Amint várható volt, Kerényi Imre a zsidóság kommunizmusban való jelentős részvételéről a Néphazugságban június 7-én adott nyilatkozatával kiverte a biztosítékot. Ezúttal Karsai Lászlónál és Kovács M. Máriánál. Akik amolyan hitbizománynak tekintik a zsidósággal való foglalkozást. Csak az lehet politikailag korrekt és történelmileg hiteles persze, amit őt mondanak, még ha nem is bizonyítanak. Mint a minap, hogy mi magyarok élenjárók vagyunk az antiszemitizmus törvényesítésében.
Szóval a Néphazugság tegnapi számában a nevezettek ismét csak arról tettek tanúbizonyságot, hogy számukra untig elég az, ha állítanak valamit, anélkül, hogy azt bizonyítanák. Források felsorolásával, ahogyan illik. Pláne a történészeknél. De nem. Ők nem adnak az efféle kicsinységekre.
„Oldalakat lehetne megtölteni Kerényi tárgyi tévedéseinek felsorolásával és cáfolatával, ha nem állna közel a jelenlegi miniszterelnökhöz, ha nem lenne hatalma és befolyása, zagyvaságai szót sem érdemelnének.” – írják. Pedig Kerényi nyilatkozatával nem tett mást, mint megállapított egy (amúgy közismert) tényt. Amit tehát ő is tud, pedig sohasem tartotta magát történésznek.
De ez nem zavarja őket abban, hogy megismételjék: „Kerényi nemcsak rosszul ismeri a tényeket, hanem hiányos tudására magabiztos elméletet is épít.” Mondván, Kerényi szerint Magyarországon akárhány zsidótörvényt hoztak, azokat nem tartották be. Pedig ezúttal ebben is igazat mondott. Ha hadd ne ismételjük önmagunkat, múltkori publicisztikánkat Kerényi nyilatkozatáról.
Inkább nézzük, miként leckéztettek meg minket a nevezettek! Íme:
„Szögezzük le, hogy 1920-tól, az első világháború utáni Európa első antiszemita törvényétől, a numerus clausustól kezdve 1942-ig összesen 22 (huszonkettő) antiszemita törvényt hoztak Magyarországon.”
A numerus clausus, mint Európa első antiszemita törvénye? Lehet, hogy a nevezettek még csak nem is hallottak az ókor és a középkor zsidósággal kapcsolatos törvénykezéseiről, mondjuk Szent László király rendelkezéseiről? Vagy ha már a köreiben amúgy oly kedvelt holocaustipar bestsellereiről van szó, Carol Rittner, Stephen D. Smith és Irena Steinfeldt magyarul is megjelent könyvéről (The Holocaust and the Christian World (A holocaust és a keresztény világ), 2009)? Amely felsorol azért néhány hajdan nem nálunk fogant „antiszemita törvény”-t. Csak találomra belőlük néhány:
Keresztény és zsidó nem köthet egymással házasságot, illetve nem folytathat nemi kapcsolatot (Elvirai Zsinat, 306), zsidó nem alkalmazhat keresztény szolgálót, illetve nem tarthat keresztény rabszolgát (III. Orléans-i Zsinat, 538), nem mutatkozhat az utcán a nagyhéten (III. Orléans-i Zsinat, 538), a Talmud és más zsidó könyvek elégetendők (XII. Toledói Zsinat, 681), keresztények nem járulhatnak zsidó orvoshoz (Trulloszi Zsinat, 691-692), zsidó sem felperesként, sem tanúként nem szerepelhet a bíróság előtt kereszténnyel szemben (III. Lateráni Zsinat, 1179), nem tagadhatja ki keresztény hitre tért leszármazottait az örökségből (III. Lateráni Zsinat, 1179), a zsidóknak jelvényt kell tűzniük a ruhájukra (IV. Lateráni Zsinat, 1215), új zsinagógák építése megtiltandó (Oxfordi Zsinat, 1222), a zsidók a keresztényektől elkülönítve, gettókban lakjanak (Boroszlói Zsinat, 1267), keresztény nem adhat bérbe zsidónak ingatlant (Budai Zsinat, 1279), zsidó nem szerezhet tudományos fokozatot (Bázeli Zsinat, 1434).
S végül, de nem utolsósorban miért nem ecsetelte a numerus clausustól kezdve 1942-ig hazánkban hozott „összesen 22 antiszemita törvény”-t? Eleddig csak négyről tudtunk. Miként lett most több mint az ötszöröse?
Persze, amint már megszokhattuk, a nevezettek arra válaszolnak, amire akarnak. Őket ugye csak hódolat illeti meg, nem bírálat. Fő, hogy önmagukat amolyan mindentudó szerepbe helyezve szolgálják ama bizniszt. Nem ingyen, természetesen.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
