Örökzöld témája a világbolondító médiumoknak, kivált a Néphazugságnak, a katolikus papok egyéni morális bűneinek kitálalása, sőt számuk felnagyítása. Amint ugyanis a minap írta, ugyan elenyésző azon papok száma, akikről kiderült, hogy pedofilok, de ki tudja, hányan lehetnek még ilyenek. Érdekes, ilyenkor mennyire erkölcsbíró szerepében tetszeleg. A pedofil papokat nyilvántartja. De vajon az ugyanilyen rabbikat is?

Mert arról, hogy a pedofíliát, mint olyat, elítélte volna, nem tudunk. De arról sem persze, hogy a homoszexuális házasságokat vagy felvonulásokat. Amikből azért van elég, lássuk be. No de szemelgessünk kissé a Néphazugság május 10-i számából, amelyben Czene Gábor szó szerint így mennydörgött:

„A Vatikán rendre a katolikus egyház hírnevének megőrzését helyezte a gyermekek védelme fölé, az utóbbi években olyan eljárásokat alkalmazott, amelyek lehetővé tették, hogy papok több tízezer gyereket molesztáljanak, vagy erőszakoljanak meg.”

Az eljárásokat nem részletezte, de hát persze hol van az megírva, hogy minden orgánumnak pont az argumentálásnak kellene főerősségének lennie? Elvégre, ha Nagy Sándor udvaronca mondhatta, hogy „calumniare audacter, semper aliquid inhaeret”, vagyis merészen kell rágalmazni, valami mindig csak megmarad belőle, miért ne tehetné ezt maga is? Miért ne szuggerálhatná olvasóiba, milyen álszent mindig is a papság! Ugyanis így folytatta:

„Akár forradalmi eredménynek is nevezhetjük, hogy története során először a Vatikán adatokat tett közzé a pedofil bűncselekményekről. A kimutatás szerint ilyen okokból az elmúlt tíz évben 848 papot fosztottak meg reverendájától a világegyházban, további 2572 – jellemzően idős és beteg – pap másfajta büntetést kapott. A 2012. végi állapotot tükröző vatikáni statisztikák szerint a papság összlétszáma meghaladja a 414 ezer főt a világban.”

Darwin úgy tűnik, nem élt hiába, hiszen vannak, akik közmondásosan azt akarják elhitetni, hogy a bolhából is lehet elefánt. Mint a jól értesült Czene. Aki a fenti statisztikából az alábbi konklúziót vonta le:

„Ezzel áll szemben a néhány ezer leleplezett pap. Az áldozatokat azonban ez aligha vigasztalja. Ráadásul sosem fogjuk megtudni, hogy a ténylegesen elkövetett bűnesetek hány százalékára derült fény – és hányan vannak a papok között olyanok, akik büntetlenül úszták meg a förtelmet.”

Köhög a bolha, ugye. A Néphazugság erkölcsbíróként tetszeleg! Hogy hányan vannak, akik homoszexuálisokként „házasság”-ra lépnek, vagy ilyen mivoltukkal kérkedve felvonulnak, s mindezt „büntetlenül ússzák” meg, elfelejtette részletezni. Vagy hogy vajh hány rabbit ért utol akár pedofil, akár homoszexuális kapcsolataikért Iustitia szent keze?

Itt akár pontot is tehetnénk szösszenetünk végére. Csakhogy minden ilyen néphazugságos mennydörgedelem kapcsán felmerül a kérdés: cui prodest, kinek az érdeke? Miért itt is a kettős mércézés? Miért, hogy bűnös s ezért elítélendő jóformán mindig csak katolikus pap lehet, de rabbi sohasem?

Aligha adhatunk kérdéseinkre találóbb választ, mint Wick Béla atya százegy éve megjelent, ámde ma is nagyon aktuális Hitvédelmi zsebkönyvéből. Ebben arra a szokásos állításra, hogy „a papok rosszak”, így felelt:

„Aki a papok rosszasága miatt panaszkodik, vessen számot magával, hogy úgy figyeli-e meg a papok jóságát, mint botlásaikat. Ha nem annyira tárgyilagos, akkor csak azt mutatja, hogy mentséget keres a saját gonoszságaira s a papok vádolásával akarja a saját rosszaságáért igazolna magát.”

Hát igen. Mert, ismételjük, arról, hogy a pedofíliát, mint olyat, elítélte volna bármikor is a Néphazugság, nem tudunk. De a fentebbi állítással persze jegyben jár egy másik is: „Nem csoda, ha meggyűlölik az anyaszentegyházat a rossz papok miatt.” Nos, erre Wick atya pedig ezt válaszolta:

„Pázmány Péter erre azt mondja: „Meggyűlölöd és megutálod-e édesanyádat, mert némely feslett asszonyokat látsz?” A katolikus anyaszentegyházat nem a rossz papok miatt gyűlölik, akiket Krisztus ellenségei sokszor támogatnak és dédelgetnek is (különösen a „szökött szolgákat”), hanem a jó papok miatt, akik az Úr Jézus megalkuvást nem ismerő tanítását buzgón hirdetik.”

Igen, erről van szó, hiába is tetszeleg erkölcsbíró szerepében a Néphazugság, amely a pedofil papokat nyilvántartja. De vajon az ugyanilyen rabbikat is?

Ifj.Tompó László – Hunhír.info