Bizonyára nem véletlenül vált kedvenc színterévé bizonyos eltérő kultúrájú csoportoknak a multikulturális szentély, napjaink közösségi jellemzője, a pláza. Az egyfajta találkozóhelyként is funkcionáló bevásárlóközpontok, amelyek az identitások találkozását is hivatottak úgymond elősegíteni, egyre inkább úgy tűnik, hogy nem a hőn óhajtott tolerancia, hanem sokkal inkább a kivételezettek és az erősebbek erőfitogtatásának helyszíne lett. A nyüzsgés, a forgatag még jobban feloldja a remélt közösségi élményt akkor, ha az ott dolgozók olyan nemkívánatos jelenségekkel szembesülnek, amelyek nemcsak az egész plázakultusz hitelességét kérdőjelezik meg, hanem mindennapos életüket, munkájukat is megkeserítik. Egy plázában dolgozó olvasónk negatív és vérlázító tapasztalatai.

“Allee-ban dolgozom, kávés pultom van az egyik folyosón. Tegnap 3 15 év körüli lány jön oda a kávés standhoz. Gyönyörűen, rendezetten ki van téve kétféle cukor, keverőpálcika és tejszín az asztalra. A lányok ahogy odaérnek belemarkolnak az előrecsomagolt cukorba, tejszínbe, majd szétszakítják a papírt és szórják a levegőbe a cukrot, öntik szét az asztalon a tejszínt és közben viháncolnak, majd továbbsietnek. A biztonsági persze nincs sehol. Ma délután már felkészülve vártam őket, meg is jelent a 3 lány majd: Csókolom mondja mán meg nekem, hogy mik mán ezek. Kezemmel automatikusan letakarva a cukrot, tejszínt mondtam nekik, hogy tegnap már eljátszották az esélyüket, és, hogy menjenek innen. Erre a végszóra belemarkol a cigánylány a tejszínbe ismét. Sikerült megfognom a kezét, mielőtt, még kiborítgathatta volna őket. Biztonsági ismét sehol. Kihívtam az őrt, aki pár perc múlva ki is vitte a lányokat a bevásárlóközpontból. Visszafelé az őr megjegyzi: minden nap menetrend szerint ez van… Tépkedik a növények leveleit, az összes kávézót végigjárva szétszaggatnak mindent, ráöntik a vendégekre a cukrot, stb. stb. Mindennapos dolog ez és senki nem tesz semmit!”

Hunhír.info