De szó szerint az. A miniszterelnök tusnádfürdői beszédére adott hisztérikus reflexiók mutatják, mennyire elrugaszkodottak a valóságtól a liberális demokrácia utópistái, mennyire nem ismerik magát az emberi természetet, s képtelenek belátni, hogy egyre többeknek van elegük belőlük. És mára már azoknak is, akik pedig a régi szép időkben bálványként néztek fel reájuk, amíg el nem jöttek számukra is a megvilágosodás pillanatai.

Igen, talán a legfontosabb, hogy nem ismerik magát az emberi természetet. Még mindig abban ringatják magukat, hogy nincsenek fajok, rasszok, népek, nemzetek. Csak nagybetűs Ember van, bárminemű korlátok nélkül. Ami persze önellentmondás. Ugyanis figyeljük csak meg: a liberális demokrácia leghangosabb prókátorai, miközben örökösen emberi jogokról papolnak, arról, mennyire elfogadhatatlan számukra ugyebár mindennemű kirekesztés, mást sem tesznek, mint – kirekesztenek mindenkit, aki nem tart velük.

Illetve kirekesztenének, csak hát úgy tűnik, ez egyre nehezebben megy nekik. Mivel azonban nem lehet feladatunk, hogy minden idiótát nyilvántartsunk, ezért megkíméljük olvasóinkat a szombati Orbán-beszédre köreikből reagálók megnevezésétől. Kivéve egyet. Szanyi Tibort. Aki a Néphazugság mai számában megmondta ám a frankót:

„Magyarország lakóinak felelőssége innentől kezdve az, hogy elkergesse a diktátort”.
Mármint hogy Orbánt. Akit nemes egyszerűséggel Rákosi elvtárshoz hasonlított. Merthogy Szanyi elvtárs jó elvtárs. Aggódik ugyanis népéért. Mert van miért:

„Rákosi Mátyás idején is csilingeltek a villamosok, zöldelltek a fák és volt mozi. Ez ne homályosítsa el senkinek a szemét. Magyarországot meg kell menteni attól, hogy orbáni diktatúra áldozatává váljon, és meg kell menteni Európát is, hogy a putyini diktatúra áldozata legyen.”

Szanyi elvtársat, az eszerint kellő vodkaszintet elért prókátort viszont már aligha lehetne megmenteni – esetleg a liberális demokráciája lyukas esernyője alatt ácsorgókat. Idejében tudtukra adva, hogy ha megered az eső, álljanak alája. Ja meg, hogy ha elállt az eső, ne felejtsék el a családi relikviákként őrzött Rákosi-képekkel ugyanazt tenni, mint a jó Szanyi elvtárséival. Elvégre sohasem szégyen tüzet csiholni és gyönyörködni hatásában, abban, miként semmisít meg hiábavalóságokat.

Merthogy a liberális demokrácia, írja találóan Bogár László (Illiberális demokrácia. Magyar Hírlap, 2014. július 29.), valójában „nem más, mint fából vaskarika, azaz a globalizmus és helytartója, az SZDSZ alig rejtett diktatúrája”.„A „liberális demokraták” mostani felháborodása pedig „egyfajta „immunreakció” arra a kísérletre, amely korlátozni szeretné diktatórikus hatalmukat”. Akik, teszi hozzá a jeles közgazdász, eddig „kényelmesen manipulálgatták a magyar választók táborát, de ez ma már kevésbé lehetséges”. Igen, mert egyre többeknek van elegük a liberális demokráciából, ami „fából vaskarika”.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info