Egyre panaszkodunk, mennyire kiüresedett világban élünk, aminek kézzelfogható jeleként a mogyorós táblában mogyoró már csupán nyomelemekben található. Viszont akkor mit mondjunk a józan paraszti észről, ami az önmagukat humanistáknak, haladóknak tekintő polgárjogi harcosokban még ennyire sincsen meg? Ugyanis már megint arról hadoválnak, hogy diszkrimináljuk a romákat, holott ezt ők teszik velünk.

Az ATV mai vendége, Jovánovics Eszter „romaprogram-vezető” szemrebbenés nélkül kijelentette például, hogy a magyar hatóságok kettős mércét alkalmazva inkább a romákat büntetik, mint az ellenük fellépő szélsőségeseket. Akik ugye életveszélyesen sakkban tartják ezen önhibájukon kívül majd mindenütt elutasított kisebbségieket. Hol azzal, hogy „homofób” szavakkal illetik őket gúnyos ajakbiggyesztéssel, hol azzal, hogy velük szembeni erőszaktételre való képességet kifejező tekintettel végigmasíroznak előttük talpig feketében.

Az ember ilyenkor csak hüledezni tud, s levegő után kapkodva megkérdezni, hogy az ekként nyilatkozó hogyan rugaszkodhat el ennyire a valóságtól, a realitástól, magától a józan paraszti észtől? S ha már belé nem, legalább az őt meghívó riporterbe sem szorult ezekből annyi, hogy megkérdezze: „Asszonyom, járt már romatelepen, netán eltöltött egy keveset – mondjuk csupán huszonnégy órát – ott?” Merthogy ugye egy közszolgálati médiumnak feladata ilyenkor mégiscsak ez lenne. Mégpedig, nagyobb bajt elkerülendő, villámgyorsan.

Nehogy még a végén azt hitesse el velünk az eszemadta „romaprogram-vezető”, hogy „folytatódik a roma holocaust”. Mert, lássuk be, csak másodpercek kérdése, mikor nyögi ezt ki ezután. Holott a valóság az, hogy az imamalomszerűen hangoztatott diszkrimináció, szegregáció nem velük, hanem velünk szemben működik. Mert alighanem az abszurditások csimborasszója, hogy valakiket csak azért, mert születésüknél fogva hátrányos helyzetűek, többletjogok illessenek meg az élet mindmegannyi területén.

Mert kérdezzük tisztelettel, milyen alapon járnak horribilis anyagi, szociális juttatások és kivételezések olyanoknak, akik talán tudnának, de nem akarnak dolgozni az őket ennek ellenére eltartókkal, vagyis a többségi társadalommal szemben, főleg, ha annak tagjai mégis úgy viselkednek velük kapcsolatban, mintha normálisnak tartanák őket? Miből gondolja az érintett kisebbség zöme, hogy csak jogai vannak, de kötelességei nincsenek, és mi érdeke fűződik ahhoz, hogy mindenáron megakadályozza saját beilleszkedését befogadóihoz?

A ma az ATV-n elhangzottakban persze az égvilágon nincsen semmi új. Az újkori forradalmakkal – kivált az 1789-es „nagy” franciával – megszületett, majd liberalizmust és bolsevizmust abortáló, jelenünkben pedig már anarchiába torkolló egalitárius eszmerendszer luciferi gőggel hirdeti a szellemi, erkölcsi és fizikai alacsonyrendűség kibontakoztatásának természetességét, sőt hegemóniára való törekvésének evidenciáját. Aminek meg is van persze az eredménye világszerte, lett légyen szó akár parlamentekről, akár – putrikról.

Merthogy csak ez utóbbiakban folyó történésekre gondoljunk, magának az emberi nemnek üzennek hadat az abnormális magatartásformák és életviszonyok legalizálásával, melyekkel fel akarják számolni a fajok, nemzetek, népek, ideológiák között nem véletlenül kialakult minőségbeli különbségeket. Azonban, amint fogalmaztunk, csak akarják, ámde végső soron nem tudják. Az isteni világrendet ugyanis semmiféle luciferi gőg nem tudja legyűrni, hiába próbálkoznak ezzel több, mint kétszáz éve, különösen is malterkanalas vitézkörökben.

Nem bizony. Mert egyedül csak a Teremtőnek való alárendeltség elfogadása adhat tartós békét. Mert amint büntetlen autóvezetés sem lehetséges a KRESZ szabályainak kiiktatásával, valódi társadalmi béke sem az emberi együttélés minimális normáinak semmibe vételével. És mindaddig, amíg ezt a fentebb említett érintettek zöme nem érti meg, ne csodálkozzon saját sorsának alakulásán, társadalmi közmegítélésén.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info