Kit érdekel, hogy Takács, Toroczkai, Budaházy, Molnár, Gonda, bárki lejáratódik, vagy hiteles? Sokat köszönhetünk nekik, mert bármi is van a háttérben arcot adnak a megmozdulásnak. Aki hitelesnek bizonyul közülük, megmarad. Aki pedig csak játssza a hitelességet, előbb-utóbb kihullik.

Mi is történt szombaton? Rendszerváltó Népgyűlés volt. A fő helyszín Budapesten a Regnum Marianum engesztelő templom helyén álló kereszt előtti tér, az Ötvenhatosok terén. És voltak vidéki városok is, nem kevesen. Budapesten  becslésem szerint  3-4000 ember gyűlhetett össze. Ezt csak abból gondolom, hogy a várban legalább kétezren voltunk (az igen szavazatból 1680 volt), itt pedig legalább másfél, kétszerese, ahogy én láttam. Ezertől biztosan több, az első adatok ismeretében.

Ez is érdekes: egy-két portáltól eltekintve mindenki az MTI hírét vette át, ahol a fő hangsúly a Forradalmi Nemzeti Bizottmány úgynevezettnek nevezése és Gonda eltiltása volt a szerepléstől. Az MTI itt is ezer embert emlegetett, pedig tudható volt, hogy szavazás lesz. Azt pedig olyan egyszerű megszámolni. De hát nyilván nem volt idejük megvárni, vagy ez nem volt célja a híradásnak.

Ki is rendezett? Sokan, köztük én is, boldogan emlegették az előző hétvégi, pomázi gyűlés után, hogy megszületett az egység, a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 és a Forradalmi Nemzeti Bizottmány együtt, egyetértésben jelenik meg. Az MNB 2006 lezárja a folyó ügyeit és csatlakozik. Nem így történt. Ennek eredménye lett, hogy a 25-i gyűlés rendezése nem volt még csak nyomokban sem profinak mondható.

Nem célja ennek az írásnak az egyes személyek vizsgálata, illetve a különböző szervezetek kapcsolata egymással. Sokkal inkább a következmények, hatások.

Illetve egy érdekes észrevétel. Sokan  köztük a média is, a hallgatásával  húzta a száját, hogy mi is volt ez, nem is történt semmi érdemleges, megint csak gyurcsányozás, görényizés, ávózás volt és semmi érdemleges. Na jó, egy kis szentkoronázás, meg rendszerváltás is volt. Verbálisan. És?

Namármost.
Mi is történt szeptember 17-18-án?
Rengeteg ember utcára ment, tiltakozni Gyurcsány, a kormánya, a rendszer ellen, a hazugságok, az ország kifosztása ellen. Előre is akartak mutatni, hogy mi is a megmozdulás célja. Ezt a petíciót akarták beolvastatni a közszolgálatiban. És volt hőzöngés, randalírozás, csata a rendőrökkel, majd oszlatás. Végül letartóztatások.

Mi is történt október 23-án? A tüntetők már ott voltak, de kiszorították őket. Emlékezések, tüntetések kezdődtek.
Rengeteg ember utcára ment, tiltakozni Gyurcsány, a kormánya, a rendszer ellen, a hazugságok, az ország kifosztása ellen. Előre is akartak mutatni, hogy mi is a megmozdulás célja. Ezt transzparensekkel, kiabálással hirdették. És volt hőzöngés, randalírozás, csata a rendőrökkel, majd oszlatás. Végül letartóztatások.

Mi is történt november 25-én?
Rengeteg ember utcára ment, tiltakozni Gyurcsány, a kormánya, a rendszer ellen, a hazugságok, az ország kifosztása ellen. Előre is akartak mutatni, hogy mi is a megmozdulás célja. Ezt transzparensekkel, előadással, történelmi alkotmánnyal, szavazásra hívással hirdették. És volt hőzöngés, de nem volt randalírozás, csata a rendőrökkel, majd oszlatás. Végül letartóztatások sem voltak.

Eredmény? A Gyurcsány-kormány, a vezérével együtt a helyén van. Az ellenzék, sok-sok be nem váltott fenyegetőzésével együtt a helyén van és igyekszik meglovagolni a feltörekvő nemzeti áramlatokat. Persze úgy, hogy a kialakult rendszer meg ne változzon! A hivatalos radikális oldal hasonlóan próbálkozik. Mint a kiskutya.
Tényleg azt vártuk, hogy szombaton újra lovasroham, kardlapozás, könnygáz és gumilövedék lesz? Tényleg attól lett volna hiteles a rendezvény? Csak akkor történhetett volna bármi érdemleges politikailag, ha vér folyik?
Miért? Hát történt?!? Történt szeptemberben, októberben??

Nyíljon már ki a szemünk!

Szeptemberben a hatalom  Gyurcsány  alig várta, hogy valami tényleg komoly történjen. Hogy teljesen megőrüljenek az emberek, lehetőleg egy rendőr haljon már meg végre, hogy közbe lehessen lépni és erkölcsi magaslatokból csírájában el lehessen fojtani az egészet. Nem ez történt.
Októberben már nem lehetett ezzel operálni, akkor már a megfélemlítés és a parlamenti ellenzék ellehetetlenítése volt a cél. Ez sem jött össze igazán. Akik eddig sem féltek, azok ezután sem. Akik féltek, azok közül egyre többen nem félnek. A közömbösök kapkodják a fejüket. Az ellenzék színt kellett, hogy valljon. Lássuk be: a Fidesz még soha nem tudta úgy lejáratni magát, mint az elmúlt két hónapban.

Novemberben, 25-én mindaz lezajlott, ami nem a hatalom célját szolgálta. Volt tömeg, volt tüntetés, volt előremutatás. Voltak arcok. Névvel ellátott arcok. Voltak. Vannak. És egyre többen. Mi nem volt? Rendőrségi közbelépés, sikeres provokáció, vér és  breaking news a médiában. Mindez nem volt. Hiányzik? Lehet. Kell? Lett volna értelme?

A szeptemberi, októberi vérontásnak annyi értelme mindenképpen volt, hogy a hatalom és ellenzéke kibújt az álarc mögül.

Gyurcsányék továbbra is a helyükön vannak és igazgatják a reformocskáikat. Az ellenzék ellent mond és alig várja, hogy hatalomra kerüljön. Program nélkül.

Felpuhult a forradalom? Fel. Széthúzás van? Igen, van. Provokátorok, téglák, kémek épültek be? Igen, valószínűleg. Mit tudnak tenni? Törvényesen semmit, ha nem találnak törvényszegést. Ellehetetleníteni, áskálódni, bomlasztani tudnak. És?

Sejtek, helyi Forradalmi Bizottmányok szerveződtek, szerveződnek országszerte. Nép-szintű a megmozdulás. A legalacsonyabb. Lehet, hogy most még csak pár fős, de elindult és nem áll le. Nem lehet vezetőket lejáratni, lecsukni, mert az őszinte, elhivatott emberek nem a vezetőkben hisznek  egyelőre  hanem a saját igazukban, a tisztességben, becsületben, a magyarságukban; bármily szentimentálisan is hangzik. Ezt nem lehet másként. A népet nem lehet már lejjebb süllyeszteni, alázni. Akik eddig nem féltek, már nem fognak. Mit lehet veszteni? Akik még félnek, féltik a havi fizetésüket, a részletre vett lakást, azokat maga a kormány fogja felébreszteni, legkésőbb tavasszal. A leszerelt gázmérők súlyos érvek. Akkor már velük is számolni kell.

Ez a 100 év hagyományán kikupálódott, rutint szerzett rendszer nem fél mástól, mint magától a néptől. Azzal, velünk nem tud mit kezdeni.

Bárkit meg tud venni. Bárkit meg tud hurcolni. De népet nem tudja. Megpróbálja.
Időben kiadja az extra nyugdíjat. Időben csökkenti a benzin árát. Időben dob gumicsontot a népnek, hogy elterelje a figyelmet. Megrémíti a csőcselékkel és rendőrökkel. Terrorral.

Ám egyre kisebb a mozgástere. Egyre nyilvánvalóbb, hogy mire játszott szeptemberben és októberben. És egyre többen látják őket a maguk valójában. Azok is, akik ott vannak a soraikban, a párjukban. Azok is, akik az ős-pártjukból az ellenzék soraiba menekültek, vagy települtek. Azok is, akik most a parlamenti ellenzék oldalán vannak ugyan, mert valaki erőshöz, tömeghez kell tartozni.

Kedves Hatalom! Mi lesz, ha ezek a bizonytalanok is meglátják, hogy felnövekvőben van egy újabb erő? Mi lesz, ha rádöbbennek, hogy van egy tömeg, amely körbeveszi, megvédi őket, hiszen őbelőlük van? Mi lesz, ha ez a tömeg  emiatt is  egyre nő és nő? Mi lesz akkor? Nem kellene inkább időben (le-)lépni?

Esetleg egy véres forradalom? Lássuk csak. Mindez 2006-2007 ben, Európa közepén, az Eu-ban. Egy reform-Mszp vezette országban. Elég rossz reklám. Vagy abban bízol, kedves Hatalom, hogy unalomba fullad az egész? Ugyan. Ettől sokkal jobbak a besúgóid. Pontosan tudod, hogy nem csitul.

Esetleg a vezetők lejáratása, egymásnak ugrasztása, megfordítása, zsarolása? Igen, ezt is meg lehet próbálni.

Mostanra azonban már annyi vezetőben csalódtak az emberek – köszönhetően Gyurcsánynak és Orbánnak is -, hogy nem várnak már semmi jót. Kit érdekel, hogy Takács, Toroczkai, Budaházy, Molnár, Gonda, bárki lejáratódik, vagy hiteles? Sokat köszönhetünk nekik, mert – bármi is van a háttérben – arcot adnak a megmozdulásnak. Aki hitelesnek bizonyul közülük, megmarad. Aki pedig csak játssza a hitelességet, előbb-utóbb kihullik. Nem ez a lényeg. Hanem, hogy egy-két magyar összehajol-jon. Egymást felismerjük.

Ez a folyamat pedig beindult.

Csak tartsunk ki!

Ez jutott eszembe november 25. napja után.
Csibrány Miklós

HunHír.Hu