Olvasom a HunHír anyagát, melynek címe: „Zoltai-Zucker várja a vagonokat és az auschwitzi rámpát”. A cikk szerzője a Mazsihisz (és a BZSH) örökös ügyvezető igazgatójának auschwitzi beszédéről értekezett, mert hát – valljuk be – Zoltai Gusztáv nagyon érdekeseket tud mondani.

Érvényes ez a mostani, Auschwitzban elhangzott szövegre is.

A „Zoltai-Zucker várja a vagonokat és az auschwitzi rámpát” című rövid szöveg szerzője nem említi Zoltai beszédének egyik legfontosabb állítását. Pedig véleményem szerint az egész beszédnek ez a legizgalmasabb részlete. Én legalábbis ennél az állításnál torpantam meg, mert eleddig ilyesmit még nem olvastam (éppen ezért a beszéd többi része számomra már érdektelen volt).

Idézek egy teljes bekezdést Zoltai Gusztáv beszédéből (szokásom szerint betűhíven):

„Édesanyánkat, a nagyszüleinket, és nővérünket tartották itt bezárva a szomszédunkat, az utca túlfelén lakó orvos feleségét, a zöldséges -, a fűszeres nénit. Innen hajtották kőket munkára lekopaszítva, elrongyolt csíkos ruhában, borzasztó német facipőjükben; éjszaka itt a priccsen álmodtak édes otthonról egy szelet frissen vágott kenyérről, a szabadságról, valamely ünnepi csokor meghitt illatáról. Pedig, amott a gázkamrák kéménye bűzölgött, s ott hasította ketté félelmesen a hajnal sötétjét az őrség ijesztő reflektorfénye.”

Látja a kedves olvasó, van ebben a szövegben gépelési hiba, központozási többlet és hiány. De most nem dolgozatot javítok. Most csak néhány szót húzok alá, s teszek melléjük kérdőjelet. Olvassuk csak el újra az utolsó mondatot: „Pedig, amott a gázkamrák kéménye bűzölgött…”

Gázkamrák kéménye bűzölgött amott? Milyen kéményekről beszélt Zoltai? Eleddig csak krematórium kéményéről hallottam (illetve láttam a helyszínen, Auschwitzban). De a gázkamrák kéménye? Ráadásul bűzölögve? Amott? Ez valami új, tudományos felfedezés?

A történettudomány jelen állása szerint mintegy egymillió ember halt meg Auschwitzban, s voltak persze olyanok is szép számmal, akik túlélték a rabságot. Sem túlélők memoárjaiban, sem történészi munkákban nem olvastam a gázkamrák bűzölgő kéményeiről.

Zoltai Gusztáv tehetséges ember. Ismét felfedezett valamit. Nekünk. Érdemes hát a Síp utca örökös ügyvezető igazgatóját olvasni-hallgatni: mindig tanulni lehet tőle.

Szalay László

Hunhír.info