A holocaustkultusz szertartásrendjében újabb fejezethez érkeztünk tegnap, amikor is Lázár János államtitkár az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) párizsi székházában tartott ünnepi megemlékezésen kijelentette: ‘A holocaust a magyarok számára ősi, bibliai bűn: testvérgyilkosság. Tagadása, elárulása mindannak, amire a kultúránk, nemzeti azonosságtudatunk épült. Magyarságunk elárulása is.’ Amint a Mazsihisz honlapja 2014. január 27-i hírcikkéből kiderül, még hozzátette azt is, hogy ‘a magyar állam egyes vezetőit súlyos, személyes felelősség terheli a magyar zsidók deportálásáért. Saját polgáraik halálra ítéléséért. A magyar állam nem volt képes megvédeni saját polgárait, de nem is követett el minden tőle telhetőt.’

Hadd ne kelljen, ki tudja már hányadszor, Hunhír-ötpercet tartanunk a holocaustfogalom eredetéről, vagy arról, nem fából vaskarika-e a ‘magyar zsidó’ meghatározás? Alighanem fontosabb ennél a fentebbi szöveg egyértelmű üzenete, a kollektív bűnösség hirdetése, Benes, Dimitrov, Sztálin, Morgenthau, Rákosi szellemében. Vagyis eszerint minden nép s nemzet kollektívan bűnös, kizárólag a ‘holocaust’-ért. Amiért minden polgárának vezekelnie kell, leginkább azzal persze, hogy szüntelenül kárpótlást fizet a holocaustvallás híveinek.

Igen, hihetetlen, de elhangzott tehát, mégpedig államtitkári szinten, amiről talán hajlamosak voltunk azt hinni, hogy az már végképp a múlté, a kollektív bűnösség fejünkre olvasása. De persze nemcsak Lázártól, Ádertől is. A holocaustvallás szertartásrendjében ministráló köztársasági elnök közleménye szerint is ‘a magyar zsidók tragédiája egész politikai nemzetünk fájdalma és pótolhatatlan vesztesége’. Ugyanakkor arra szólított fel minket, kollektív bűnösöket, hogy mégis ‘juttassuk kifejezésre nemzetünk egységét és eltökéltségét abban, hogy a szabad és demokratikus Magyarország polgárai semmiféle közösséget nem vállalnak semmilyen emberellenes eszmével vagy ideológiával, sem azokkal, akik a huszadik századi történelmünk során a magyar állam nevében követtek el jóvátehetetlen bűnöket saját honfitársaikkal szemben’.

Bízva abban, hogy ha a holocaustvallás dogmáit tagadni már nem is, de azok értelmezésével kapcsolatban kérdezni azért mindenesetre még lehet, ezúttal tudakozódunk, a ‘semmilyen emberellenes eszme vagy ideológia’ kategóriába az Izrael állam által lassan hét évtizede világszerte következetesen alkalmazott politikai-gazdasági agresszió is beletartozik?

Addig is, amíg a holocaustdogmatikusok kérdésünk megválaszolásán törik fejüket, hadd emlékeztessünk Csurka István 2003. szeptember 11-én Várnai-Shorer Judithoz, Izrael akkori magyarországi nagykövetéhez írt nyílt levele üzenetére:

‘Asszonyom, mi annyira fogyatkozunk, hogy nem érünk rá az auschwitzi áldozatokat föl- és alábecsülni számszakilag. Hiszen úgyis reménytelen, mert feltámasztani egyet sem tudunk. Ehelyett, tehát a sűrű holokausztozás helyett részt kellene vállalni az ország, a nép nehézségeinek feloldásából, a kilábalásból.’

Ifj. Tompó László – Hunhír.info