…Most azonban, évtizedes tapasztalatok után úgy tűnik, hogy Európából vissza kell térnünk Európába. Azaz vissza kell térnünk önmagunkhoz, mert a kontinens nyugati felében éppen az EU politikája következtében Európa fogyatkozóban van. És csendes, de határozott lépésekkel vissza kell térni önmagunkhoz azért is, mert az Európai Unió – miközben önmagával sincs tisztában – ezt a térséget és benne elsősorban bennünket, a jelek szerint idegen testként kezel…

… Mert amikor különbséget tesznek tömeggyilkosságok és tömeggyilkosságok között a maguk különleges ideológiája és érdekrendje szerint, amikor a család emberi és nemzeti szerepét kérdőjelezik meg, amikor a nemzeti függetlenséget kárhoztatják, vagy amikor minden tárgyilagosság és erkölcsi alap nélkül ítélnek európai államokról különbözőképpen, akkor látható jelét adják annak, hogy valami más készül az ő boszorkánykonyhájukban, valami, ami merőben idegen Európától, de attól is, ami bármelyik kontinensen még megfelel az értelmes, jövőbe mutató emberi magatartásnak és értékrendnek.

… A mi hiszékeny, nagy európai lelkendezésünk – amit persze nagymértékben mesterségesen keltettek a rendszerváltás elején – már régen nincs sehol. De jó is, hogy nincs. Voltunk a világ balekjai már elégszer a történelmünk során. Ideje a józanodásnak. Ha komoly kényszerek között élünk, legalább az öntudatunkat és a józanságunkat nem szabad elveszítenünk. Tudnunk kell róla, hogy megszállás alatt vagyunk, és a megszállók egyre megalázóbban akarják gyakorolni a hatalmukat. Meg kell találnunk az ellenállás módját!

Bíró Zoltán – Magyar Hírlap