Lóg bizony. Érzi, végkép elromlottak óramutatói. Hiába is kapaszkodnának hívei egymásba, sejtik visszafordíthatatlan vesztüket. Mert bármennyire is tönkretehették ugyan az általuk meghódítottakat, azok, ha lassan is, kezdenek már ébredezni. Ez derül ki egyértelműen a Néphazugság tegnapi szerkesztőségi cikkéből (Ellenség). Amely orgánum ugyan címében nem a hazugságot, hanem a szabadságot hordozza, de hát tudjuk, mennyire nincsen határa ebben az akolban a – hazugságnak.

Lakói sok mindent, de kettőt ugyanis végképp nem tanultak meg. Először is azt, hogy az istenadta plebsz, a nép számára a szabadság rend nélkül bizony csak káoszt szül. A rend teremti a szabadságot s nem fordítva!A rend, ami nekik persze – fasizmus!

Másodszor pedig azt, hogy az ajkukról oly sokszor elhangzó nagy szavakkal nem illik dobálódzni. Mert hiába beszélnek emberségről, szeretetről, igazságosságról, irgalmasságról –főleg ez utóbbi kettőről –, ha ezt úgy teszik, hogy viszonyukról mit sem akarnak tudni.

„Iustitia sine misericordia crudelitas est, misericordia sine iustitia mater est dissolutionis.” – mondta Aquinói Szent Tamás. Vagyis „az igazságosság irgalmasság nélkül kegyetlenség, az irgalmasság igazságosság nélkül a bomlasztás szülőanyja”.

Így már megérthetjük azt, amit ők – nem. Mégpedig azt, hogy a természet rendjétől elrugaszkodottak – például a homoszexuálisok – jogainak hangoztatása, a velük való kivételezés, az irányukban gyakorolt irgalmasság nem más, mint a bomlasztás szülőanyja.

Mert olyan nincsen ugyanis, hogy az utódnemzést kiiktató nemi identitást egyenrangúnak tekintsük az azt a társadalom számára létfontosságúnak tartó nemi identitással, s az előbbit egyenesen az utóbbival szemben preferáljuk. Mert ha valami, ez a társadalom halálához vezet.

Ennyit amolyan Hunhír-ötpercként a Néphazugság tegnapi szerkesztőségi cikkéhez. De lássunk most belőle azért pár gyöngyszemet! Megtudjuk belőlük először is azt, hogy a baloldal „egyelőre nincs abban a helyzetben, hogy képes legyen alternatívát mutatni”.

Másodszor, hogy viszont ama „antidemokratikus párt egyre erősebb, van pártszervezete, célja, hite és üzenete, van karizmatikus vezetője. Vona Gábor és a Jobbik folyamatosan megmutatja: minden esélye és veszélye megvan annak, hogy tovább erősödjön.”

Egyszóval veszély van, ezért egyenesen rohamra kell mennie: „Ma már nem az a kérdés, lesznek-e elegen azok, akik nem Orbán Viktor országában akarnak élni. Ma a baloldalnak a csalódottak tömegét azért is maga felé kell fordítania, hogy ne a szélsőjobbot válasszák.”

Vagyis a baloldal, mint történelme folyamán akárhányszor, ezúttal is csupán azt vallotta meg, hogy mindig csak valami vagy valaki ellenében képes létezni. Más szavakkal, kizárólag rombolni tud, építeni nem. Csak hatalomra kerülni, de kormányozni már nem.

Meg végül, de nem utolsósorban, önmagát sajnáltatni a történtekért, nem pedig mindenekelőtt önmagát vádolni s ebből levonni a végső konzekvenciát. Ami pedig elkerülhetetlen. Ugyanis a vég, hiába akarják mindenáron feledni, eljön számukra.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info