Nagyon unok már minden nap ezekkel a kicsinyes politikai dolgokkal bíbelődni. Átjött hozzám múltkor a Goldmann-Sachs barátom (a középső testvér), akinek megvettem Izland szigetét, hogy tudjunk hol golfozni. Azóta azzal is baj lett, mert az ott lakó vikingek elkezdtek lázadozni valamiért (mondták ám, hogy miért, csak már elfelejtettem) és ráadásul kitört két vulkán is, úgyhogy ott már nem lesz golf mostanában.

Rosszul alszom mostanság éjjelente.. Az utóbbi hetekben elég gyakran előfordul ez.
Nyüzsögnek a fejemben a gondolatok, és a dolgok már nem mindig akarnak összeállni kerek egésszé,mint a régi időkben. Vagy a világ lett bonyolultabb, vagy lehet, hogy az én régifajta humánus módszereim felett már eljárt az idő??

Szíriában is csak egyre romlik a helyzet, hiába küldtem be a múlt héten is közel hatezer páncélelhárító rakétát, a béke csak nem akar megszilárdulni. Az oroszok meg valami légelhárító rendszert telepítettek, és most lövöldözik a helikoptereimet, mert azt mondják, hogy segítik a lázadókat. Pedig csak ivóvizet szállítanak a sivatagba és próbálják összeszedni az elkóborolt embereket. Meg az a kis heroin is már valami? Ezekben semmi emberség sincs…Szétbombáztattam néhány ilyen légelhárító üteget, csak a békesség kedvéért, de a többi
idióta csak lövöldözik tovább…

Meg kéne piszkálni egy kicsit a gáz világpiaci árát. Hogy az oroszok is értsék meg végre, hogy nem illik minden ok nélkül keresztbe tenni a jó szándékú embereknek. Még ma szólni fogok Moses-Seif barátomnak, hogy rázza egy kicsit lejjebb a gáz-árat. Ezt az ő kisvállalkozásai is el tudják intézni. Mert a piac az nagy úr! Ha egy kicsit kevesebb marad az erszényükben ezeknek a kockafejű szlávoknak, akkor talán nem akarják majd mindenbe beleütni az orrukat. Ráadásul mostanában úgyis meg vannak őrülve..

A múltkor például ez a KGB-szökevény Putyin azt üzente a sajtón keresztül ennek a mi aranyos zsúrfiúnknak – mi a neve már, mostanában nehezen jutnak eszembe a nevek – a Baracknak, na.
Szóval, hogy szálljon már magába, mert az USA csak egy kolonc a világ nyakán, és élősködik a többi nemzeten. És ez az Obama-gyerek – aki mellesleg a világ egyik legtürelmesebb, legaranyosabb kisfiúja – most ezért felkapta a vizet és iderohant, hogy most már csináljunk valamit ezzel a szarossal, mert kitör rajta az idegbaj. Nem volt időm foglalkozni akkor az USA ügyeivel, ezért azt üzentem neki, hogy jöjjön vissza két nap múlva, akkor majd kitalálunk valamit. De nem tudott várni, és a marhája kiszivárogtatta a sajtónak, hogy a Putyin minden eladott köbméter gáz után két dollárt zsebretesz. Pedig abból 1,80 tulajdonképpen az enyém. Jól lehordtam a Barack gyereket, hogy látod ez a következménye, ha te itt a saját szakálladra elkezdesz intézkedni.

Behúzta a fülét-farkát, elsompolygott, és azóta nem is történt ilyesmi. Ezért is mondom, hogy nem rossz gyerek ez.

Nagyon unok már minden nap ezekkel a kicsinyes politikai dolgokkal bíbelődni. Átjött hozzám múltkor a Goldmann-Sachs barátom (a középső testvér), akinek megvettem Izland szigetét, hogy tudjunk hol golfozni. Azóta azzal is baj lett, mert az ott lakó vikingek elkezdtek lázadozni valamiért (mondták ám, hogy miért, csak már elfelejtettem) és ráadásul kitört két vulkán is, úgyhogy ott már nem lesz golf mostanában.

Nem mintha olyan sok pénz lett volna, de mondtam Sachs-nak, hogy próbálja visszaszerezni, mert utálom a felesleges kiadásokat.
Mondta, hogy rendben, bár nem szívesen teszi, mert sziszifuszi munka itt e között a sok kis ország között lavírozni. Legalább két miniszterelnököt le kell váltania, és átírni 2-3 alkotmányt, ráadásul rá fog menni vagy másfél hónapja, és a sajtó is éktelenül hangos errefelé. Megér ez ennyit?

Mondtam, hogy igaza van, nem érdemes. Inkább beszólok a FED-nek, hogy a jövő hónapban tegyenek egy kicsit több pénzt a családi magánszámlánkra, és abból veszek valami más helyet.
Arra gondoltam, hogy ha megvenném a Nagy Korallzátonyt, ott biztos ki lehetne alakítani valami barátságos kis sarkot a sportoláshoz. Ha mást nem szörfözünk egyet, addig meg a nagy fehér cápákat kipányvázzuk.

És ez a Golf áramlat is idegesít mostanában. Itt megy el a házunk előtt és utána rögtön elfordul a skandinávok felé. Meleg párás levegőt csinál és a feleségem felső légúti bajainak ez nagyon betesz. Felhívtam a Morgan barátomat (neki elég sok hajója van), hogy tereljék már el innen ezt az áramlást, mert nem egészséges. Mondta, hogy rendben, de honnan vegyen rá pénzt, mert ez legalább 2500 billa, és neki ennyi spóroltja nincsen. És nincs annyira jóban az öreg Rotschild faterrel, hogy az csak úgy odanyomjon neki ennyit zsebpénzben.

Valószínűleg ezt Európából tudom csak finanszírozni. Ha megszorongatjuk egy kicsit a spanyolok és az olaszok nyakát, azokból azért ki lehetne sajtolni ennek a nagy részét. A maradék keveset meg azokból a megrögzött kis antiszemita bagázsokból, a románokból, meg a magyarokból, meg a többiekből ott a környéken. Nekünk dolgozni nem akarnak, de állandóan gyártják a kis összeesküvés-elméleteiket. Született felforgatók. De csak addig, amíg én, vagy az öreg cowboy be nem vonultatjuk oda a NATO-t egy kicsit, a hőzöngők lecsillapítására.

Idáig jutottam, amikor hirtelen felébredtem… Megráztam egy kicsit magam és rájöttem, hogy csak álmodtam eddig. Felültem az ágyban és megláttam az inasomat, amint egy papírlapot nyújt felém egy ezüsttálcán és izgatottan szólítgat:
-Rockefeller úr, Rockefeller úr… uram, aggasztó hírek érkeztek mindenfelől…

Elvettem a lapot, amire furcsa dolgok voltak felírva. Állítólag Európában, az USA-ban, Kanadában, Japánban és Ausztráliában az emberek az utcára vonultak. Körülvették a bankokat, bedobálták az ablakaikat, sőt sok helyen elkezdték gyújtogatni is őket. A tisztviselőket sok helyen megverték, sőt néhány helyen meg is akarták őket lincselni.

Nem egészen értem, ez most ellenünk irányulna?
Ez lenne a hála, hogy minden földrészen létrehoztam legalább 3000 abortusz centrumot?
Hogy mindenhol önzetlenül segítettünk a jegybankoknak, hogy ne csináljanak hülyeséget?
Hogy kivívtuk az őket megillető jogokat a melegeknek és a transz-neműeknek világszerte?
Hogy elintéztük, hogy a század végére csak feleannyian szorongjanak kis országaikban?

Ekkor hirtelen élesen felcsörgött a telefon, az öreg Rotschild papa volt az:
– El kellene tűnnünk a családokkal együtt, egy kis időre valahová, egy csendes-óceáni szigetre. Csak addig, amíg el nem felejtenek minket!

Jó, jó… De honnan veszik ezek egyáltalán, hogy mi létezünk ??

K. M.

Hunhír.info