Már most elmondható, hogy a magyar csapat a londoni olimpián fantasztikusan szerepelt, hiszen bármilyen összefüggésben is nézzük az eredményeket, Magyarország a világ legsikeresebb sportnemzetei közé tartozik. Sőt, népességünkhöz, gazdasági növekedésünkhöz viszonyítva például az elsők vagyunk. Az olimpiai teljesítményünkkel azon nemzetek közt vagyunk, amelyek egy dologban azonosak: sikeres és erős gazdasággal rendelkeznek. Velünk ellentétben

Elmondható, hogy a magyarok talán a legerősebbek, legügyesebbek és a legjobb mentális képességekkel rendelkeznek a világon és még valami titok is áll mögöttük. Ez pedig nem más, mint az a népes és nagyon lelkes szurkolótábor, akik nagy része nem turistaként, hanem munkavállalóként tartózkodik a szigetországban.

Vajon miért van az, hogy a trianoni árulással sújtott nemzetünk ilyen magas szintű emberi erőforrásokkal rendelkezik, mégis más, például gazdasági alapú összehasonlításokban ennyire hátul kullog? Miért van az, hogy a tehetséges, nagy munkabírású és ügyes magyarok saját országukban is leginkább lesajnált, kiszolgáltatott munkaerőnek, kényszervállalkozónak számítanak, akiket még saját kormányuk is folyamatosan rendszabályozni akar? Miért van az, hogy olyan helyzetbe kerülnek saját hazájukban, hogy százezrével kénytelenek külföldre távozni? Olyan sokan, hogy tízszer, százszor több magyar szurkoló van néhány uniós országbeli sporteseményünkön, mint idehaza! Miért van az, hogy itthon még mindig képtelenek vagyunk megkeresni a minimális megélhetésre valót, holott 22 éve ezzel hitegetnek minket? Sőt, egy friss hír szerint a hónap végét a legtöbben már csak folyószámlahitellel tudják átvészelni.
Vajon miért van az, hogy az ország gazdasági erőforrásainak és eszközeinek nagy részét birtokló külföldiek ennyire nem értékelik ezt a munkaerőt? Értsd: nem becsülik meg, nem fizetik meg, nem tartják meg. Miért van az, hogy saját kormányunk is abban mesterkedik, hogy a szakképzés, a felsőoktatás lezüllesztésével, a képzetlen munkaerő felértékelésével, a munkajogi szabályozás cinikus átalakításával továbbra is fenntartsa, sőt rontsa is ezt a helyzetet? Annak ellenére is, hogy pontosan ismernie kellene azokat a kutatásokat, amelyek szerint a magyar fiatalok nagy része már nem itthon képzeli el a jövőjét. Rugalmas munkaerőpiac jelszavával igazából rabszolgapiacot teremtenek, de aki az ügyesebb, bátrabb, jobb, fiatalabb, nos, azt nem tudja majd itthon tartani. Lehet, hogy 4 év múlva Rióban is hazai pálya fog minket fogadni?
„Gyorsabban – magasabbra – bátrabban!” Így szól az olimpia jelmondata. A sportban ez már megy, nagyon is, sőt, a rivális országokénál rosszabb felkészülési lehetőségek ellenére is. Objektív, egyenlő versenyzési körülmények között simán felvesszük mindenkivel a versenyt. Vajon mi lenne, ha nemcsak a sportpályákon, a stadionokban, uszodákban és vívótermekben, hanem a képzeletbeli gazdasági versenypályán is egyenlők lennének a versenyfeltételek? Mi lenne, ha ebben saját kormányunk is valódi segítséget nyújtana?

Olimpikonjaink nemsokára hazajönnek. Kinti szurkolóink nagy része viszont nem fog.

A szerző a Jobbik szakpolitikusa, országgyűlési képviselő