Már megint parancsol a Mazsihisz, szokás szerint Horthy-ügyben: ezúttal a Budapestre történt bevonulásának évfordulóján tartott „felháborító menetelés”-t ítéli el, és azt, hogy „a Magyar Hajnal nevű szélsőséges, nyíltan antiszemita csoportosulás a hét végére újabb tüntetést kíván szervezni”, követelve a kormánytól betiltását.

Igencsak különös egy képződmény társadalmunk testében ez a Mazsihisz. Nincs soraikban egyetlen történész vagy jogász sem, aki tudná a tényeket Horthyról és koráról? Például azt, hogy 1928-ban nálunk az ügyvédek 50,6, 1931-ben az ipari és kereskedelmi nagyvállalatok 51,3, 1938-ban a magánorvosok 54,5, a banktisztviselők 60-70 százaléka került ki soraikból?

De lássuk csak szó szerint a Síp utcai képződmény saját honlapján 2013. november 19-én megjelent közleményét! Íme:

„A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége határozottan elítéli Horthy Miklós Budapestre történt bevonulásának évfordulóján tartott felháborító menetelést!

A Magyar Hajnal nevű szélsőséges, nyíltan antiszemita csoportosulás a hét végére újabb tüntetést kíván szervezni, amely kapcsán a Mazsihisz felszólítja az illetékes hatóságokat, hogy a nyíltan uszító – a holokausztot túlélt embertársainkban, a magyar zsidó közösségben és minden jóérzésű magyar emberben félelmet keltő megmozdulást – Magyarország hatályos törvényei alapján, kényszerítő erejükkel akadályozzák meg!”

Mint egy szabályos hadüzenet casus belli esetén. A kormány akadályozzon meg hovatovább egy magyar történelmi személyre és egy nevével fémjelzett nemzeti eseményre való megemlékezést is! Most azzal hadd ne foglalkozzunk, honnan az egymilliós és hatszázezres halálozási statisztika, valamint hogy néhai kormányzónk miként felelős „meggyilkolásuk”-ért, végül, hogy mégis minemű „hatályos törvény”-nyel akadályozhatná meg a kormány a reá – eszerint szabályos jogi eljárás megkerülésével – való megemlékezést. Foglalkozzunk most inkább azzal, hogy milyen is volt valójában a fentebbi tiltakozás megfogalmazói elődeinek helyzete a kormányzó nevével egybeforrt ama ugyebár átkos negyedszázad alatt!

Elég ehhez csak a hivatalos statisztikákat elővenni, így a Központi Statisztikai Hivatal néhai igazgatója, Kovács Alajos művét (A csonkamagyarországi zsidóság a statisztika tükrében, 1938), amelyből megtudjuk, hogy 1928-ban az ügyvédek 50,6, 1931-ben az ipari és kereskedelmi nagyvállalatok 51,3, 1938-ban a magánorvosok 54,5, sőt ez utóbbi esztendőben például vidéken a győri vagon- és gépgyárban a tisztviselők 38,8, a szőnyi ásványolaj-finomítóban 45,4, a sárvári cukorgyárban 85,7 százaléka került ki soraikból. Ami pedig fővárosunkat illeti, az ott székelő nagyipari vállalatok közül szintén ugyanekkor az Első Budapesti Gőzmalomban 53, az Első Magyar Gazdasági Gépgyárban 59,1, a Filtexben 65,6, a Goldberger szövő- és fonógyárban 55,8, a Philips Rádióban 53,9, a Polgári Sörgyárban és Szent István Tápszerművekben 51,6, a Viktória Gőzmalomban 75,3 százalék volt alkalmazottaik arányszáma.

Aztán akkor még nem is érintettük a bankvilágot, amelyben tisztviselőik 60-70 százalékos átlagrészesedést könyvelhettek el, miként hivatalos politikai jelenlétüket sem országgyűléseinken, azt, hogy (az 1926. évi huszonkettedik törvénycikk értelmében) a felsőházi tagok között szerepelnie kellett két „életfogytiglan választott” rabbinak is, végül felsőfokú oktatásunkban a hozzájuk való viszonyunkat, vagyis hogy (az 1928. évi tizennegyedik törvénycikk alapján) egyetemeinken, főiskolánkon a felvételnél már nem számított a származás, csak a korábbi tanulmányi előmenetel.
Mindezek ismeretében csak két kérdés. A fentebbi tiltakozók köreiben nincs egyetlen történész vagy jogász sem, aki tudná mindezeket? És mit szólnának végül, ha mi is pontosan ugyanazt követelnénk a kormánytól antifasiszta szeánszaikkal kapcsolatban, mint amit ők az egykor eleiknek a fentebbi statisztikában részletezett mértékű hatalmat megadó kormányzóra való megemlékezéssel szemben?

Ifj. Tompó László – Hunhír.info