Szerencsére a polkorrekt fősodor ingerküszöbét is elérte valamilyen szinten arról a brutális magyargyalázásról szóló hír, amely szerint a szlovák műállam vezérkara nagy összeborulással az óromániai vezetéssel kegyeletsértő és történelemhamisító cselekménnyel borzolta fel az érző magyarok érzelmeit. az újaradi temetőből az “éj leple alatt” elszállították Skultéty László magyar huszár földi maradványait és Szlovákiába szállították. Az egészben az a legszörnyűbb, hogy mindez az Erdélyben legnagyobb támogatottsággal bíró, magyarnak nevezett párt, az RMDSZ beleegyezésével és jóváhagyásával történt. Hiába beszél itt bárki történelmi megbékélésről és kiegyezésről akkor, ha a történelmi Magyarország területeiből fabrikált műállamok vezérei minden eszközt megragadnak arra, hogy gyalázzák a Kárpát-medence államalkotó népét, a magyarságot, és a nemzet híres személyisége hamvaival való kufárkodással, illetve háborúzással akarnak maguknak történelmi igazolást szerezni. A székely apostol, Nyirő József nem nyugodhat az udvarhelyi temetőben, még a híres zászlóvivő nem pihenhetett abban a sírban, ahová eltemették mindössze azért, mert Trianonban a nagyhatalmak keresztre feszítetek egy országot, és a múlt és hagyomány nélküli utódállamok görcsösen akarnak kreálni maguknak históriát a nemlétező történelmük helyett.

Mindenki emlékszik arra, hogy a székelyudvarhelyi Bunta Levente RMDSZ-es polgármester aktív közbenjárására meghiúsult Nyirő József földi maradványainak méltó tisztelettel és kegyelettel való eltemetése a székelyudvarhelyi temetőben, mindösszesen azért, mert korunk uralkodó ideológiája, a holokausztkultusz letéteményesei antiszemitának minősítették és megtagadták tőle a még életében kért végtisztesség megadását az általa annyira imádott Székelyföldön.

Nyirő hamvai jelen pillanatban is Budapesten pihennek, a világhatalomnak befekvő kormányok és a felettük álló gyarmatosító birodalom szót nem emel olyan személy emléke megőrzéséért, aki egyes hazug áltörténészek szerint nem kellő mértékben szimpatizált a zsidósággal. Nyirőt kikiáltotta főgonosznak a hazai és nemzetközi liberális média, a birodalom ötödik hadoszlopának magyarországi bóherei hatalmas elánnal gyalázták emlékét. A porhüvely sem nyugodhat békében ebben a világban, amelyben mindent egy meghatározó csoportnak való alárendelés határoz meg.

És most itt van a Skultéty-ügy. Az egykori Nagy-Magyarország egyik városa, Arad egyik kis temetőjéből kegyeletsértő sírgyalázással elszállítják a magyar hős földi maradványait a történelmi Magyarország egy másik településére, a felvidéki Hegyesmajtényba. Ez akkor nem lenne probléma, ha állnának még a régi határkövek, és Arad nem egy Trianonban fabrikált műállamhoz, Romániához, Hegyesmajtény pedig szintén a nagyhatalmak akaratából létrejött csinált országhoz, Szlovákiához tartozna. A magyar huszárból a történelemhamisítók szlovák hőst akarnak faragni, mert hiába történt meg a területosztogatás, hiába jöhetett létre egy államalakulat nemzetközi parancsra, csak lebeg a világban, hiszen sem múltja, sem történelme, sem meghatározó történelmi személyiségei sincsenek.

A Szlovákiának nevezett csinált állam illetékesei úgy gondolták tehát, hogy ha nincs Janosik haramiavezéren kívül meghatározó történelmi személyiségük, akkor majd sírgyalázással és földi maradványok elrablásával kerítenek egyet. Skultéty hamvait katonai tiszteletadással fogadták a szlovákiai katonai erők, és látványos külsőségek közepette akarnak majd maguknak történelmi személyiséget csinálni. Gyalázatos játék ez és még gyalázatosabb, hogy most nincs nemzetközi tiltakozás, nem őrjöng egyetlen liberális szervezet sem csonka honban és szerte a világon, hogy ez a fajta akció már túlmegy nemcsak a nemzeti érzés, hanem az általános emberi erkölcs szabta korlátokon is.

A magyar diplomácia szokás szerint tett egy megfeleléskényszeres lépést, és elítélte valamilyen szinten a történelemhamisítást, illetve sírgyalázást, aztán majd minden megy szépen tovább a maga medrében, mint ahogyan megszokhattuk ezt azóta, amióta a Felvidékről és Erdélyből is kivonult a magyar baka.

A fejfákról levésik a magyar neveket, a hamvakkal kufárkodnak, és politikai célokra használják fel. A magyar mint nemzet fogy, az idegenek szava egyre erősebb, és ha történik egy kis próbálkozás a hiteles történelmi múltunk bemutatására, hazai és külföldi akadémikusok véleményvezérek, történelemtanárok és -kutatók kezdenek el rikoltozni magyar nacionalizmusról, a fülledt múlt előrángatásáról, és vágják a magyar arcába, hogy kötelességetek kicsinek lenni.

G. Kirkovits István – Hunhír.info