Ha másban nem is, de egyben tanulhatnánk ellenségeinktől: nem szégyellik, hanem ápolják múltjukat – és mi?
Nemrég Raffay Ernő történész megjegyezte, hogy érdemes olvasni mind gyakrabban a Mazsihisz honlapját. Nos, e sorok írója ezt már régóta teszi, s nem véletlenül, és csak ajánlani tudja ezt mindnyájunknak. Egyrészt azért, hogy miheztartás végett ismerjük ellenségeink médiahadállásait, így köztük ezt is, másrészt viszont azért, hogy az ott felbukkanó információk alapján tudatosítsuk: ha másban nem is, de egyben tanulhatnánk tőlük: nem szégyellik, hanem ápolják saját múltjukat – és mi?
Ha már honlapjukon múltunkra, a trianonira ezúttal sem emlékeztek, sajátjukra annál inkább. Mert egyet azért megtanultak a történelemből. Azt, hogy egy közösség létrehozásának és fenntartásának igazai fundamentuma a nevelés, az oktatás, az iskola.
Arról, hogy mire s miként neveltek, oktattak, hogyan iskoláztattak egykor, s miként teszik mindezt ma, ne foglalkozzunk most. Ne erre hegyezzük pennánkat! Hanem inkább annak fájdalmas felismerésére, hogy mi, magyarok mintha jó ideje elfeledkeztünk volna a saját értékeink szerint történő nevelés, oktatás, iskolázás jelentőségéről.
Mindezt egy, a Mazsihisz honlapjára tegnap felkerült közlemény apropóján írjuk. Íme:
„2014-ben a Holokauszt 70. szomorú évfordulójához érkeztünk. A Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség több programmal és eseménnyel is készült, melyek közül kiemelt fontosságú a zsidó iskolák tanulóinak és oktatóinak emléket állítandó programunk.
Úgy éreztük, hogy egykoron a zsidó iskolák padjait koptató diákokat és tanáraikat is megilleti a külön megemlékezés, leginkább azért, mert ezen gyermekeknek volt a legkevesebb esélyük túlélni a koncentrációs táborok borzalmait, fiatal koruk miatt.
A kutatásba bevonni kívánt célcsoport az általános iskola felső tagozatosai valamint a középiskolás diákok. Osztályok pályázhatnak egy-egy zsidó iskola történetének feldolgozására.
A diákoknak saját városuk, vagy valamely környező település zsidó iskolájának a történetét kell feldolgozniuk, ebből egy tanulmányt készíteni és az iskola diákjai számára bemutatni a kutatási eredményeket. A tanulók így jobban megismerhetik szűkebb környezetük múltját és örökségét. Amennyiben a zsidó iskolának otthont adó épület még áll, akkor a helyi önkormányzattal együttműködve emléktáblát kívánunk elhelyezni.
A diákok által készített kutatási anyagok a világhálón mindenki számára hozzáférhetőek lesznek az erre a célra létrehozott www.melamed.hu honlapon. Az öt legszínvonalasabb kutatást készítő osztályt meghívjuk Budapestre.
A tanulmányi kirándulás során bemutatjuk az élő zsidó kultúrát, zsinagógákat, zsidó iskolákban találkozhatnak és ismerkedhetnek a diákokkal. A sok élmény és információ mellé szeretnénk a kóser konyhát is bemutatni nekik, ezért egy ebédre is várjuk őket Magyarország legrégebbi, működő kóser éttermébe, a Hanna Orthodox Glatt Kóser Étterembe.
A kutató diákok segítése céljából felkértük az önkormányzati vezetőket, illetve, a városok zsidó hitközségeit, hogy legyenek partnereink a program lebonyolításában és segítsék a diákok munkáját a helyi levéltáraik, archívumaik megnyitásával.
A kutatás megvalósítására több hónap áll rendelkezésre, azonban a kutatni kívánt iskola kiválasztására a tanév végéig van lehetőség. A pályázati útmutató, és a választható iskolák listája a www.melamed.hu honlapon található meg.”.
Bizony igencsak elszomorodva olvastuk a fentieket. No természetesen nem azért, mintha kétsége vonnánk a zsidóság bármelyik körének is ahhoz való jogát, hogy megemlékezzen nevelőiről, oktatóiról, iskoláiról. Hanem azért, mert kérdés, miért nem élünk mi magyarok ezzel az elemi jogunkkal?
Hol vannak különösen is az egykor méltán oly híres katolikus nevelőinkre, oktatóinkra, iskoláinkra való emlékezések? Egykor oly legendás szerzetestanáraink életét, műveit miért nem kutatják ugyanolyan hangyaszorgalommal tanáraink és diákjaink, mint teszik ezt a zsidók a sajátjaikkal?
De szép is lenne, ha ugyanekkora eltökéltségről tanúskodó kutatási felhívásokat olvasnánk, ha csak időnként is, például katolikus portálokon! Mert ha másban nem is, de egyben tanulhatnánk ellenségeinktől: nem szégyellik, hanem ápolják múltjukat.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
