Bárcsak ne lenne, mégis örökzöld témánk, kik, miért és miként uralják médiumainkat. Azt, hogy kik, tudjuk persze. Schmidt Mária szavával a „nemzetállam-ellenes”-ek. Azt is, miért. De hogy miként, talán már kevésbé. Mintha nem is vennénk észre eléggé, milyen démonian képesek manipulálni. Lássuk most ezt néhány minapi példán!

Az ATV szerdán interjút közölt bizonyos Krasznahorkai Lászlóval. Akire tökéletesen ráillenek egyetlen mai szépírónk, Pozsonyi Ádám szavai: „láthatatlan ember”. No de persze ne a Gárdonyi-regény hősére gondoljon az olvasó! Hanem olyasvalakire, aki csak fiziológiailag homo sapiens. Aki, akárcsak Pozsonyi regénye (Keskeny Károly élete és kora, 2012) egyik figurája, beszélni nem tud, nemhogy írni. Jellegtelen. Nem létezik. Ha közlik is itt-ott írásait, olyan, mintha semmit sem írt volna. Egyszóval láthatatlan.

Ami persze nem lenne még olyan nagy tragédia, ha begubódzva a négy fal közé, ugyanilyen állapotú sorstársaival érintkezne csak, s amit éppen körmölt, kizárólag velük osztaná meg. Az viszont tragédia, hogy az ilyenek pozícióban ülnek. Éspedig vezetőben. Ők döntenek írópalánták sorsáról, irodalmi ízlésről. Amolyan véleményvezérek. Mint történetesen éppen Krasznahorkai. Aki, tudtuk meg a vele riportot készítő Kálmán Olgától (szintén láthatatlan ember), „alternatív irodalmi Nobel-díjat kapott”. Aminek hallatán felmerül a kérdés, mire?

A vele készült húsz perces riportból azonban nemcsak erre nem kapunk választ, de arra sem, minek kellett őt egyáltalán rivaldafénybe hozni? Mert orrhangú nyekergéséből, álmosító makogásából csak annyit lehetett megtudni, hogy valójában sehol sem érzi otthonosan magát a világban, de nálunk különösen nem. A szovjet kolosszus leomlása után örökös mehetnékje támadt, azóta bolyong a világban, de arról, hogy mégis miből és főleg miért, egyetlen épkézláb mondat nem hagyta el ajkát. Tipikus kozmopolita, modern világpolgár urasága.

Akinek tehát még köznapi értelemben sincsenek kimutathatóan ideái, céljai, vágyai. Akárcsak olyan, íróknak hazudott kortársainak, mint Spiró György, Nádas Péter, Eszterházy Péter. Szóval nincsen egyedül ezzel. Miként az ATV véleményvezére, Kálmán Olga sem. Aki zárásként, utolérhetetlen negédességével csak két szót tudott könyörgően kimondani: „Írjon nekünk!” És lássunk csodát, ezúttal sem szakadt le a plafon. Írjon urasága! No de egy funkcionális analfabéta szintjén álló világcsavargó? És miért, kiknek mégis?

De lapozzunk! Ugyanezen a csatornán csütörtökön két és fél perces felvétel jelent meg öles címmel: „Orbán tusnádfürdői beszéde: az utca emberét kérdeztük.” Az utca emberét! Természetesen a pestiét. Az ATV szemfüles riporterei a Nyugati Pályaudvar előtt kaptak lencsevégre kilenc olyan tekintetet, melyekről már első ránézésre a Szondi-teszt juthat eszünkbe. Természetesen, adva portálunk színvonalára, nem idézhetjük az általuk elhangzottakat. Csak kérdezzük, mégis mi alapján tekinthetők ők az „utca emberei”-nek?

Végül lássunk ugyanezen napról egy másik, pszichológusért kiáltó esetet! Szintén öles cím hozta a nap ászát: „Magyarország Mussolini-je”: nekiestek külföldön Orbánnak.” Igen, de kik? A párizsi, londoni, washingtoni bulvárokon korzózók? Lehet persze, hogy azok is, de mindenekelőtt az olyan médiumok, mint amilyen a Newsweek. Amelyeknek – és ez korántsem vicc! – maga a nemzet és a nemzeti kifejezés – nem is szólva a nemzetállamról – maholnap már a gázkamra szinonimájának fog számítani.

Íme tehát három híranyag, melyekből, mint a csernobili atomerőműből a cézium, csak úgy sugárzik az engesztelhetetlen ódium mindenki iránt, aki nem a világot uraló bizonyos körök parancsa szerint gondolkodik. Egy azonban bizonyos. Amíg „nemzetállam-ellenes”-ek uralják médiumainkat, nem fordul sorsunk jobbra.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info