Nem tudjuk, hogy vannak kontinensünk új urai ezzel, de eddig mindenki úgy tudta józan eszénél fogva, hogy más valakit jogerősen bűnösnek tekinteni és ennél fogva elítélni, és más csak feltételezni róla, hogy az, amiért viszont nem lehet vele is ezt tenni. De, hangsúlyozzuk elöljáróban, úgy tűnik, más a módi. De kiről, miről is van szó?
A hovatovább kizárólag csak nácik vadászatára szakosodott Mazsihisz az MTI tájékoztatása alapján ma az alábbi beszédes hírcikket közölte honlapján:
„Elhunyt egy 89 éves feltételezett náci háborús bűnös, egy nappal azelőtt, hogy egy amerikai szövetségi bíró úgy döntött, adják ki Németországnak, ahol bíróság elé akarták állítani – közölte szerdán Philadelphiában az ügyvédje.
Johann Breyer kedd éjjel halt meg a pennsylvaniai nagyváros egyik kórházában, Timothy Rice bíró pedig, akit erről nem tájékoztattak, szerdán hagyta jóvá a német kiadatási kérelmet. Breyert szombaton szállították kórházba, halálának okát egy előre nem közölték
A nyugalmazott szerszámkészítőt azzal gyanúsították, hogy a második világháború idején, 1944 májusa és októbere között egyike volt az auschwitzi haláltábor SS-őreinek. A philadelphiai otthona közelében júniusban letartóztatott Breyer a vád szerint 216 ezer zsidó férfi, nő és gyermek elpusztításában segédkezett.
A férfi elismerte, hogy az SS-tag volt és hogy valóban a haláltáborban szolgált, de azt állította, hogy nem tudott az Auschwitzban elkövetett népirtásról és hogy nem vett részt abban. A férfi nem sokkal a háború után telepedett le Philadelphiában, ahol tisztes polgári életet élt.
Az amerikai állampolgárságot Breyer az anyja után kapta meg, aki az Egyesült Államokban született, majd Európába költözött. Ezt az amerikai kormány 1992-ben megkísérelte visszavonni tőle, miután tudomást szerzett a múltjáról. Hosszas jogi huzavona után 2003-ban végül egy szövetségi fellebbviteli bíróság úgy döntött, hogy Breyert nem terheli felelősség az SS-tagságért, mert fiatalkorúként lépett be a szervezetbe.
A német hatóságok a bajorországi Weidenben, tavaly júniusban adták ki ellene az elfogatóparancsot. Breyer enyhe időskori elbutulásban szenvedett, szívbeteg volt és az elmúlt években több agyvérzése is volt.”
Ennyi tehát a fejvadászati hírcikk. Egy földi halandó, egy szerszámkészítő, meghurcolandó hát csak azért, mert SS-őr volt. Noha semmit sem tudott a vád rábizonyítani, mégis kiadták ellene az elfogatóparancsot, lett légyen már akármennyire beteg is.
Eltűnődik ilyenkor a magunkfajta jámbor földi halandó. Mert a fentebbi elfogatóparancs logikáját követve felmerül azért néhány kínos kérdés. Íme:
Ki mindenki ellen lehetne akkor fejvadászatot indítani bárhol a világon csupán azért, mert egykor éppen olyan helyen volt, ami ma egyesek számára gyűlöletes, ámde mégsem tett ott semmi olyat, ami miatt elítélhető lenne?
Eszerint akkor minden ma még élő egykori Hitlerjugend-tagot is Iustitia istenasszonya ítélőszéke elé kellene idézni és elítélni, még akkor is, ha netán már mozdulni vagy beszélni sem tud, amiért valaha annak a tagja volt?
Továbbá, ha netán nem is tudunk az ilyenek ellen semmilyen épkézláb vádat emelni, elég mégis, ha egyesek kitalálnak ilyeneket utólag, híven a nürnbergi és budapesti egykori népbírósági persorozatok gyakorlatához?
És végül: ha e szép új világban nemcsak a nemzetiszocializmus, hanem a kommunizmus bűnei is elismerendők, mikor fognak ugyanígy eljárni az ÁVH ma is köztünk járó, nem feltételezett, hanem tényleges bűnöseivel?
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
