Az állandóan az emberi jogok fontosságáról, a kirekesztés megszüntetéséről, a megbékélés jelentőségéről papoló Mazsihisz ezúttal is néma maradt február 25-én, a kommunizmus áldozatainak emléknapján. Amivel megint csak ama bizonyos bújt ki a zsákból. Mert ezzel elismerték, hogy a világtörténelem legaljasabb rendszeréhez, kiváltképpen vezető köreiknek, nem csekély közük volt ugyebár.
A Mazsihisz honlapján ugyanis hiába keresnénk akár csak egy nyúlfarknyi hírcikket is arról, hogy valamelyik hitközségükben csupán egy néma főhajtás erejéig megemlékeztek volna – hazai pályán belül maradva – 1919 133 napja s az 1945-ben beköszöntött kommunista uralom áldozatairól. Hiába bizony, s ilyenkor ugyebár az a megemlékezés elmaradásának indoklása, hogy a kommunista gyilkosok, kivégzők nem zsidókként követték el gaztetteiket.
Ember legyen a talpán, aki megfejti, köreikben ki mikor, miért minősül egyszer zsidónak, másszor magyarnak vagy akárki másnak. Milyen érdekes: ha letagadhatatlan bűnöket követnek el soraikból, automatikusan letagadják származásukat, s szemrebbenés nélkül kijelentik, hogy nem zsidókként raboltak, gyilkoltak. Akkor mikként? Netán magyarokként? S ha igen, akkor az viszont jogalap arra, hogy egész nemzetünket bűnösnek tekintsék? Eszerint tehát a magyar javíthatatlanul bugris, bunkó, kirekesztő nép, amelyet egyedül ők hivatottak emberségre okítani?
Amikor Hóman Bálint a váci rabbörtönben várta a kínzásoktól megváltó halált, állítólag felkereste egy zsidó, s arra kérte, ne azonosítsa a zsidóságot „ezzel a söpredékkel”. Akár így volt, akár nem, a többségük, hivatalos megnyilatkozásaikkal alátámasztottan, azonban mégis csak azonosult a – legalábbis önmaguk számára – földi eldorádót ígérő kommunizmussal. S nem 1945-ben, már – 1917-ben. Amikor is vezető orgánumai egyike, az Egyenlőség december 27-i száma Trockijnak hozsannázva így fogalmazott:
„A zsidó szellem, a zsidó tudás, a zsidó szív és békeszeretet megmentette Oroszországot, megmentette talán az egész világ jövőjét. Soha még a zsidóság világtörténelmi hivatása oly éles fénnyel nem ragyogott, mint éppen Oroszországban. Trockij szavai bizonyítják, hogy a zsidó szellem az, a nagy békeszerzők, Jezsajás, Micha próféták, a szelíd talmudi bölcseké, mely eltölti ma Oroszország vezetőit. Isten csak a kiválasztottjainak juttat sok száz évben egyszer ilyen sorsot.”
Eszerint tehát rajtuk kívül úgyszólván mindenki más leigázása, sőt kiirtása magasztos szellemre, tudásra, nemes szívre és békeszeretetre, szóval isteni kiválasztásra vall. Hiába, de sokat is elbír a papír! Mert a fenti idézet, a tömérdek hozzá hasonlóval együtt, valahogy megkérdőjelezi bizonyos körök unos-untalan emlegetett tézisét, mely szerint a kommunista terroristák között nem vallási, csak származási alapon voltak zsidók. S amíg ennek elfogadását éppúgy erőltetik, mint egykor az április negyedikéket, május elsejéket, november hetedikéket, nincs és nem lesz, mert nem is lehet magyar-zsidó megbékélés.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
