Mi kategorikusan elutasítjuk Lázár úr és a MAZSIHISZ tervezett lépését, kikérjük magunknak, hogy a magyar nemzetet ismét megbélyegezzék és megalázzák, ezzel is továbbszítva az ellentéteket a történelmet nem ismerők, valamint az igazságot képviselők között.

NYÍLT LEVÉL

LÁZÁR JÁNOS ÁLLAMTITKÁR ÚRNAK
A MINISZTERELNÖKI HIVATAL VEZETŐJÉNEK

BUDAPEST

TISZTELT ÁLLAMTITKÁR ÚR!

A Magyar Justitia Bizottság, valamint számos választópolgár nevében (saját személyemet is beleértve) – rendhagyó módon – fordulok Önhöz, a holokauszt tárgykörében kifejtett állásfoglalásának átgondolását és módosítását kérve, mert véleményünk szerint az Ön ominózus nyilatkozata részben hamis történelmi alapokra épül, részben pedig ellent mond a jog és az igazság nemzetközileg is elfogadott kritériumainak.

El kell utasítanunk az Ön által hangoztatott tételt, miszerint a magyarok a bocsánatkérést tekintve, adósai a magyar zsidóságnak. Igazolható, hogy semmilyen adósságunk nincsen, az egykori szélsőséges bűnözök elítélése maradéktalanul megtörtént, a többieknek pedig pontosan annyi köze volt a nácik által beindított és erőltetett deportálásokhoz, mint az ország zsidó származású magyar állampolgárainak.

Többek között azoknak, akiket a hazánkat “felszabadító” Vörös Hadsereg kiengedett a gettóból, és akik hálásak lehetnek Horthynak a gettóba zárásukért, mert a németek által megszállt európai államok zsidósága nem részesülhetett hasonló “kegyben”, mivel elsöprő százalékukat likvidálták Hitler, Himmler és Eichmann pribékjei. Nem elfelejtkezve Sztálin kitelepítési és likvidálási akcióiról.

A kollektív bűnösségnek elvi, valamint gyakorlati mesterei a nácik és a bolsevikok voltak (bár Benes Eduard is prófétájuk lehetne), és sajnálatos hogy Lázár úr is (közvetlen vagy közvetett
módon) ennek az elvnek a híve, sőt törvényerőre kívánja emeltetni.

Tisztelt Lázár Úr! 2014 nem lehet a holokauszt emlékéve, legfeljebb papíron és szólamokban, mint ahogyan nem lehet (és értelmetlen) az Ön által említett felejtés tilalmát törvényerőre emelni, valamint a bocsánatkérést a nemzeti identitás részévé tenni, mert ha az identitás a
kulturális értékek azonossága, (támaszkodva a közös nyelvre és történelemre) akkor a bocsánatkérés csak úgy lehet ennek a része, mint a parlamentnek a vidámpark.

Ami pedig a szembenézés és felejtés tilalmát illeti, az nem más, mint egy időben, tartalmában és aktualitásában is olyan ellenőrizhetetlen, végrehajthatatlan, valamint illékony törvény lenne,
amely csak az ostoba és használhatatlan törvények számát szaporítaná.

Feldmájer úr is fatális tévedésben van, amikor a nemzeti szembenézésről értekezik, mivel kis országunk többet tett a zsidóságért, mint bármelyik európai állam, vagy más kontinensek államai. Talán a deportáltak közül ide jöttek vissza legtöbben a második világháború után, itt találták meg a számításukat, itt részesültek a legtöbb jóvátételben és egyetlenegy sem került a hajléktalanok táborába!

A MAZSIHISZ ügyesen elhallgatja azokat a személyeket, akik életük kockázatásával segítették a gettóban lévőket, és azokról sem emlékeznek meg, akik fegyverrel léptek fel a németek és a nyilaskeresztes legények ellen. Még csak válaszra sem méltatták a hasonló tárgyban készült leveleimet. Arról már nem is beszélve, hogy zsidó honfitársaink egy szóval sem ítélték el a magyar állampolgárok “málenkij robotra” történt deportálását vagy a Tito által levezényelt magyar ajkú polgárok tömeges, mintegy 40 ezer fő kivégzését. (Annak ellenére, hogy sokukat összedrótozva, élve égették el a felgyújtott szalmakazlak lángtengerében, amely a németek által alkalmazott gázosítási módszerhez viszonyítva a holokauszt legborzalmasabb változatának minősült! )

Mi ezt sem felejtjük el,- ezért az Ön vagy a MAZSIHISZ által tervbe vett 2014-es holokauszt emlékévvé való nyilvánítását – a tartalma miatt -,kifejezetten a diszkrimináció és az
elfogultság tipikus példájának tartjuk! Ez vonatkozik a bocsánatkérésre is, mert egy nemzet nem kérhet bocsánatot, mivel az a kollektív bűnösség elismerését és alkalmazását jelentené. Az egykori kivégzett bűnösök eleve nem is kérhetnek bocsánatot, a többieknek pedig nincs miért!

Ugyanakkor azt sem felejtettük el, hogy Kun Béla, Rákosi, Kádár bandája sem kért bocsánatot pedig az ő számlájukat is kivégzettek, megkínzottak és kitaszítottak sokasága terheli.
Biszku elvtárs például még büszke is a tettére, szép nyugdíjjal éli a világát, de nem hallani arról, hogy a MAZSIHISZ szorgalmazná a felelősségre vonását vagy a bocsánatkérését, többek között a zsidó honfitársaink kivégzése miatt.

Mi kategorikusan elutasítjuk Lázár úr és a MAZSIHISZ tervezett lépését, kikérjük magunknak, hogy a magyar nemzetet ismét megbélyegezzék és megalázzák, ezzel is továbbszítva az ellentéteket a történelmet nem ismerők, valamint az igazságot képviselők között. Meggyőződésünk, hogy minden magyar állampolgár (faji vagy nemzetiségi hovatartozásától függetlenül) önérzetét sértenék ezek a semmire sem vezető, semmilyen pozitív előjelű eredményt nem hozó, egyes elfogult személyek által kiizzadt elképzelések valóra váltása.

Befejezésként: mi nem differenciáljuk a történelmi tényeket, az áldozatok és a hóhérok hovatartozását. Minden ártatlan áldozat megérdemli, hogy emlékét megőrizzék, és minden hóhér, hogy elnyerje méltó büntetését! Ennek szellemében ellenezzük a Lázár úr nyilatkozatában foglaltak realizálását, és nyomatékosan kérjük, hogy ezt a kérdéscsomagot ugyanúgy felejtsék el, mint a kommunista bűnösök felelősségre vonására vonatkozó választási ígéretüket.

Tisztelettel, az MJB nevében:

(Prof. Dr. Bokor Imre)

P. S.:

EGY “ERETNEK”
KÉRDÉSCSOMAG

Vajon kitől kért bocsánatot Zoltai Gusztáv úr, egykori munkásőr, MDP és MSZMP tag, Landeszmann egyik támogató munkatársa, a MAZSIHISZ ügyvezető igazgatója, a Zsidó Világkongresszus magyarországi elnöke, a MAZSÖK (Magyarországi Zsidó Örökség közalapítvány) társelnöke, a Magyar Köztársasági Érdemrend csillagokkal ékesített középkereszt, valamint a Pro Fidelia érdemrend tulajdonosa és Budapest díszpolgára, vagyis a bocsánatkérésre
felszólítandó magyarság (kiemelten) oszlopos tagja? Önmagától? A MAZSIHISZ-től? A magyaroktól? Senkitől?

Hunhír.info