Az „interetnikai párbeszéd”, a „multikulturalizmus” világunkra erőszakolása közepette alighanem soha korábban nem volt szükség van a józan ész szavára, különösen, ha az a hit és erkölcs védelmezőitől való, mint a médiahatalmasságok szemében „politikailag inkorrekt”-ként megbélyegzett Richard Williamson brit hagyományhű katolikus püspöktől, aki szerint „a fajközi házasság nem vall józan észre, a fekete rendszerint feketével fog házasodni, a fehér fehérrel”.
Világhálóra nemrég feltett előadásai egyikében főpásztorhoz illően világított rá arra, amit genetikusok és szociológusok hazánkban és Németországban a két világháború között műveik sokaságában tudományosan már bebizonyítottak:
„A fajközi házasság nem vall józan észre. Nem bűn, nem feltétlenül bűncselekmény Isten ellen, de gyakran bűncselekmény a józan ész ellen, mert túl nagy különbség van a különböző fajokhoz tartozó emberek között ahhoz, hogy házasságuk tartós legyen. Mondhatod, hogy számos fajközi házasság tartós lett. Rendben. Kétségtelenül. De ez még mindig nem jó ötlet. Ez ugyan még kisebb rossz, mint mikor a katolikus nem katolikussal házasságot köt, de elég mély, komoly különbség van a fajok közt. Fekete rendszerint feketével fog házasodni, fehér rendszerint fehérrel, kínai kínaival fog házasodni. Ha a társadalomban a felső osztályhoz tartozol, te a felső osztályhoz tartozóval fogsz házasságot kötni, ha az alsó osztályhoz tartozol, te az alsó osztályhoz tartozóval fogsz házasodni. Ez a józan ész szerint van így.”
Hiába hirdeti bizony a freudista antropológia mindmáig Jean Finot hipotézisét, miszerint tiszta vérű népek nincsenek, a vértisztaság csak mítosz és a korlátlan fajkeveredés természetes, ezzel szemben a két világháború között Németországban Hans Friedrich Karl Günther, nálunk Gáspár János, Kausz János, Méhely Lajos és nem utolsósorban Doros Gábor mutattak rá arra az alapvető genetikai törvényre, hogy az egymástól vérségileg végzetesen különböző emberfajok (elsősorban a szemiták, szlávok, germánok) keveredése egyenesen diszharmonikus utódokat eredményez, a sebezhetőbb génállományú egyedek elszaporodásához, a mentális képességek fokozatos elgyengüléséhez, ezáltal a „nemzettest” elkerülhetetlen elsorvadásához vezet:
„Tekintettel arra, hogy a semita, de főként az aethiopid rassz a fajta-skálában távol áll a magyarságot alkotó fajtáktól, a magyar nemzettest tagjainak a zsidókkal való összeházasodása, illetve keveredése fajbiológiai szempontból ellenjavallt s a magyar és zsidó fajta-elmek keveredéséből származó hibridek diszharmonikus utódoknak minősíthetők.” – írta nálunk például Doros Gábor orvosprofesszor alapművében (A magyarság életereje, 1944), s látva, hogy azóta világszerte, de különösen is vén kontinensünkön hova vezet a „diszharmonikus utódok” exponenciális demográfiai robbanása, félő, hogy beigazolódik Ulick Varange (Francis Parker Jockey) műve (Imperium. A történelem és a politika filozófiája, 1948) próféciája:
„Within a century, Berlin, London, Rome, Paris, Madrid can occupy the status of Tenochtitlan, Luxor, Samarra, and Tel-el-Amarna, if the present Conquest of Europe can be maintained. Shall this be?”, vagyis „száz éven belül Berlin, London, Róma, Párizs, Madrid, Tenochtitlan, Luxor, Szamarra, Tel-el-Amarna sorsára juthat, ha Európa jelenlegi hódoltsági helyzete még akkor is fennáll. Így kell-e ennek lennie?” Ha a józan észre hallgatunk, ez ugyebár aligha lehet kérdéses.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
