Leírtuk ezerszer, de úgy tűnik, ismét nem elégszer, hogy a politikai paletta mindkét oldalát a morális kritika totális tűrhetetlensége, a dolgok nevén nevezésén való vérig sértődés jellemzi, amiért már korántsem a moralitás, hanem a mortalitás népe vagyunk. Ennek apropóját most Schmitt Pál tette és annak szánalmas kimagyarázása adja, aki ha azzal fordulna a nyilvánosság felé, hogy tettét elismerve vállalja annak morális következményét, azaz azonnal lemond, de kéri, hogy cserébe akkor az összes (kis- és nagy-) doktori érvényességét is vizsgálják felül, megmutathatná, mi a különbség a moralitás és a mortalitás között, elvégre ne csak az ő kisdoktorijával foglalkozzunk!

E sorok írója ezzel kapcsolatban a minap két, világhálóra feltett véleménnyel találkozott.

Az egyik:

‘Eléggé csodálkozom azokon az embereken, akiknek a legnagyobb gond az életükben Schmitt Pál ügye. Mindenki volt fiatal, csinált hülyeséget, most előkapták 100 év után ezt a másolást, viccnek jó, de hogy mindenkinek ez legyen a téma, már nagyobb szégyen, mint megcsinálni azt a nyomorult kisdoktorit. Jobb lenne, ha vetne mindenki ehelyett egy véka búzát…’

A másik:

‘Schmitt Pállal eljutottunk a Ceausescu-szintre: Elena Ceausescu a céókettőt ‘cokettőnek’ ejtette, a kémiai tudományok doktora volt. Oldaltól, világnézettől függetlenül szégyen ez az egész. A morális pulpitusról komcsizó ‘szalonképes jobboldal’ egy ilyen embert volt képes megtenni köztársasági elnöknek, aki III/III-as zsarolásokkal jutott egyre magasabb pozícióba, s miután az MSZP-nél már nem termett babér, átnyergelt a FIDESZ-hez…’

Aligha lehet kérdés, hogy a kettő közül melyik fejezi ki jobban mai magyar valóságunkat, legalábbis egy morálisan eligazodni tudó számára, minthogy azonban a jelek szerint ők vannak kisebbségben, kénytelenek vagyunk leszögezni, legyünk érte bármennyire is politikailag inkorrekteknek minősülők, mennyire nem mindegy, ki az ország első embere, milyen morális mércével rendelkezik, így mennyire vállalja iménti tettének következményeit?

Igen, hiába a mentegetőzés, hogy bizonyos körök állítólag megorroltak reá, melyek egykori tettének reflektorfénybe helyezésével így terelik el a közfigyelmet országunkat romboló manővereikről, oldalállástól, világnézeti pólusválasztástól függetlenül a szégyen az, hogy a hazánkat bel- és külföldön képviselni hivatott első közjogi méltóság saját maga adott okot arra, hogy leírjuk, tette szánalmas kimagyarázásával tényleg eljutottunk a Ceausescu-szintre.

Ugyanakkor, ha azzal fordulna a nyilvánosság felé, hogy tettét elismerve vállalja annak morális következményét, azaz azonnal lemond, de kéri, hogy cserébe akkor az összes (kis- és nagy-) doktori érvényességét is vizsgálják felül, megmutathatná, mi a különbség a moralitás és a mortalitás között, elvégre ne csak az ő kisdoktorijával foglalkozzunk!

Ifj. Tompó László – Hunhír.info