Hányszor halljuk, hogy a kereszténység, különösen a katolicizmus, nem fellendítője, hanem egyenesen kerékkötője volt a tudományoknak, állandó vesszőparipaként a Galilei-esetet emlegetve, holott ha csak egy kicsit is tájékozódunk, akkor megállapíthatjuk, hogy ennek pontosan az ellenkezője igaz, éspedig olyannyira, hogy az ókortól napjainkig vaskos köteteket lehetne összeállítani matematikusoknak és természettudósoknak a vallást létünk alapjának tekintő vallomásaiból, de nem kevésbé karcsúbbakban részletezhetnénk, milyen találmányok fűződnek papok, kiváltképpen szerzetesek sokaságához.

Elöljáróban először is szögezzük le, hogy a teológia tárgya, természetéből fakadóan, az isteni kinyilatkoztatás megismerése, értelmezése, az egyház feladata pedig a társadalom Krisztushoz való visszavezetése, nem pedig a természettudományok tökéletesítése, ez azonban még egyáltalán nem zárja ki, hogy képviselőik ne műveljék azokat: alighanem vaskos köteteket lehetne megtölteni természettudományokban kimagasló klerikusok vívmányainak ismertetésével. (Akik részletesebben szeretnének erről tájékozódni, azoknak elsősorban Giczy József nádasdi plébános könyvét (A katolikus papság érdemei hazánk és az emberiség történetében, technikai találmányai és tudományos felfedezései, 1933) ajánljuk.)

Másodszor, ha akadtak is papok, teológusok, akik természettudományos kérdésekben tévedtek, nem hivatásukból eredően tették, ráadásul az ilyen esetek száma egyenesen eltörpül az ellenpéldák milliói közül, sőt azok, akik a katolikus egyház és a természettudomány viszonyát azzal intézik el, hogy az előbbit állandóan az utóbbi kerékkötőjének nevezik, ennek igazolására jóformán egyedül a Galilei-esetet hozzák fel, hivatkozva II. János Pál pápa (mellesleg nem dogmatikus természetű, azaz kötelező elfogadás alá nem eső) bocsánatkérésére az „egyház bűneiért”.

Harmadszor lássuk végre, mégis miről szól a Galilei-eset! Nem igaz, hogy Galileo Galilei (1564-1642) felfedezését, mint olyat, az egyházi tanítóhivatal elítélte, hanem csak azzal szállt szembe, ahogyan érvelt állításai mellett, mivel azokat rendre szembeállította a Szentírással, ráadásul az akkori tudományos világban érvei a Föld mozgásáról még valóban nem voltak meggyőzőek, sőt bolygónk forgásának igazi felfedezője nem is ő, hanem Nikolausz Kopernikusz (1473-1543) lengyel kanonok volt. Mese, hogy megégették, vagy hogy Rómában börtönbe vetették, miként az is (gondoljunk csak Jókai idevágó regényére!), hogy egyházi bírái előtt nagyot dobbantva azt mondta, „mégis mozog a föld!”. Egyébként mélyen hívő katolikusként élt és halt meg, igazi barátai túlnyomórészt jezsuiták voltak. Kétségtelenül tévedett tehát abban, hogy – amint Bangha Béla jezsuita tényként megállapítja (Világnézeti válaszok, 1940) – „csillagászati véleményeit a Szentírással ellentétbe helyezte”, holott „erre nem is volt szükség, mert a Föld forgása a Nap körül csak látszólag áll ellentétben a Szentírással. Kopernikusz ezt nem tette s azért az Egyház őellene sohasem lépett fel”, ráadásul „Galileivel szemben sem egy elavult fizikai nézetet, hanem a Szentírás tekintélyét akarta védelmezni”.

Mindezekre tekintettel egyáltalán nem csoda, hogy az ókortól napjainkig vaskos köteteket lehetne összeállítani matematikusoknak és természettudósoknak a vallást létünk alapjának tekintő, ilyetén az Egyház tanításaihoz hűséges vallomásaiból. Helyszűke miatt elég legyen ízelítőül néhány példa belőlük (aki pedig továbbiakat keres, lapozza fel Giczy József említett művén kívül Bangha Béla könyvét (A Katolikus Egyház krisztusi eredete, 1941 (Összegyűjtött Művei, 3. köt.)), Walter Jánosét (Isten képe a természetben, 1938), Tóth Tihamérét (Hiszek egy Istenben (Összegyűjtött Munkái, 16. köt.)) és Kneller Károly Alajos jezsuitáét (A kereszténység és a modern természettudomány úttörői, 1908)).

Johannes Kepler: „Mielőtt felkelnék az asztaltól, melynél annyit búvárkodtam, hálát adok Neked, Uram, Teremtőm, azokért a kimondhatatlan örömökért, melyeket a műveid szemlélete közt bennem kelt elragadtatások között érzek. Műveid nagyságát fennen hirdetem az emberek közt. Ha volt talán Hozzád nem méltó szavam, bocsásd meg.”

Isaac Newton: „Egy tenyérnyi pázsit tökéletesen elég nekem Isten fölségének megbámulására és megcsodálására.”

Gottfried Wilhelm Leibnitz: „Nem az állatok gondolkodnak, hanem helyettük Isten.”

André Marie Ampére: „Mily nagy az Isten, s a mi tudásunk meg semmi!”

Jedlik Ányos: „Halálom óráján most megyek az én Uramhoz, Teremtőmhöz és Őnála meg fogom tudni, hogy mi a fény és az elektromosság.”

Michael Faraday: „Isten fogalma és tisztelete oly úton kerülnek elém, mely éppoly biztos, mint azok, amelyek a fizikai igazságokhoz vezetnek el bennünket.”

Louis Pasteur: „Kérdezik, miért ragaszkodom annyira a valláshoz? Éppen azért, mert annyi tanultam, lettem olyan vallásos, mint egy bretagne-i paraszt, és ha még többet tanulhattam volna, olyan buzgó lettem volna, mint egy bretagne-i parasztasszony.”

Ernest Rutherford: „Egészen téves laikus köröknek az a felfogása, hogy a tudósnak, aki többet tud az életről, mint mások, már azért hitetlennek kell lennie. Éppen ellenkezőleg: a mi munkánk közelebb visz minket Istenhez, több tiszteletet önt belénk az Ő gigantikus hatalmával szemben.”

De nem kevésbé karcsúbb kötetekben részletezhetnénk, milyen találmányok fűződnek papok, kiváltképpen szerzetesek sokaságához. A Kapisztrán Szent Jánosról nevezett ferences rendtartomány által egykor kiadott Ferences Közlöny 1938. januári számában például az alábbi adatolás található erről:

„Gergely pápa volt az első, aki megállapította a hangközöket. Guido Arezzo szerzetes találta fel a hangjegyeket. Ximenes ferences bíboros volt az első, aki egy állam jövedelmeit rendezte. A naptárreform kezdeményezője páter Clavio. A méterrendszer Hancy apát nevéhez fűződik. A világmindenség első nagy csillagászati felfedezései Regimontano érsek, Cusano bíboros és Copernikus kanonok érdeme. Kolombus Kristófot a ferences páter Perez indította Amerika felfedezésére. Az orgonakészítés páter Budos da Cella nevéhez fűződik. Szilveszter pápa hozta be az arab számjegyeket.

Egy Claudius nevű pap kísérletileg igazolta, hogy a szerveket elektromossággal mozgatni lehet. Egy másik pap volt a borotva feltalálója. A kompasz felfedezője Flavius Gioia szerpap. A vérkeringés törvényét Vemisio apát állapította meg. Páter Epée és Sicard ismerték fel a kinin láztalanító hatását. Az elektromosság törvényeit páter Lana fedezte fel és páter Beccaria terjesztette ki. A teleszkóp páter Cehaciner találmánya. A telegráf eszméjét Chappé apát vetette fel. A mikroszkóp feltalálója páter Magan. A selyemhernyókat misszionáriusok hozták Kínából. Az üveg feltalálója egy Beral nevű szerzetes. A süketnémák ábécéjét Epée apát állította össze. Branh páternek köszönhető a mikrométer és páter Secchinek a metereográf.

A világ első legnagyobb nyelvtehetsége Mezzofanti bíboros volt, a legnagyobb csillagászok pedig páter Piazzi és páter Secchi. Szerzetes volt a nagy archeológus páter Fontana és a fizikus páter Piancaini. Az első areoplánt is szerzetes, a ferences Niccolo Betti szerkesztette és ő is repült fel elsőnek 1810-ben. Az euródinamika első apostola Leonardo da Vinci terciárius.”

Ennyit tehát a tényekről, akiknek pedig belőlük ennyi sem elég, azoknak bizony alighanem Jézus Krisztus is hiába érvelne.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info