A Hatalom célja márpedig éppen ez. Közönyössé tenni a lakosságot, otthon tartani a televízió előtt, hiszen már csak néhány nap választ el a ’48-as forradalom és szabadságharc évfordulójától, és egy előre bejelentett Új márciusi Forradalomtól.
Egyre kevesebben vannak azok, akiket még valóban érdekelne a napi politikai eseményekről szóló tudósítások. Az ok nem más, mint hogy teletömik, túlzsúfolják az emberek agyát hírekkel, és egyre gyorsulóbb ütemben záporoznak a befogadókra a rosszabbnál rosszabb vagy nevetségesnél nevetségesebb, felháborító fél-információk, adatok. Ezeket aztán lassan elkezdik az emberek szortírozni, már csak a legvadabb, leghihetetlenebb, legfelháborítóbb hírre kapják fel a fejüket. Aztán már arra sem.
A Hatalom célja márpedig éppen ez. Közönyössé tenni a lakosságot, otthon tartani a televízió előtt, hiszen már csak néhány nap választ el a ’48-as forradalom és szabadságharc évfordulójától, és egy előre bejelentett Új márciusi Forradalomtól.
Egy biztos: Gyurcsányék mindent el fognak követni az elkövetkezendő néhány napban, hogy az emberekbe belesulykolják a fizikai veszélyeztetettség érzését, amely veszély bárhonnan érkezhet, bármikor. Csak az ő részükről nem. Egy ideig feszülnek majd az idegek, forgolódnak a fejek, röpködnek a pillantások, aztán a nép megunja keresni a veszélyforrást. Rábízza ezt a „hozzáértőkre”, úgyis ők tudnak róla, hiszen folyamatosan erről beszélnek. Ezzel pedig bezárul a csapda.
Eddig összegyűlt tapasztalataim alapján két dolgot feltételezek a média terrordömping mozgatórugójaként: az első az, hogy az emberek annyira unják meg ezt az egészet, hogy március 15-én ki se akarjanak menni az utcára. Vagy ha kimennek, menjenek külön-külön az MSZP-MDF, az SZDSZ vagy a Fidesz rendezte megemlékezésekre. Ez lenne a Kormány szempontjából az ideális. Így nem csak a rendőrség ereje oszlana meg.
A másik lehetőség az, hogy a médián keresztül addig feszítik az összes húrt, míg az emberek összeomlanak, elfásulnak, talán félnek is majd, úgyhogy nem lesz gond belőle, ha netán kihirdetik a kijárási tilalmat március idusára. Lehet, addigra elérik, hogy az emberek, mármint a „csendes többség” úgy érezze, jól van ez így, hiszen az ő biztonságuk érdekében teszi a Kormány, amit tesz. Kinézem belőlük. Akkor pedig szabad a gazda a rossz Kufárnak és Prefektusának !
Feltehetőleg egyik megoldást sem tudják majd teljes sikerre vinni, ezért készülnek a harmadik és legvalószínűbb lehetőségre. Tudja a Hatalom is, hogy mindig vannak, akikben nem hal el a tettvágy, akik valóban forradalommal ünnepelnék meg a szabadságharc kitörésének 159. évfordulóját. Ezek az emberek, jórészt fiatalok, igenis újraélik majd a márciusi forradalmat a maguk módján, csakhogy rájuk a rendőrség már felkészült. Nem szabad bedőlni annak, hogy mostanában a rendőrséget, mint egy ügyefogyott, folyton melléfogó, bakit bakira halmozó, amatőr társaságot próbálják feltüntetni! Március 15-én óriási létszámú, a legkorszerűbben felszerelt, kiképzett, politikailag előre programozott, Gergényi vezérelte szuper-karhatalommal fogja szembe találni magát a forradalmi ifjúság. Ha az igaz, hogy akár fegyveres küzdelembe is bocsátkoznának a rend(szer)fenntartókkal, akkor nagyon komoly, véres meglepetés érheti a nemzeti ünnepet valódi rendszerváltásra felhasználni próbáló résztvevőket. A felelősség mindkét oldalon óriási: ha halálos áldozatai is lesznek a harcoknak, egy nemzet és a nagyvilág előtt kell számot vetniük lelkiismeretükkel a feleknek. Csakhogy egy forradalom nem úgy kezdődik, hogy a felkelők, a minden más megoldásban csalódott, végsőkig elkeseredett polgárok visszalőnek az őket egyszer már brutálisan bántalmazó rendőrökre, ráadásul egy hónapokkal előre beharangozott időpontban. Ami biztos, hogy mindkét fél készül. A nemzetet pedig felülről kettéválasztották középen, mint a hülyegyerek frizuráját: jobbra és balra. Csőcselékre és csendes többségre. Micsoda aktualitását vesztett jelzők ezek! Az MSZP már réges-rég nem követ szociális politikát, eszmék nélküli hatalomhordozóvá vált, rosszabbik esetben a valódi hatalmat gyakorlók bábjává lett.
Az SZDSZ-nek inkább ne is lenne ideológiája, mert ez a beteges, Sade-féle libertinizmus károsabb még az előzőnél is. Mégis ennek a két pártnak a Koalíciója skatulyázza be a magyar lakosságot a fenti kategóriákba, természetesen arra törekedve, hogy az általuk csendes többségnek nevezett, de a valóságban az ő médiáik által agymosottá vált nyáj minél nagyobb létszámban halkan kérőddzön, vagy már azt is unja el, hogy egyen. Aggasztó módon a médiumok útján ezt szép eredménnyel el is érik. De a veszélyt érzik, joggal tartanak a népharag kitörésétől azok részéről, akiket nem sikerült végleg demoralizálniuk vagy közömbössé tenniük. Végzetes hibát követnek el azonban azzal, hogy nem a konfliktusmentes megoldást keresik, hanem provokatív módon felveszik a kesztyűt. Bizonyára van finomabb megoldás is a március 15-i forradalmi hangulat kezelésére ( az elődjeiktől megkérdezhetnék, ők hogyan csinálták!) és nem azzal kéne kezdeni, hogy tömegoszlató csapatokkal – esetleg még baloldali önkéntesek segítségével is – rontanak rá a demonstrálókra.
Könnyebb közöttük az ellenséget keresni, ez biztos, de ez nem lehet mentség arra, hogy idáig fajult a helyzet. A Gyurcsány kormányt hatalmas felelősség terheli azért, mert folytatta a kormányzást, holott tudta, hogy az előző ciklusban is csak rontott az ország helyzetén.
Ezt nem lehet jóvátenni öszödi „kemény” beszéddel, bocsánatkérésekkel, elrontott, a gazdaság megmentése érdekében reformnak csúfolt megszorításokkal, hanem csak és csakis a hatalomról való lemondással, új szavazások kiírásával. Még lenne rá idejük, még nem késő, még mindig elkerülhetnék, hogy az ország akár polgárháborúba sodródjon.
Célozgat rá ugyan a kormánymédia, hogy Gyurcsány ellen esetleg merényletet terveznek. Magyarország Miniszterelnökének, még ha sokak szerint bitorolja is ezt a posztot, ettől függetlenül mégiscsak illene az utcán is megemlékeznie 1848-ról, nem egy zártkörű rendezvényen. Különösen akkor, ha már egyszer vette a bátorságot és Batthyány Lajoshoz merészelte hasonlítani önmagát. Tanulságos, ámbár sajnálatos, hogy párhuzamot vonni a két politikus között nem lehet: Batthyány igen rövid ideig volt miniszterelnök, mégis kivégeztették az idegenek, mert számára a haza, a nemzet érdeke volt az első, amiért meghalni is dicsőség, ha úgy rendeli a sors…
Mindenesetre, aki elhiszi Gyurcsánynak, hogy 2007. március 15.-én nem lesznek zavargások, az ismét csalódni fog szavahihetőségében. Ezt garantálom. Az összes többi csak az összeesküvés elméletek által megzavart képzeletem szüleménye.
pig@ – HunHír.Hu