• Hírek
  • Képtár
  • Magazin
  • Receptek
  • Légy a Tudósítónk

    • Hírek
    • Képtár
    • Magazin
    • Receptek
    • Légy a Tudósítónk
      • Anyaország
      • Publicisztika
      • Kárpátalja
      • Őseink Nyomában
      • Köz-Élet
      • Erdély
      • Nagyvilág
      • Tompó testvér
      • Miniriporter
      • Nemzeti bulvár
      • Pellengér
      • Képíró-dosszié
      • Vesszen Trianon
      • Nemzeti Rock
      • Felvidék
      • Szabadnak születtem
      • Wiesel-dosszié
      • Homlokon csókolt a halál
      • HunHír-Tudósító
      • Adventi ellenzéki tüntetések
      • Képtár
      • Versek
      • Eleink hagyománya

        • Anyaország
        • Publicisztika
        • Kárpátalja
        • Őseink Nyomában
        • Köz-Élet
        • Erdély
        • Nagyvilág
        • Tompó testvér
        • Miniriporter
        • Nemzeti bulvár
        • Pellengér
        • Képíró-dosszié
        • Vesszen Trianon
        • Nemzeti Rock
        • Felvidék
        • Szabadnak születtem
        • Wiesel-dosszié
        • Homlokon csókolt a halál
        • HunHír-Tudósító
        • Adventi ellenzéki tüntetések
        • Képtár
        • Versek
        • Eleink hagyománya

        Állandóan tesznek az antiszemitizmus tüzére, miközben el akarják hitetni, hogy ellene küzdenek?

        2014.03.31.

        „Az antiszemitizmus elleni küzdelemről tárgyaltak Bécsben” – adta hírül március 20-án a Mazsihisz honlapja, ahol is Heisler András és Zoltai Gusztáv megint csak arról panaszkodtak, ezúttal Avigdor Leieberman izraeli külügyminiszternek, hogy „sajnálatos módon térségünkben is jelen van az antiszemitizmus, az anticionizmus és az Izrael ellenesség”. Igen, „térségünkben is”. Beszédes fogalmazás, annyi bizonyos. Meg az is, hogy az effajta elszólások hallatán egyre többekben merül fel a címadó kérdés.

        Mert ugye a legelemibb logikával is belátható, hogy antiszemitizmus, anticionizmus csak ott létezik, ahol szemitizmus és cionizmus is, mégpedig korántsem nyomelemnyi mennyiségben, mint mogyorós táblában a mogyoró. Nem bizony, amiért is reneszánszukat zavartalanul élhetik itt. Inkább, mint Izraelben, tehetjük még hozzá, elvégre e földön egyetlen szellentésükre is alighanem halálijedtséggel áll vigyázva minden bennszülött notabilitás.

        Ami a tárgyaláson konkrétan elhangzottakat illeti, honlapjukról belőlük csak egy derült ki, éspedig, hogy Liebermann nem hagyott kétséget arról, „Izrael Állam továbbra is figyelemmel kíséri a magyarországi helyzetet” – ami ugye kétségbeejtő –, s ennek megkönnyítésére „akár személyesen is áll mindenkor a MAZSIHISZ vezetőivel az egyeztetésekre, ezért megadta az összes személyes elérhetőségéta magyarországi zsidó vezetőknek”.

        Mi viszont ismételten megadjuk az elérhetőségét annak, miként lehetne eredményesebben küzdeniük az antiszemitizmus ellen – ha már életük amúgy sem áll másból, mint örökös küzdelemből. Mégpedig csupán egyetlen mondattal. Ne piszkítsanak oda, ahonnan enni kapnak. Mert vajon mégis mihez kezdenek majd, ha egyszer a piszok tényleg rájuk hull vissza, ha végképp kikerül kezükből mindaz, amihez oly ragadósan hozzányúltak?

        Gondoljanak továbbá csak arra, hogy fentebbi kérdésünket hányszor feltették nekik már eleink is. És nemcsak nyilasok meg nácik. Olyanok is, akik egzakt módon, ideológiai körítések nélkül vizsgálták valaha, miért, hogy ahol erős szemitizmus lengi be a légkört, ott az antiszemita fellegek is egyre sűrűbbek. Mint például egykoron bizonyos Szepesváraljai Haendel Vilmos selmecbányai nemzetközi jogászprofesszor – nyolcvanhat éve.

        Nevezett ekkor megjelent könyvében (A nemzetiségek) ugyanis tényként volt kénytelen megállapítani, hogy az értelmiség vezetése teljesen az ő kezükben van nálunk. Kifejtette benne, hogy vannak hangyafajok, melyek a legóriásibb fát, a baobabot – amelyek törzsét húsz ember sem tudja körülfogni – belülről kirágják, s így, „mint Kittenberger Kálmán és más utazók beszélik, a növényvilág ilyen óriása azután egy gyönge szélfuvallatra eldől”.

        Szerinte emiatt esett szét 1918-ban, Károlyi Mihállyal az élen a Szent István-i Birodalom, mivel minálunk „fontosabb volt a „liberálismus” a „nationalismusnál”, és mindaddig, amíg „röstelljük nyíltan kimondani, hogy nekünk Magyarország magyarsága fontosabb, mint bármely „liberális demokrácia”, addig nem lesz új Magyarország”. Nem bizony, s hogy mennyire nem, az élharcosainak virulens voltát igazoló statisztika hűvös számaival igazolta is.

        Íme közülük néhány. 1914-ben az orvosi karon a hallgatók fele került ki soraikból. Az iparban részesedésük négy évvel korábban mindössze 15,2 volt, viszont a kereskedelemben – „a legkevésbé produktív foglalkozásban” – 51,8 %. A nyomdatulajdonosok 57, a hírlapírók 42,4, az ügyvédek, továbbá az ezer holdnál nagyobb területet bérlők 73,2 %-át adták, vagyis minden ötödik nagy- és középbirtokost. Ismételjük, már a békebeli időkben is.

        Konklúziója? Az értelmiség vezetése teljesen az ő kezükben van nálunk, éspedig „sokkal inkább, mint a 13 százalék zsidó lakost feltüntető Lengyelországban, mert nálunk – éppúgy, mint Nyugaton – mind a kormányrúd körül csoportosulnak”, így a társadalmunkban elfoglalt helyüket jelző számok ismeretében „a szúőrlött fa szimbóluma újból és újból elénk tűnik”. Mint Felvidékünk cseh megszállása után is. Amikor szintén máshova piszkítottak.

        Mert arra a kérdésre, hogy amíg az ottani magyarság a csehszlovák vezetés elnyomása ellenére is megőrizte önazonosságát, addig vajon elmondható-e ez róluk, akik még az 1910-es népszámláláskor magyarnak vallották magukat, igencsak lesújtó felelettel szolgál a történelmi statisztika, élén Szabados Mihály tanulmánya (Az országcsonkítással elszakított zsidók és a magyarság. Katolikus Szemle, 1938. április), amelyben ezt olvassuk:

        „A trianoni békeparancs következtében Magyarországtól elcsatolt területeken élő zsidók tömegesen, szinte egységesen fordultak el a magyarságtól. Az utódállamokhoz csatolt 496 000 főnyi zsidóságból az 1910. évi magyar népszámlálás szerint még 258 002 zsidó vallotta magát magyarnak (52 %), addig az 1930. évi utódállamokbeli népszámlálások szerint már alig 75-80 000, mintegy 15 %, míg 85 % más nemzetiségűnek.”

        Jócsik Lajos műve (Idegen igában. Húsz év cseh uralom alatt, 1940) ugyancsak arról számol be, hogy „a kisebbségi évek során a zsidóság nagy tömegei kapcsolatukat a magyarsággal visszafejlesztették és az új gazdanép felé törekedtek, a magyar iskolák helyett a zsidó fiatalság a többségi iskolákat kereste fel”. Ha hovatartozásukról kérdezték őket, hol zsidóknak, hol németeknek, hol szlovákoknak vallották magukat.

        De kanyarodjunk csak vissza a Heisler-Zoltai-Liebermann trió iménti nagyotmondására! Ugyanis minden jel arra mutat részükről, hogy számukra a szemitizmus semmi másból nem áll, mint „antiszemitizmus elleni küzdelem”-ből. Ami azért lássuk be, a paradoxonok paradoxonja. Egy közösség nem valamiét, hanem valami ellen létezik csak? Lehetséges, hogy náluk tényleg nincs semmiféle önálló hit, kultúra, csak örökös önvédelmi gerillaharc?

        Ami már csak azért is kérdés, mert ha valaki a Chábád Lubavics zsidó mozgalom honlapjára (Zsido.com) rákattint, gyakorta találkozhat rajta olyan megnyilatkozásokkal, melyek szerint a zsidóság önképe messze nem merülhet ki a holocaustemlékezésekkel, hiszen egy közösségnek alapvetően pozitív, azaz nem valami ellen, hanem valamiért való identitást kell felmutatnia. Így március 29-én a Magyar Nemzetnek Köves Slomó rabbi ekként nyilatkozott:

        „Nem célszerű az antiszemitizmus ellenei küzdelemmel, és pláne nem a történelem szemlélettel kapcsolatos vitákkal mobilizálni, mert ez csak azt a negatív identitásképet erősíti, amitől éppen távolodnunk kellene. Megítélésem szerint, a zsidó közösséget, csakis a zsidó vallás és hagyomány értékeivel, pozitív zsidó identitáskép felmutatásával szabad mozgósítani.” Meg nem oda való piszkítással, ahonnan enni kapunk, ugyebár.

        Ifj. Tompó László – Hunhír.info

        Bejegyzés nyomtatása Bejegyzés nyomtatása
        • Anyaország
        • Publicisztika
        • Kárpátalja
        • Őseink Nyomában
        • Köz-Élet
        • Erdély
        • Nagyvilág
        • Tompó testvér
        • Miniriporter
        • Nemzeti bulvár
        • Pellengér
        • Képíró-dosszié
        • Vesszen Trianon
        • Nemzeti Rock
        • Felvidék
        • Szabadnak születtem
        • Wiesel-dosszié
        • Homlokon csókolt a halál
        • HunHír-Tudósító
        • Adventi ellenzéki tüntetések
        • Képtár
        • Versek
        • Eleink hagyománya
        • Felkelések a Tanácsköztársaság ellen

        • Kopjafaállítás Bugacon – a Kiskunsági Nemzeti Park félévszázados jubileuma

        • Hősök napja és Trianon sorsszerű kötődése

        • 111 év vitézsége vezet a jövőbe

        • Tria-non, a három nem

        • “A békeszerződés aláírása megtörtént”

        • Sátáni történet, avagy az ördög táncrendje

        • Evangélikus gyülekezeti hétvége Balatonszárszón – a finn testvérek látogatása

        • Megkezdődött a népgázálarc tömeggyártása

        • Kárpátaljáért vonulnak elsején

        Nagy port kavart a Hunhír.infón

        • Magyarországi ZSIDÓK LISTÁJA!
        • Felkelések a Tanácsköztársaság ellen
        • Toroczkai László elvált
        • Árva Vince pálos-táltos fohásza Magyarországért
        • És mégis itt vagyunk! – Felvidéki megemlékezések a trianoni diktátum centenáriumán
        • 111 év vitézsége vezet a jövőbe
        • A cigány Uzsorás Bazsa családjától rettegett a fél város
        • Ki volt Vidor Ferike?
        • Szent Mátyás, a 13. apostol
        • A kegyesen befogadott zsidók az egész vidéki lakosság anyagi életének intézői lettek
        Légy te is Hunhír Tudósító

        A Hunhír barátai

        Képtárak

        • Oroszbarát tüntetés Budapesten – 2022. 04. 30.

          Oroszország mellett tüntettek ma Budapesten, a Szabadság téren. A megjelentek alacsony számához hozzájárult, hogy a tüntetés eseményét a Facebook többszöri alkalommal is törölte, illetve a hazai és nemzetközi viszonylatban is jellemzően nem merik kimondani, hogy az oroszok jelen esetben nem egyértelműen a rosszfiúk.

        • Mi Hazánk, 2022. 03. 15.

          Fotó: Varga Moncsi – Hunhír.info Fotó: Varga Moncsi – Hunhír.info Fotó: Varga Moncsi – Hunhír.info Fotó: Varga Moncsi – Hunhír.info…

        • Tüntetés a “Covid-diktatúra” ellen (képtár)

          A Covid-diktatúra ellen tüntetett január 16-án a Mi Hazánk Mozgalom Budapesten.

        • Civilek tüntetése a kötelező Covid-oltás ellen (képtár)

          Civilek tüntettek január 15-én Budapesten a kötelező oltások ellen. Képtár. Varga Moncsi – Hunhír.infoVarga Moncsi – Hunhír.infoVarga Moncsi – Hunhír.infoVarga…

        • Olaszliszka, 2021. október 15.

          Megemékezés Szögi Lajos lincselésének 15. évfordulóján.

        • Oltásellenes tüntetés Budapesten (képtár)

          Oltásellenes tüntetés Budapesten, 2021. augusztus 28.

        • Budapest Pride Felvonulás 2021

          Nézegessen pride-os felvonulókat, ellentüntetőket!

        Az oldalon található audió, vizuális tartalmak illetve cikkek, és egyéb szövegek a szerkesztők tulajdonát képezik. Kizárólag a szerkesztőség írásos beleegyezésével másolhatók, sokszorosíthatók és terjeszthetők.
        © 2002-2024 Hunhír.info - Rockszerda - Impresszum