És, tehetjük hozzá, erőlteti azt, ami nem megy. Önmaga túlélését. Hiába előfizetői csökkenése, színvonala lejtmenete, görcsösen ragaszkodik fennmaradásához akkor is, ha már senkinek sem kell. Képes estet rendezni – önmagáért.

Ikertestvére persze, a Néphazugság, azonnal ringbe szállt mellette. Mai számában Révész Sándortól megtudhattuk, hogy „Népszava-estet rendez július 9-én a Szabadelvű Gondolkodásért Alapítvány”. Amelyen majd ők, a szabadgondolkodók ismét világgá kiáltják, micsoda ámokfutásba is kezdett a fél világ. Egyre jobban üldözik őket, mindent és mindenkit, ami és aki haladó, liberális, humanista.

Mert ugye a helyzet egyenesen tarthatatlan, hiszen, kesereg Révész, „el akarja fojtani a kormányzó hatalom a sajtószabadságot”. Ezért aztán „ostrom alatt áll a hatalom szolgálatán kívül álló sajtó egésze”. De túl kell hát élni a helyzetet, az alkotmányosságot sárba tipró, fasisztákkal kokettáló hatalmat, elvégre, zárja kesergőjét, remény a bajban, hogy „a jogállampusztító kísérletnek a nemzetközi környezet ellentmond”.

Mármint Brüsszel. Ahová vigyázó szemünket vetnünk illene. Mert ha már idehaza, jegyezte meg Újhelyi István a lap tegnapi számában, a kormány hatszázezer magyar fiatalt külföldre üldöz dolgozni, mi másban is reménykedhetünk, mint az ottani szupergentlemanekben, szabadelvű gondolkodókban. Ha ugyanis ők vezényelnék Budapesten is a karmesteri pálcát, a bőség kosarából mindenkinek jutna annyi, hogy itt lenne ama Kánaán.

„Ostrom alatt áll a hatalom szolgálatán kívül álló sajtó egésze.” Az ember egyszerűen nem hisz a szemének. Maradva orgánumaik közül a Népszavánál, úgy tűnik, annak százharminchét éves története sem volt még elég arra, hogy legalább egy valamit megtanuljon. Azt, hogy a folytonosan csak rombolni tudó, örökösen saját üldöztetésükről panaszkodó médiumokból egyre többeknek van már elegük.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info