Csak tiszta kéz lehet erős, fogalmazta meg a csillagváltás után az első magyarországi radikális párt a jelszót a múlt század végén. Sok víz és szennylé lefolyt azóta a legmagyarabb folyón, a Tiszán, a régi megállapítás egy megváltozott társadalmi, politikai környezetben kiegészítésre szorul. Különösen azért, mert most egy nagy létszámú képviselőcsoport próbálja szolgálni a nemzet érdekeit. A Jobbik parlamenti párttá való válását a társadalmi kérdésekre adott válaszai mellett pont a tisztasága, romlatlansága, illetve ennek az átlagember számára is érzékelhető valódisága segítette elő.
Most, hogy különböző irányított folyamatok zajlanak a párton belül, illetve ellene, ki kell mondanom Neked: Csak erős kéz maradhat tiszta. Még egyszer nem fordulhat elő, hogy egy, a markánsan nemzeti érzelmű emberek által elfogadott és támogatott erő belső gondok, problémák miatt hull atomjaira, és az elkötelezett emberek számára nem marad szellemi, ideológiai, közösségi kapaszkodó, mert ez jelentené a magyarság igazi vesztét. Gábor! Te mondtad ki, amit az érzékeire hatva, mintegy belső igényként befogadva szinte extázisban ünnepelt a Jobbik nagygyűlésének közönsége, és megértette a mások által annyira kifordított lényeget. Nem vagyunk demokraták! Igen, egy meghatározó szempontból nem is lehetünk: Amikor egy politikai erőt kell irányítani, megtartani és továbbfejleszteni, nincs demokrácia, nincs majd megvitatjuk, nincs alulról építkezünk. Van a vezető, aki kijelöli az irányt “bölcseivel”, és a hierarchia alsóbb lépcsőfokain képességeik alapján ezen helyüket betöltők ezt végrehajtják. Aki bármilyen szinten és bármilyen szándékból akadályozza a fogaskerekek egymásba kapcsolódását, mennie kell. Eltaposva, és felette pálcát törve. Nem lehet sem kegyelem, sem megbocsájtás, nem lehet érdemekre való hivatkozás. Belepiszkítottak a rendszerbe, és ennek csak egy következménye lehet számukra: a politikai halál.
A rendszerváltásnak hazudott akármi egyetlen pozitívumát tudom csak kiemelni az elmúlt húsz évből. Amikor a kilencvenes évek közepén az akkori ifjú generáció tagjai közül nagyon sokan már úgy léphettek ki az élet porondjára, hogy külső érdekek, hatások, egzisztenciális csűrcsavarok figyelembe vétele nélkül választhattak maguknak utat, ideológiát, irányulást. Ezek közül a fiatalok közül többeket megismertem. Rádiós korszakomban, a Pannon Rádió Rockszerda adásnapján a Fiatalok órájában közös műsort csináltam velük. Közülük páran a politikában képzelték el a jövőt, új célokkal, módszerekkel, az ifjúkori lázadás az akkori társadalmi körülményekhez való illesztésével. Ezek a fiatalok, köztük a teljesség igénye nélkül például Szabó Gábor, Novák Előd, majd a később más fórumokon Szegedi Csanád, következetesen készülve a nagybetűs életre, mára pártod meghatározó személyiségei. Azért, mert a természetes kiválasztódás, a tapasztalat, a tudás, az elkötelezettség együttes jelenlétével jutottak el idáig, úgy is mondhatom, hogy a székely rendtartás kritériumainak megfelelően. Ők választottak ki téged vezetőnek, mert a rendszer csak így épülhet fel, hogy a jobbak pajzsra emelik a jobbat.
Az elmúlt napok történései közé tartozik, hogy pártodból valakik ezt az ősi rendet akarták megtámadni, s felrúgták az alapszabályt, hogy érdemei, tudása és rátermettsége alapján választódnak ki a hierarchia különböző fokára kerülő személyek. Engem nem érdekelnek úgy a belső ügyek, hogy igaza lehet-e Endrésiknek, vagy a másodiknak, harmadiknak. Egyrészt azért, mert aki a rend ellen lázad, annak eleve nem lehet igaza. Másodsorban azért, mert az ősi szabály ellen vétettek: többre becsülték magukat, mint amit érhetnek.
Tudatosítanod kell mindenkiben: A párt, a közösség nem megunt, cserélhető szerető, és nem olyan emberek gyűjtőhelye, akik nem tudják adottságaik alapján elhelyezni magukat a rendszerben. Nekik nincs helyük közöttetek, és másnak sem, aki bármilyen szinten is azonosul velük. Csak erős kéz lehet tiszta!
Barátsággal:
G. Kirkovits István
Hunhír.info
