„Európának szembe kell szállnia a szélsőségesekkel” – kürtöli Németország külügyminisztere, Frank Walter Steinmeier. Merthogy aggódik vén kontinensünkért. Nos, mi is, de persze nem a fent nevezettek miatt. Kérdés ugyanis, miért nem érti, hogy ha minél lobban locsolják Brüsszelben a tüzet benzinnel, annál jobban fog lángolni? Tényleg csak hüledezni tud bárki vén kontinensünkön, aki nemcsak nézni, hanem látni is képes, hogy az annak sorsát intézni hivatottak már megint mennyire nem látják a fától az erdőt, mindenekelőtt Brüsszelben, de, amint a nevezett német notabilitásnak a Néphazugság szombati számában közölt, eredetileg azonban a Frankfurter Rundschauban közölt cikke mutatja, Frankfurtban sem.

Mégis amolyan mesebeli Joe bácsik színében tetszelegve óhajtják osztani az észt, élükön a nevezettel, akit „mély aggodalommal tölt el, hogy az új EP-ben nagyszámban ülnek szélsőjobboldali képviselők”. Minő borzalom, hogy „nyíltan szélsőjobboldali pártok kerültek be a parlamentbe és hallathatják ott a hangjukat. Szégyen, hogy az NPD jegyet válthatott Strasbourgba és Brüsszelbe. A háromszázalékos parlamenti küszöb Német Szövetségi Alkotmánybíróság által elrendelt megszűnését követően Németországból komoly politikai programmal nem rendelkező pártocskák kerültek be az EP-be. A szélsőségesek és populisták ellen folytatott érdemi parlamenti munkát mindenesetre nem könnyíti meg a nagyszámú apró pártocska.”

Csakhogy árulják már el ott Strasbourgban és Brüsszelben, a demokrácia két fellegvárában, melyik nem „Európa-szkeptikus” pártnak van „komoly politikai program”-ja? Főleg, ha mint a cikkben is olvassuk, az ismételten „szélsőségesek”-nek nevezett pártok sikerében nem csekély szerepet játszik „a mélyreható gazdasági és pénzügyi válság”. Bizony nemhogy nem csekély, tesszük hozzá, hanem – oroszlánszerepet. S aligha szükséges olvasóinknak részleteznünk, hogy azt mégis miért, kik okozták és okozzák minduntalan.

De ők ezt valahogy továbbra sem látják be. Csak üzengetnek széltében-hosszában. Legfőképpen azt, hogy „bátran szembe kell szállnunk az Európai Parlamentben a populistákkal és a szélsőségesekkel”, például „újonnan felállítandó rasszizmus és antiszemitizmus elleni bizottság”-gal. Sőt a nevezett cikkében indítványozza „az összeurópai bejutási minimumküszöb bevezetését is az európai parlamenti bejutáshoz”.

Merthogy ezen, általuk a parlamentáris rendszer szégyenfoltjaiként elkönyvelt pártokat „határozottan korlátok közé kell szorítanunk”. Mézesmadzagként pedig odaveti, hogy „nekünk Európában meg kell felelnünk az emberek jogos elvárásainak, és keményen kell annak érdekében dolgoznunk, hogy új növekedést generáljunk, munkahelyeket teremtsünk és távlatokat mutassunk”.

Szóval már megint nem látják Brüsszelben a fától az erdőt: azokat szélsőségesezik, akik védik nemzeti érdekeiket. És közben csak üzengetnek. De hiába. Idő telik, becsület fogy. S hogy ne fogyjon el teljesen, előbb talán el kellene gondolkodniuk, nem kellene-e a saját maguk által táplált lángokat végre eloltaniuk? Éspedig nem benzinnel.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info