Az emberi nem történetével egyidős a teremtés koronái közül a szellemileg messze az átlagon felüliek által felhalmozott, ámde oly kevesekhez eljutó, ilyetén titkos tudás iránti vágy. A hajdani, szakrális alapozású ókori és középkori társadalmakban a legbensőbb isteni tanítások képezték a titkos tudást, viszont az újkoriakban már inkább az ezekkel leszámoló, ég és föld harmóniáját megbontó ismeretek.
Aki csak egy kicsit is ismeri az ókor és a középkor szellemiségét, nyilván felfigyelt arra, hogy akkortájt általánosan mennyire nem létezett (legfeljebb egyes eretnek mozgalmak felfogásaiban fejeződött ki) az emberek egyenlőségéről szóló, az újkori felvilágosodás, és annak is fő képviselője, Jean-Jacques Rousseau által determinált hamis humanizmus. Tudták, hogy ugyan Isten gyermekei vagyunk mindannyian, ámde gyakorta nagyon is különbözünk egymástól hajlamainak, készségeink révén, ilyetén tudásunk sem egyforma.
Ezért az akkori vezetők, a világi és egyházi uralkodók, értelmiségiek kínosan vigyáztak arra, hogy avatatlanok kezébe ne kerüljenek a legmagasabb rendű ismeretek, hiszen ezeket rosszra való erősebb hajlásuk miatt azok vagy félreértenék, vagy helytelenül használnák. Ezzel magyarázható például, hogy nem volt könyvnyomtatás. A könyvek néhány példányban készültek csak, hogy azok tanításait kizárólag avatottak – papok, tudósok – közvetítsék a tömegek számára, megmagyarázva valódi értelmüket, jelentésüket és alkalmazhatóságukat.
Azonban az embernek minden addigi hagyományos tekintély alóli felszabadítását hirdető, de azok helyébe semmilyen jobbat nem adó reneszánsz és reformáció, a „felvilágosodás”, majd a baloldali totalitárius birodalomteremtő kísérletsorozatok a meglévő szakrális tudásokban megjelenő titkokat egészen másokkal cserélték fel. Vagyis az embermilliókban olyan titokzatos ismeretek iránt keltették fel az érdeklődést, melyekre aligha vagy egyáltalán nem volt azoknak szükségük földi életük szebbé, igazabbá, jobbá teljesedéséhez.
A spiritizmusban, okkultizmusban, teozófiában és antropozófiában, a hamis miszticizmusokban, és a mindezeket felkaroló szabadkőművességben már nem az évezredek óta felhalmozott, máig utol nem ért alkotások elkészítéséhez szükséges, a tömegek számára persze titkos ismeretek továbbadása vagy újabbakkal való kiegészítése volt a korformáló erők célkitűzése a megismerésükre továbbra is érdemesek számára. Nem, hanem a Teremtőjétől elszakadó, autonóm rációt hirdető, evilági tudásában gőgőssé, elbizakodottá vált individualista ember elérhetetlen jelenségek iránti, addig elfojtott vágyainak felszabadítása.
Gondoljunk csak bele! Amíg a középkori építőmesterek a székesegyházak falában gyakorta hagytak rajtuk kívül senki által nem tudott néhány kőnyi szabad helyet, hogy ezzel kifejezzék az ember alázatát Isten előtt – jelezvén ezzel, hogy a legtökéletesebb emberi alkotás is csak torzó az istenihez képest –, addig az újkor embere már önmagát istenítette, s a technika mindenhatóságát, az emberiség kizárólag általa való boldogulását hirdette. Eközben pedig pont azt tette titokká, ami addig nyilvános volt. A mindenki számára elérhető ismereteket a mindennapokban. S ami a legtragikusabb, az ezek iránti igényt is igyekezett kioltani.
Az újkori modernitás így, amint írja Bogár László (Titok a világban. Magyar Hírlap, 2014. július 23.), „gyökeresen megváltoztatta az ember természetes létállapotát”, mivel a titok jelentősége „egészen más értelmet nyert”, mint addig: „Fegyverré vált, olyan fegyverként használható „zárrá”, amely lehetővé teszi, hogy a magán elsajátítás, a profit növelése érdekében tudatosan zárjunk ki másokat a közösség egészének stratégiai jelentőségű tudásaiból. Az államtitok, a katonai titok, az üzleti titok létrejötte már jól kirajzolta, hogy milyen érdekek mentén hasították szét a szakrális létszerveződési rendszert, és benne a titok szellemi szerkezetét.”
Tehát a létünk struktúráinak jobb megértéséhez, létezéstechnikáink állapotának felméréséhez és szükség esetén a megváltoztatásukhoz kellő alapismereteket titkosították, s tömegbefolyásoló eszköztárakkal biztosították, hogy e „titkok” iránt ne is legyen a szélesebb tömegek részéről érdeklődés. Csupán a hollywoodi szórakoztatóipar talmi üveggyöngyeiben, vegetatív életszintre süllyesztő filmjeiben és reklámjaiban gyönyörködjenek. Titkok iránti óhatatlan érdeklődésüket másokkal kössünk le, mint addig. Például azzal, hogy azon töprengjenek, vajon mennyi pénzt különíthetne el az USA kormánya a NASA számára egy olyan űrprogram kidolgozására, amely a mielőbbi Marsra szállás részleteit dolgozná ki.
Viszont a teljesen felesleges vagy haszontalan ismeretek sulykolásával a világot uraló birodalmi körök pont az ellenkező hatást érik el. Ugyanis egyre többen vannak, akik nem okkultista titkokat keresnek, hanem saját nemzetük történelmének évtizedeken át tudatosan elhallgatott fejezeteire kíváncsiak, keresnek életperspektíváik átgondolásához elengedhetetlen múltbeli példákat eszményekben, személyekben, intézményekben. Merthogy, az imént kifejtettekből következően, a titkos jelenségek és tanítások iránt egyre nagyobb az érdeklődés, éspedig közülük éppen a valódiak iránt.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
