A most felmentett nemzetgazdasági minisztert és az általa fémjelzett gazdaságpolitikát az eredményesség oldaláról vizsgálni nem könnyű feladat és könnyen a depresszió szélére sodorhatja az embert.
Ne is álljunk be abba a hosszan kígyózó sorba, amelyik a kormányzati sikerpropagandával dacolva jogosan kritizálja a Matolcsy-féle gazdaságpolitikát. Inkább vizsgáljuk meg néhány olyan problémát, amelyet örökül hagyott és amelyet sürgősen orvosolni kellene, mielőtt az ország helyzete még súlyosabbá nem válna.
A legfontosabb a gazdaság helyzete, amelyet úgy tűnik a kétharmados kormánytöbbség teljesen félreértelmezett, vagy pedig rossz következtetéseket vont le belőle. Hiába ugyanis a folyamatos szócséplés a kis-és közepes vállalkozások fontosságáról, ha közben szinte minden erőt a multinacionális külföldi vállalkozások helyzetbe hozására fecsérelt el a kormány. Feltehető a kérdés, hogy tényleg az ország legfontosabb stratégiai szövetségesei ezek a külföldi cégek? A legtöbb munkahelyet ugyanis nem ők teremtik, a megtermelt profitot pedig szinte teljes egészében kiviszik az országból, tevékenységük pedig sokszor inkább a magyar vállalkozások tönkremeneteléhez és növekvő munkanélküliséghez vezet. Felül kellene végre vizsgálni ezt a politikát, hiszen a várt eredményeknek nyomát sem láthatjuk a főbb gazdasági mutatókban.
Bár a különadókkal, az extraprofitok megadóztatásával egyet lehet érteni, de azzal viszont nem, hogy ezek a jövedelmek nem a hazai gazdaságfejlesztésre, munkahelyteremtésre fordítódtak, hanem a külföldi rablóhitelek visszafizetésére. S sajnos az is elmondható, hogy a kormány hangzatos szólamaival szemben, a bankok és a multik ahol csak tudták, a lakosságtól és a vállalkozásoktól szerezték vissza ezen elvonások jórészét. Ne felejtkezzünk el a szintén elhibázott adó-és járulékpolitikáról sem, amelyik szintén a fogyasztásra jutó jövedelmeket vonta el és a kisvállalkozások életképességét is alaposan rontotta.
A munkahelyteremtés, részben a fentiek miatt, teljesen kudarcba fulladt. A közfoglalkoztatással teremtett munkahelyek által lehet ugyan javítani a statisztikát, de gazdasági fejlődést nem lehet elérni. A versenyszférában pedig egyértelműen romlott a helyzet, annak ellenére is, hogy a kormány folyamatos akciótervekkel és óriási összegekkel próbálta a helyzetet javítani. Az pedig jobb esetben csak kommunikációs blöff, rossz esetben viszont hazugság, hogy a kormány a szakképzett munkaerőt akarja támogatni és határon belül tartani. A munkaügyi jogszabályi módosítások, a felnőtt-és szakképzés átgondolatlan alakítgatása, a szakképzettséget nem igénylő munkahelyek támogatása ugyanis többnyire pont az ellenkező irányba mutatnak, oda, ahol egy kiszolgáltatott, értékes munkaerejét elvesztő, alacsony jövedelmű és jövedelemtermelő képességű munkaerő- vagy inkább rabszolga-piac képe sejlik fel.
Ha a miniszterváltás, egyben gazdaságpolitikai irányváltást is jelent, akkor már megérte.
(A szerző a Jobbik országgyűlési képviselője)
Hunhír.info