspedig az egyetemtörténeti kiállításra.
„A Magyar Tudományos Akadémia korábbi álláspontja – miszerint Marx szellemi teljesítményét az egyetemes művelődéstörténet önmagában nagyra értékeli – korszerűtlen és érdektelen, azt a pártalelnök-államtitkár alábbi néhány mondatos ujjongó üzenete természetesen felülírja: „Nagyon örülök a Corvinus Egyetem döntésének, hogy végleg eltűnik Karl Marx szobra az egyetem központjából. Valóban, Marx a magyar történelem egyik fájó részének szimbólumává vált. Józan ésszel mindenki beláthatja, hogy a Corvin Mátyásról elnevezett egyetemen inkább van helye a dicső király emlékének, mint egy dicstelen korszak jelképének. Gratulálok az IKSZ-eseknek a bátor kiállásért! Good bye, Marx!”
Így kesereg tehát a fent nevezett. Akinél a biztosítékot kiverte, hogy egy dicsőséges királyunkról elnevezett egyetemen annak névadójának van helye, nem pedig olyannak, aki ideológiájával ugyebár nemzetek sokaságát, egyének millióit tette tönkre. Olyannyira, hogy képes volt az alábbi két mondatot törlés helyett közrebocsátani:
„Corvin Mátyást összemérni Marx Károllyal nem akármilyen bravúr és kell hozzá a tudatlanok szilaj bátorsága. A XIX. századi német teoretikus teljesítménye és történelmi hatása ugyanis összehasonlíthatatlan a XV. századi magyar uralkodóéval.”
Olcsó poén volna persze azt tanácsolnunk uraságának ezek után, tanulmányozza egy kicsit a kommunista teória marxista gyökereit és annak áldozatai történetét, majd szedjen Cavintont. Aligha lenne ezért hálás. Ő ugyanis másért az, de azért aztán nagyon:
„Hálát adok a sorsnak, hogy egyetemi tanulmányaimat még a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen végezhettem.”
Nos, mi is a Teremtőnek, hogy az efféléket írogató kétlábúak remélhetően kiveszőfélben lévő fajták, akik, négy számjegyű nyugdíjjal kénytelenek beérni azzal, hogy prófétájuk kultuszának már csupán saját négy faluk között van helye.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
