Tolongnak a szájtáti médiakárosultak a világpanamisták által állított szupermarketekben, melyek legtöbbjében nincs is ablak, amin kilátni, semmi, ami őket ebből a mennyországnak álcázott pokolból kicsalogatná, ami őket egy fára, egy felhőre, egyszóval bármire is emlékeztetné, ami természetes, így tekintetük a csalóka csomagolású, magukban mérgeket rejtő tömegárukra szegeződik, a mienk pedig Madáchra, akinek Ádámja Londonban ennek már a töredékes látványától is undorral fordult el, kijelentve, hogy „a torz az éppen, mit nem tűrhetek”.

Íme a szupermarketekben kicsaló tizenöt trükk, amelyet a Business Insider hozott nyilvánosságra, és amelyeknek alapcélja, hogy lehetőleg minél több pénzt hagyjunk náluk, ráadásul többnyire olyan termékek vásárlására kötelezve, melyekre valójában nincs is szükségünk. Vegyük sorra őket!

Először is, maga a bevásárlókocsi a csalétek, amely eleve arra kötelezi az áruházba belépőt, hogy minél többet tegyen bele: lehet, hogy az illetőnek valójában csak tejre vagy kenyérre van szüksége, de amíg ezeket megkapja, ezernyi más apróságot is választ.

Másodszor, éppen ezért többnyire a bejáratnál helyezik el a legfontosabb (magas árrésű) napi élelmiszereket és csalogató virágdekorációkat, hiszen ekkor még a vevő bevásárlókocsija üres és pihenten indul tovább.

Harmadszor, az így figyelemfelkeltően elhelyezett olcsó pékáruk és virágok beindítják a nyálképzést, jókedvre, további hasonló áruk utáni automatikus kutakodásra, az így meglelt termékek korárba helyezésére kényszerítve.

Negyedszer, az alapvető, napi rendszerességgel használt szükségleti cikkeket ellenben az áruház végében rejtegetik, hogy amíg a vevő megtalálja őket, keresztülmenjen az áruk végeláthatatlan során, megvételükre ösztökélve.

Ötödször, a polcok kialakításakor gyakorta hosszú oldalfolyosókat vagy éppen zsákutcákat alkalmaznak, melyeknek csupán egyetlen kijáratuk van, így oda és vissza is végig kell menni rajtuk, ezzel is további tartózkodásra bírva.

Hatodszor, legtöbbször jobbról balra áramoltatják a vásárlótömegeket, így, a közlekedési rendhez kísértetiesen hasonlóan, a legínycsiklandóbb és legszínesebb árucikkeket jobb kéz felől rakják a polcokra.

Hetedszer, azon cikkeket, melyeket leginkább ránk akarnak sózni, a márkás luxustermékekkel szemmagasságban helyezik el, míg az olcsó, hozzájuk képest egészségesebb tömegtermékeket az alsóbb polcokon.

Nyolcadszor, a gyermekeknek szánt cukrozott vagy édesítőszerezett, mesefigurás gabonaféleségek az ő szemmagasságukba kerülnek, hogy azonnal észrevegyék és jelezzék szüleiknek, hogy vegyék meg nekik.

Kilencedszer, a vevőket a továbbhaladásban a legújabb termékeket, kivált az akciós különlegességeket, termékmintákat, kóstolókat bemutató marketingesek lassítják le, hogy rábeszéljék őket megvételükre.

Tizedszer, az áruház belső terének kialakításakor ügyelnek arra, hogy lehetőleg elkerüljék a túlzott zsúfoltságot, mivel ilyen helyen a vevők nem szívesen tartózkodnak, így kevesebb időt töltenek bennük.

Tizenegyedszer, a falak, a polcok meleg színválasztásával is betérésre csábítanak, míg a hűvös, főként kékes árnyalatok inkább a szemlélődésre, kutakodásra ösztönöznek, ezzel végül a termék kosárba tételét elérve.

Tizenkettedszer, zenével is törekednek a vásárlók jóindulatának megnyerésére, így a lassabb, halkabb akkordokkal (pláne a klasszikusokéval) tülekedésüket meggátolja, hogy még ezzel is további vásárlásra ösztönözzenek.

Tizenharmadszor, a pénztáraknál kígyózó vevőket még a telt kosárral való sorban állás közben is vásárlásra csalogatják apróságokkal, leginkább édességekkel, apróbb elektronikai eszközökkel s pláne bulvárlapokkal.

Tizennegyedszer, a visszatérő vásárlókat a ráerőltetett, fizetéskor a pénztárnál felmutatott törzsvásárlói kártya valóságos foglyokká teszi, amely amúgy információkat is magában rejt vásárlási szokásaikról.

Tizenötödször, a gyártók által elkészített (sokszor közlekedési eszközökön vagy köztereken is elhelyezett) reklámok tömegesen csalják a plázákba, szupermarketekbe a médiafüggő tömegeket, hazugságok tömkelegével.

Ami pedig a reklámhazugságokat illeti, a Business Insider fogyasztói rovata szerint tíz, reklámokban elsütött hazugságról (így például arról, hogy „a vitaminok megelőzik a rákot”, vagy hogy „le lehet fogyni testmozgás és diéta nélkül is”) bizonyosodott be valótlanságuk.

Ilyen trükkökkel csalják ki tehát a pénzt a tolongó szájtáti médiakárosultakból a világpanamisták által állított szupermarketekben, amelyek legtöbbjében nincs is ablak, amin kilátni, semmi, ami őket ebből a mennyországnak álcázott pokolból kicsalogatná, ami őket egy fára, egy felhőre, egyszóval bármire is emlékeztetné, ami természetes, így tekintetük a csalóka csomagolású, magukban mérgeket rejtő tömegárukra szegeződik, a mienk pedig Madáchra, akinek Ádámja Londonban ennek már a töredékes látványától is undorral fordult el, kijelentve, hogy „a torz az éppen, mit nem tűrhetek”.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info