Aligha túlzás, ha megállapítjuk, hogy az oly megcsodált Nyugat, pláne az USA, lassan már névlegesen sem vallásos és művelt, éspedig olyannyira nem, hogy ennek jeleként nemcsak Leonardót, hanem magát a gyóntatószéket, az Oltáriszentséget is parodizálják már, egyszóval mindent, ami szakrális, miközben vezető egyházi személyiségek nemhogy nem tiltakoznak mindezek ellen, hanem egyenesen lehetővé teszik őket, így nem ismételhetjük elégszer a kérdést: mégis miért és meddig tűri e vérlázítást Róma, miközben mindazon papokat, akik a hagyományos katolikus tanítást képviselve felemelik szavukat az ilyen megszentségtelenítések ellen, továbbra is kirekesztik?
Amint beszámoltunk róla, Würzburgban az Utolsó vacsorát parodizálják blaszfémikusan, azonban se szeri, se száma az ugyanilyen eseteknek, melyek egyértelműen jelzik, hova is vezetett a Második Vatikáni Zsinat mindmáig magasztalt ‘aggiornamento’-ja, nyitása a világra, amelynek révén már nemcsak Leonardo remekművét, hanem mindent parodizálnak, ami szakrális, így 2005-ben Brüsszelben egy művészeti tárlaton Szűr Máriát egy oltár előtt háttal guggoló lemeztelenített örömleányként ábrázolták, mellette a gyóntatószéket pedig egy háromlépcsős sámliként, majd Gotfried Danneels bíboros felajánlotta mindezek elhelyezését a Notre Dame kápolnában, aztán 2009-ben Bécsben a Szent István székesegyház Szent Borbála kápolnájában a magát nyilvánosan sztálinistának valló Alfred Hrdlicka totemállatra emlékeztető, töviskoszorú nélküli Krisztus-fejét helyezték el Christoph von Schönborn bécsi érsek megrendelésére és II. János Pál pápa áldásával, továbbá nemrégen egy új stációsorozat nyolcadik állomásán Krisztust gammaszemű földön kívüli lényként jelenítették meg Franciaországban a Belforti Egyházmegye aktív támogatásával, végül az USA-beli Minneapolisban egy atya úgy döntött, hogy a feltámadt Istenembert Antikrisztust szimbolizáló vámpírszoborral jeleníti meg templomában.
Mindez köszönhető a Katolikus Egyházba Dietrich von Hildebrand szavaival trójai falóként behatolóknak, akik már a templomokat is páholyokká akarják átalakítani, akik trón- és oltárdöntögető szándékukat persze már korábban is kinyilvánították (így például az 1789-es francia forradalom idején Párizsban (egy hitehagyott érsek jóváhagyásával!) eltávolították egy templom oltáráról az Oltáriszentséget s helyébe meztelen fiatal nőt emeltek, hogy hódoljanak az ‘ész istennőjének’!), mégis, ebbeli munkájuk a Második Vatikáni Zsinat (1961-1965) óta ölt korábban elképzelhetetlen méreteket, kiváltképpen Nyugat-Európában és az USA-ban: amíg a zsinatig hol nyíltan, hol burkoltan a médiában és az oktatásban hirdették a vallás és a tudomány egymást kizárásán alapuló elveiket (a deizmust, panteizmust, agnoszticizmust, szekularizmust), addig lassan fél évszázada utat törnek már a szakrális világban is, nemhogy profanizálva, hanem egyenesen megbecstelenítve mindazt, ami az embert addig Istenhez emelte, így ennek jeleként a szakrális képzőművészet alkotásait a saját torzóival felcserélve (mondván, a hagyományos szertartások és művészeti formák már teljesen meghaladottak), a madáchi falanszter tudósának luciferi gőgjével hirdetve, hogy nincsenek többé dogmák és ideálok, csak absztrakciók.
Ami azonban a legtragikusabb, hogy mindezt nemhogy tűrik, hanem, amint a fenti példák megmutatták, még támogatják is Krisztus szolgái: természetesen tisztelet a kivételeknek, mindenekelőtt a Szent X. Piusz Papi Testvériség atyáinak, akik, szemben a hivatalos egyházi hatóságokkal, foggal-körömmel védik a szakrális hagyományokat, tudván alapítójukkal, Marcel Lefebvre érsekkel (1905-1991), hogy a páholylakók szerinti ‘modern’ vallásosság fából vaskarika, vallva Aquinói Szent Tamással, hogy amint az imádság nem más, mint ‘elevatio mentis ad Deum’, vagyis ‘a lélek Istenhez való felemelése’, ugyanúgy a művészet is, kiváltképpen a templomokban.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
