Október végén Orbán Viktor dacosan jött ki a brüsszeli tárgyalóteremből. Nyilvánosan felszólította a bizottságot, mondja meg pontosan, mekkora megtakarítást várnak még, hogy a hiány három százalék alatt legyen.

Akkor már túl voltunk két Matolcsy-csomagon, de a bizottság még mindig nem tartotta elegendőnek a kiigazítást. „Akármennyit mond az Európai Bizottság, azt mi elő fogjuk teremteni” – mondta a magyar kormányfő. Meg is nevezte a forrásokat: bankadó-, közművagyonadó- és energiaadó-emelés, online szerencsejáték-adó.

Elsőre ez irracionális programnak, recesszióba vezető tervnek, nyers fenyegetésnek tűnt. De működött. Az Európai Unió végül racionális döntést hozott, amikor konkrét veszélynek tekintette az irracionalitást, és országjelentésében elfogadta, hogy 3 százalék alatt lesz a magyar hiány. A budapesti kormányról két év után elhitték, hogy valóban meglépi, amivel fenyeget. Ha nem, akkor a Magyarországon működő külföldi bankok és egyéb cégek talán figyelmeztettek is erre. Így végül a bizottság elfogadott olyan tételeket is, amelyeket éppúgy légből kapottnak is nevezhetett volna. A különbség a 2,9 és a 3,1 százalék között oly csekély, hogy annak érdekében nem volt értelme kockáztatni egy újabb Matolcsy-csomagot. Orbán Viktor stratégiája bejött.
Így abban az örvendetes helyzetben vagyunk, hogy bármennyire unortodox is a gazdaságpolitika, most van rá esély, hogy kikerülünk a túlzottdeficit-eljárás alól.

A megvonás mértéke amúgy nem lenne eget verő a főleg egyszeri tételekből álló megszorításokhoz képest, 150 milliárd forint, de a presztízsveszteség óriási volna. És a kabinetnek szintén prioritása az EU-pénzekhez való hozzáférés, talán csak államférfiúi, talán gazdasági érdekcsoporti szempontból is.

Most mindenki jól járt, még azok is, akiknek nem tetszik, hogy egy IMF-hitel híján drágán finanszírozott, hitel nélküli, recessziós és kiszámíthatatlan gazdasági környezetben kénytelenek túlélni.

Újvári Miklós – vgo

Hunhír.info