Nomen est omen, különösen is errefelé. Elég egy név, s tudja az ember, hányadán állunk. Ilyen a Horn. Ezúttal nem a halott, az élő. Horn Gábor. Aki retteg, amiért nem egy „nyugatias, sikeres demokráciá”-ban, hanem egy „náci” világban élünk, amelyben „a közelgő uniós választásokon a második helyen egy de facto náci, erejét a gyűlöletből kapitalizáló párt” állhat majd. Úgy tűnik, rajta már a pszichoanalízis sem segíthet.
Tényleg Isten nyugosztalja kettejük közül Gyulát. Tudtuk jól, ki volt, nem védjük. De ami tény, tény. Ennyire mélyre ugyanis még ő sem süllyedt, mint Gábor. Aki tegnap a Néphazugságban – hol máshol, persze? – osztotta meg sorstalanjaival állandósult rettegésének okát, azt, hogy „a közelgő uniós választásokon a második helyen egy de facto náci, erejét a gyűlöletből kapitalizáló párt” állhat majd.
Az, hogy egy becsületes nemzetiszocialista alighanem kikérné, hogy a Jobbikot ilyen pártnak tekintsék, nyilván éppúgy elkerülte figyelmét, mint annak csak egy példával történő alátámasztása is, amit még március 1-én az ATV-nek nyilatkozott, miszerint „a liberálisok gondolkodásában mindennél erősebb a baloldal elutasítása, a kommunizmusellenesség”. Ismerve múltját, ilyenkor mondja az ember ugye, hogy kilóg ama bizonyos.
Hát még, ha tovább tallózunk irományában! Mert áldatlan állapot, hogy egyre kevesebben vevők valahogy a magyar, s általában a hőn emelgetett európai pedagógiai hagyományokkal amúgy köszönő viszonyban sem lévő, Rudolf Steiner által teozófiai alapokon létrehozott Waldorf-szisztémára, no meg aztán a nemek szabad megválasztását hirdető gender mainstreaming elméletre. Visszatérőben a porosz módszer! Aminek célja maga a pokol:
„Más célja nincs, mint kisajátítani a gyermekeket, s kreativitás, önmagukra ébredés, a tanulás megtanítása helyett a központi eszme nyomán születő direktíva-tananyagot beléjük verni. A pojácák és gazemberek uralgó korában azonban egy korosztállyal feljebb is igen elgondolkodtató képet látunk. Miközben zajlott a kisebb-nagyobb botrányokkal tarkított érettségi, megjelent egy fontos kutatás az Aktív Fiatalok Kutatócsoportja (vezetőjük: Szabó Andrea) jóvoltából.”
Jean-Jacques Rousseau ilyetén megidézése után tudtuk csak meg tőle továbbá, minő borzalom uralkodik leendő értelmiségijeink köreiben. Merthogy e „fontos kutatás” szerint „az egyetemisták és főiskolások körében a Jobbik a legnépszerűbb párt”, továbbá „az egyetemisták és főiskolások 74 százaléka elégedetlen vagy nagyon elégedetlen a demokráciával”.
„Itt tenni kell valamit, elvtársak, de addig is legalább szóljanak hozzá!” – idéződik fel emlékeinkben a verdikt. Ami nem is olyan nagyon régi. Ugyanis Gábor így folytatja:
„Az alapkérdés természetesen nem lehet más, mint hogy mit kell tenni a demokratikus működés népszerűsítéséért, a szélsőséges erők elutasításáért, a pozitív emberi jogi attitűd beágyazódásáért a fiatalok körében?”
Legjobb lenne, adja meg a választ, „karanténba zárni a Jobbikot a többiekkel együtt”, ami persze „a Fidesznek eszébe sem jut”. Neki viszont eszébe jut ebben a kétségbeesett helyzetben bizonyos Erich Fromm, aki szerint „az egyenrangúságban nem a különbségek tagadása foglaltatik benne, hanem azok legtökéletesebb megvalósításának lehetősége”.
Nos, a kérdés ezek után már aligha lehet más, mint az, hogy a „legtökéletesebb megvalósítás”, legalábbis az élő Horn szerint, miért örökké csak övéinek dukál, vagyis miért gondolja úgy, hogy a politika arénáján mindig csak az övéi lehetnek egyedüli befutók? S ha már demagógiájával ennyire levitézlett s érzi, mennyire süllyed övéinek hajója, nem volna ideje a közéletből való végső távozás hímes mezejére lépnie?
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
