Schweitzer József professzort, volt országos főrabbit inzultálták. Aljas dolog ez több szempontból is. Hiszen, aki egy kilencven éves idős urat inzultál, az könnyen gyilkossá válhat. Az elkövetőket ismerjük, naponta látjuk, ott ülnek a Parlamentben, sikítozva őrjöngnek, ha Horthyról, a nemzetről, a hazáról vagy Nyirő Józsefről van szó… Provokálnak és hazudoznak, hazát árulnak itthon és külföldön!

Schweitzer József professzort, volt országos főrabbit inzultálták. Aljas dolog ez több szempontból is. Hiszen, aki egy kilencven éves idős urat inzultál, az könnyen gyilkossá válhat. Aki valakit vallása vagy nemzetisége okán bánt meg, az önmaga ellen vét, kivált, ha magyar, hiszen pillanatnyi határainkon kívül élő sajátjaink jogos szabadságát is sárba tapossa. Aki egy tudóst, a békesség és a párbeszéd zászlóvivőjét sértegeti, az az emberiség legalja. Magam is elítélem ezt a tettet. Hiszen a gyűlölet olyan méreg, amelyre egyetlen gyógyír, egyetlen „ellenanyag” van: a szeretet. Nem a politikai és egyéb elhatárolódások, önmagunkat ostorozó levelek, hanem minden egyes ember saját embersége. Hiszen normális lelkületű ember, nem képes arra, hogy másokat ok nélkül bántson, megsértsen, megalázzon. Erre csak a beteg lélek és a beteg elme képes. És a politika, amely nézetem szerint a jelzett esetben főszereplő.

Ha belegondolok az elmúlt hónapok, az elmúlt két esztendő politikájába, akkor számomra világos, hogy kik tehették e gyalázatot az idős tudóssal. Azok, akik az Európai Unió parlamentjében mindent megtettek Magyarország lejáratásáért. Azok, akik felesküdtek az Orbán-kormány nemzeti rendszerváltásának megtorpedózására, akik aljas és sokszor sajnos védhetetlen módon hátulról támadták és támadják meg a nemzetközi liberális és szocialista sajtóban hazánkat, hazánk kormányát, a keresztény egyházakat, és mindenkit, aki nem az ő szellemiségüket követi, akinek a nemzet és a haza jelentése szent és sérthetetlen.

A köztársasági elnök ezt írta a nemzethez címzett levelében: “Ez az inzultus bár Schweitzer professzor urat érte, mégis önbecsülésünkben támadott meg minket, magyarokat. Az elkövető hiába magányos és ismeretlen, az ilyen és ehhez hasonló, nemzetünk bármely tagját, értékét támadó tettek szégyenével nekünk, mindannyiunknak kell szembenéznünk” (…) nincs más választásunk: mások mocskát most nekünk kell eltakarítanunk”.

A fenti sorokkal azonban több szempontot figyelembe véve nem értek egyet. Ugyanis annyi igaz belőle, hogy de facto a professzor urat érte az inzultus. A többi nem a magyar nemzet, hanem a kormány, a rendőrség és a bíróság ügye.

1./ Nem a nemzet önbecsülését érte támadás, hanem ismét a nemzetet! Ugyanis ez a támadás, ha Schweitzer József ellen valósult is meg, mégsem Schweitzer József professzor volt e támadás célja, hanem ismét a kormány, a magyarság, a kereszténység. Az elkövető pedig nem ismeretlen és nem magányos.

2./ Az elkövetőket ismerjük, naponta látjuk, ott ülnek a Parlamentben, sikítozva őrjöngnek, ha Horthyról, a nemzetről, a hazáról vagy Nyirő Józsefről van szó… Provokálnak és hazudoznak, hazát árulnak itthon és külföldön!

3./ A kiváló professzort, a békesség és a párbeszéd zászlóvivőjét ért támadás szégyene nem a magyar nemzet szégyene, hanem a magyar titkosszolgálatoké, a kormányé, az igazságszolgáltatásé, a bíróságoké, az ügyészeké. Mert azok, akik hazaárulást követnek el nap-nap után, jól élve azoknak a magyar állampolgároknak a pénzéből, akik ellen szervezkednek, még nem kapták meg méltó büntetésüket a Btk.-ban jól értelmezhető cselekményeik miatt. Akik eladták és kifosztották az országot, de ma már nem folytathatják bűnös üzelmeiket, mindent megtesznek a nemzet és Magyarország lejáratásért. Ennek a folyamatnak a része a Schweitzer József főrabbi elleni világgá kiabálható inzultus. Nem kell keresgélni, csak körül kell nézni és tilos ez esetben efféle önostorozó leveleket írni! Mert ezzel mintegy elismeri a legfőbb közjogi méltóság, hogy közülünk való az elkövető. DE NEM! Nem közülünk való. Idegen szívű, beteg és roncs lelkületű hazaáruló, genetikai hulladék!

4./ S ezt a mocskot nem nekünk kell eltakarítanunk! Ezt a mocskot, ezt a csaknem száz éve tartó gyalázatot, e „Mások” gyalázatát és mocskát a kormánynak, a hatóságoknak, a bíróságoknak, az ügyészségeknek KÖTELEZŐ eltakarítania.

Az államfői levél erkölcsi igazságai tehát, nem a nemzetre vonatkozó igazságok. Hiszen a gondolkodó és tisztességes magyar állampolgár azért szavazott a mai magyar kormányra, hogy a mai magyar kormány megtegye, amit meg kell tennie. Igyekszik is, csak sokan és sokféleképpen akadályozzák a munkáját. Sokszor és sokféleképpen kell hivatkoznia a demokráciára és a demokrácia szabályaira, amely szabályok okán és miatt nem intézkedhet úgy, mint ahogyan intézkednie kellene, és amely intézkedés az erkölcsi elvárásoknak megfelelő volna. A „Mások mocska” tehát nem a magyar nemzeté. Eltakarításukban segédkezünk, ha kell, de nem lehet „rálőcsölni” ezeknek az elvetemült és hazaáruló liberálisok és szocialisták, magukat demokratikusnak nevező bűnözők, hazudozók és felforgatók a bűnét senki másra, hiszen a magyar nemzet és a velünk élő nemzetek és vallási csoportok is súlyosan, maradandóan megszenvedték az évszázados liberális és kommunista-szocialista ámokfutást, értékrombolást, egyház-, ember-és családellenességet.

Mit tehet ma egy magyar állampolgár hasonló esetet látva? Semmit. Sajnálhatja az inzultus alanyát, ám ha tettleg megakadályozza az utcai inzultust, a magyar törvények őt tehetik felelőssé… a magyar bíróságok őt ítélhetik el, akár évekre is. Hiszen a magyar bíróságok helyesnek és törvényesnek ítélik, ha nyilvánosan levetítenek egy zsidók ellen gyűlöletre sarkaló filmet. A magyar bíróságok bűnnek ítélik, ha a magyar nemzetbiztonság védelme okán bárki szót emel olyanok ellen, akik más országok titkosszolgálatainak nyilvántartásában, mint felvett személyek szerepelnek… A magyar állampolgár tehát mások mocskát kénytelen elviselni saját bőrén, mert ez a mocsok, amelyről az államfő ír, nem a magyar polgár szégyene…

Szólnom kell még egy tényről a tudós professzort ért inzultus okán, de attól függetlenül.

Amikor kollektíve, az egész magyar nemzetet szólítja meg e szomorú ügyben az államfő, amikor e szégyenletes ügyben szól közösen a három történelmi keresztény egyház vezetője, akkor nem érzik e, hogy mércéjük szánalmasan rosszul állíttatott be? Nem volt e hasonló inzultus a magyar nemzettel szemben a trianoni emléknapra a magyar kormány államtitkára által kért harangozás tiltása? Ha nem is a Károly körúton, ha nem is egyetlen idős magyar állampolgárt, de az egész nemzetet sértő tiltás nem hasonló inzultus-e? Nem hasonlóan sértő és megalázó inzultus-e a nemzetre nézve – Schweitzer Józsefet, mint egykor szenvedett magyar állampolgárt is beleértve – a megemlékezés ünnepélyesebbé tételének érthetetlen, de annál megrázóbb és fájdalmasabb tiltása?

Igen, a rossz mércék is ahhoz a mocsokhoz tartoznak, amelyek keserítik e nemzet életét, hiszen amikor egy sértett nem magyar, akkor a sértett védelmében harsog minden „jó érzésű” ember. Ha az elkövető nem magyar származású, akkor bizony csend van róla, hiszen „minden ember egyenlő”, megkülönböztetés pedig csak a magyar rovására lehetséges!

Nos, az efféle ordas és aljas eszmék mezsgyéjén élnek, politizálnak azok, akik elkövettették Schweitzer József főrabbi ellen azt, amit egyetlen értéktisztelő, emberséges és naponta hasonlóan megalázott magyar, azaz a nemzet többségi társadalma elítél. Nem kell tehát felhívni a magyarság figyelmét arra, hogy ki és mikor köpi szembe, mert azt észreveszi. Mint arra sem, hogy ő ne köpjön szemközt senkit – ugyanis ez nem magyar szokás, és a magyar ember nem egy kilencven esztendős köztudottan békeszerető tudóson töltené ki a bosszúját. Erre azok képesek csak, akiknek sem hitük, sem emberségük, sem nemzeti érzéseik nincsenek! Közöttük kell hát keresni az elkövetőt, és nekik kell államfői, netán bírói, ügyészi erkölcsi oktatás – bár bizonyára magát az erkölcs fogalmát sem ismerik…

Katolikus keresztény magyarként mindezeket látva, gyűlölet nélkül, de keserűséggel és fájó lélekkel kérem Istent, világosítson meg egyházi vezetőt, államfőt és polgárt… s adjon erőt, tehetséget és időt a kormánynak, hogy eltakaríthassa azt a „Mások mocskát”, amely immár csaknem száz esztendeje halmozódik ebben a Kárpát-medencei hazában. Kérem Istent, hogy valóban ne fordulhasson elő sem magyarral, sem a velünk élő más nemzetiségekkel és vallási csoportokkal szemben megalázó és aljas indulatból, politikai meggondolásból vagy hazaárulás okán afféle eset, amely a napokban Schweitzer József professzor úrral és a magyar nemzettel szemben sajnálatos és elítélendő módon megesett. Kérem Istent, hogy hitében erősítse meg népünket, és a velünk élő népeket, hogy a szeretet hassa át mindennapjainkat, s egymás iránt békességgel, türelemmel lehessünk ezekben a ránk nehezedő időkben. Kérem Istent, hogy adjon erőt és lelki békét a „Mások” mocskának teljes és végleges eltakarításához… adjon hitet, és adja meg a hűség kegyelmét a magyar nemzetek!

Stoffán György.

Hunhír.info