Eső után köpönyeg – szokták mondani találóan eleink, és ez a mondás nagyon megáll a Jobbikkal kapcsolatosan, amikor általában rasszistafasisztázó ultralibsi firkászok is kénytelenek elismerni: a Jobbik kilátásai ” ijesztően” jók a jövőt illetően. Abba most ne menjünk bele, hogy az ijedező népszabadságos, a Jobbik rendezvényeinek állandó sunnyogó tudósítója hogyan gyűri le a nemzeti radikálisok erősödése miatt pánikbetegségét, inkább azt nézzük, melyek azok a megállapításai, amelyek a gondolkodók számára egyértelműek voltak korábban is a Jobbikkal kapcsolatosan.
Munkahelyeket teremtünk, rendet teszünk, megoldjuk a devizakérdést, helyreállítjuk a nyugdíjbiztonságot – ilyen egyszerű üzeneteket küldött a választóknak a Jobbik. A párt jó szerepléséhez persze a demagóg ígérgetés kevés lett volna – kénytelen elism4rni az igazságot a Néphazugság Jobbik szakértője.
A jobbikos politikusok valóban nem a kampány idején kezdték járni az országot, és valóban sziszifuszi munkát végeztek. Jól mérték fel azt is, hogy az emberek jelentős része nem köti össze a jogállam helyreállítását a megélhetési gondok megoldásával: elvontnak tartott vízió helyett könnyen felfogható, praktikus válaszokra vár- találta fel a spanyolviaszt cikkében a néphazugságos.
Az alábbi magyarázat viszont szakmailag is megállja a helyét:
A magyar társadalomban egyébként is mélyen meglévő elitellenességet meglovagolva a Jobbik kétfrontos harcot indított, az eddig hatalmon lévő fideszes és baloldali kormányokat egyaránt támadta. A választási hajrában Vona Gábor magabiztosságot sugározva közölte, hogy pártja kormányzásra készül, és senkivel nem hajlandó koalíciót kötni.
A Fidesz közben azzal volt elfoglalva, hogy – akár nemtelen eszközökkel is – agyagba döngölje a nehezen létrejött, súlyos zavarokkal küzdő baloldali összefogást. A Fidesz törekvése főként arra irányult, hogy megakadályozza a kormányból kiábrándult, bizonytalan szavazók átvándorlását a baloldalhoz. Azzal, hogy a Fidesz–KDNP békén hagyta a Jobbikot, közvetve hozzájárult a szélsőjobboldal erősödéséhez. A Jobbik elsősorban ennek a fideszes stratégiának és nem saját elhatározásának köszönheti, hogy kimaradt az „iszapbirkózásból” meg a „sárdobálásból”.
A 2009-es EP-választáson a máskülönben unióellenes Jobbik kis híján 430 ezer szavazatot (közel 15 százalékot), a 2010-es parlamenti választáson mintegy 850 ezer voksot (majdnem 17 százalékot), most pedig több mint egymillió szavazatot (csaknem 21 százalékot) szerzett.
A pártelnök Vona Gábor egyéni választási szereplését is kénytelen sikertörténetnek elkönyvelni:
szélsőjobboldal igencsak elégedett lehet a teljesítményével. A gyöngyösi körzetben induló Vona Gábor például majdnem meglepetést okozott. Bár a környező falvakat is magában foglaló egyéni választókerületet a pártelnöknek nem sikerült hoznia – szoros versenyben alulmaradt a fideszes Horváth László Dezsővel szemben –, szülővárosában, Gyöngyösön győzött. Méghozzá simán. A harminc gyöngyösi szavazókörből 21-et a Jobbik elnöke nyert, míg a fideszes jelöltnek ugyanez csupán öt, a baloldali Sós Tamásnak négy helyen jött össze a városban.
Összehasonlításul: a 2010-es parlamenti választáson Vona az akkori 28 gyöngyösi szavazókörből mindössze egyben végzett az élen.
És itt a néphazugságos rettegése:
Ami azt illeti, a szélsőjobboldalnak ijesztően jók a kilátásai. A Geoindex településekre lebontott kimutatása szerint a mostani parlamenti választáson a megyeszékhelyeken és a vidéki nagyvárosokban a baloldal, az alacsonyabb lélekszámú településeken viszont jellemzően a Jobbik bizonyult erősebbnek a Fidesz–KDNP mögött. Összességében a Jobbik 130 településen a legtöbb, mintegy 2100 településen pedig a második legtöbb listás szavazatot kapta. A második helyezéseket tekintve a Jobbik már 2010-ben is jól állt (1900), de – számolta ki a Geoindex – nyerni akkor még csak közel negyven településen tudott.
A Political Capital ultraliberális elemző műhelyt igazán nem lehet jobbikos elfogultsággal vádolni,
noha a választások előtt azért igyekezett az erdőbe vinni azokat, akik nem kellő mértékben voltak tisztában a párt valós erejével. Most sokkal objektívebb képet kénytelenek festeni.
A Political Capital összegzése alapján jelenleg 11 helyen van jobbikos polgármester (Ásotthalom, Békésszentandrás, Gyöngyöspata, Hegyháthodász, Hencida, Kemenessömjén, Kosd, Martonfa, Monorierdő, Tiszavasvári, Tuzsér). A pillanatnyi erőviszonyokat elnézve azonban könnyen megtörténhet, hogy ez a szám ősszel a többszörösére nő.
Kincses Albin – Hunhír.info
