Alighanem a Guinness-féle Rekordok Könyvébe illő lenne annak adatolása, hány holocaustemlékezés folyik hazánkban évente, s erre mennyi támogatást kapnak a benne érintettek – tőlünk. Mégis, mást sem hallunk tőlük, minthogy nem áldozunk ezekre eleget. Mert ugyebár hibás az „emlékezetpolitikai gyakorlat”-unk.
Így összegezhetjük tömören a vasárnapi és hétfői jeruzsálemi holocaustszeánszon elhangzottakat. Amin, olvassuk a Mazsihisz honlapja tegnapi hírcikkében, „Heisler András hangsúlyozta, hogy a magyar kormány nem antiszemita, de hibásnak tartja a magyarországi emlékezetpolitikai gyakorlatot”.
Nézőpont kérdése, mondhatnók. Mert ha arra gondolunk, hány megemlékezés történik nálunk évente magyar hőseinkre és tetteikre, igazat kell adnunk neki. Igen, hibás az emlékezetpolitikai gyakorlatunk, élünkön kormányunkkal, amiért nem állítunk több kopjafát hadviselő eleinknek, amiért nem rendezünk tudományos konferenciákat például a Székely Hadosztály, a Rongyos Gárda, vagy az 1945-ös budavári kitörés honvédőinek emlékére.
Persze Heisler ezt nem így értette. Ezúttal is kevesellte a holocaustra való megemlékezéseket. Mert az „emlékezetpolitika” csak belőlük állhat, minthogy, toldotta meg szavait a konferencián Nagy Andor, hazánk Tel Aviv-i nagykövete, mi magyarok kollektívan felelősek vagyunk minden őket ér veszteségért, amiért is ideje a tettek mezejére lépnünk:
„A magyar holokauszt a magyar nemzet tragédiája volt, magyar bűn, felelősség és fájdalom. Nekünk, mai magyaroknak önmagunkkal is szembe kell néznünk, a magyar állam nem szegült szembe a németek akaratával, sőt annak kiszolgálójává vált, annak szolgálatába szegődött. Közös veszteség, fájdalom és gyász ez a ma élő magyaroknak, és az utánunk jövő generációknak. Idejében kell tenni az antiszemitizmus ellen, mert ez a zsidóságnak, a magyaroknak és Európának is csapást hozott.”
Szóval már megint kioktattak minket, amiért nem holocaustozunk eleget. Nos anélkül, hogy újra Hunhír-ötpercet tartanánk nekik arról, miért, hogy „magyar zsidó” csak álomképekben létezik, mi is azt javasoljuk nekik, lépjenek a tettek mezejére. Vagyis csak berkeiken belül és saját költségükön holocaustozzanak. Azt pedig, milyen legyen a mi emlékezetpolitikánk, bízzák reánk. Ugyanis ez mégiscsak a MI hazánk.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
