Valaha az európai műveltség alapkövetelménye volt az ellenség kiemelkedő képességei miatt való tisztelete, amit a közismert kirekesztők, különösen nálunk, úgy tűnik, sohasem tudnak és akarnak elsajátítani: erről tanúskodik a nol.hu szerzője, Révész Sándor Csurka István halálára írt, honlapunkon a minap már idézett, nemcsak elhunyt íróklasszikusunk, hanem nemzeti öntudatunk ellen is nyílt támadást jelentő nekrológja, amelyből kiderül, hiába, nemcsak Csurka, mindannyian ellenségek vagyunk szemükben.
Felfoghatatlannak tartja, hogy egy író számára ‘nincs más szentség, mint a nemzeti érdek’, amelynek szolgálata ráadásul mindent megenged, így az elhunytnak amolyan magyar machiavellistaként ‘sem szövetkezésben, sem támadásban, sem szerecsenmosdatásban, sem rágalmazásban gátlásai nem voltak’, aki köldöknézőként ‘mindenki baját magyar bajként tudta szembefordítani a világgal’, vagyis mindezzel újra csak azt tanúsítva, hogy köreikben szitokszó hovatovább már a nemzet kifejezés is, kivéve, ha az övékre vonatkozik.
Soraival önkéntelenül is megtámadott írónk korszakos tanulmánya, a ‘Néhány gondolat a rendszerváltozás két esztendeje és az MDF új programja kapcsán’ híres megállapítását támasztotta alá, miszerint társadalmunk testében létezik egy ‘ejtőernyős csapat, amelyik szükség szerint hol Galilei Kör, hol polgári liberális gondolkodók folyóirata, majd Kun Béla és Szamuely Tibor gyilkos terrorlegényeivé lépnek elő, majd moszkvai emigráció lesz belőlük, akik Bécsben és Berlinben székelnek, majd itthon pártolják halálra József Attilát’.
Igen, ez a mutációk megszámlálhatatlan sorozatán megedződött, médiahatalma által közvéleményt formáló, országot irányító, mindig változó alakban az előzőt rendre elítélő, miközben folytató ejtőernyős csapat ‘ott van minden nagy társadalmi változásban’, így a régi jól bevált Dimitrov-doktrína jegyében szótáruk szerint fasiszta, náci, antiszemita mindenki nálunk, aki elsősorban és mindenekelőtt magyar, akik ezért alighanem sohasem fogják megérteni Dsida Jenő igazát, azt, hogy ‘aki még nem volt magyar, nem tudja, mi a fájdalom’.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
