Legrövidebb meghatározás, az egyéni, közösségi sorsot befolyásoló folyamat a valakivel, valamiért folytatott küszködés, bajlódás, kínlódás a győzködés.
„Legboldogabb” kifejezés értelmét – nem ismeretelméleti szóhasználatban – IX.Károly francia király által megfogalmazott kérdésben kívánom szemléltetni, akinek több mint huszonötezer hugenotta (francia kálvinista a 16-18. században) meggyilkoltatása terheli lelkét; 12. évvel a véres Szent Bertalan-éjszakája előtt azt kérdezte Torquato Tassotól a világirodalom egyik legjelentősebb alkotó nagy hírű költőjétől, a „Megszabadított Jeruzsálem” című barokk eposz (1575) szerzőjétől: „Kit tartasz te legboldogabbnak, Tasso?” Tasso gondolkodás nélkül azt felelte: „Istent.” „Ezt mindenki tudja, – vágott vissza a király – de én azt szeretném tudni, az emberek között kit tartasz legboldogabbnak.” – „Aki leghasonlóbb Istenhez,” – válaszolt ismét minden habozás nélkül a költő.
Ugye: sunyi törekvés az ellenség meggyőzésére, erővételre, legyőzve is törekedő a gyilkos mámorú lelkiismeret fokmérője. Nem a vezetői, illetve gazdag társadalmi réteg magatartásformáinak, viselkedéskultúrájának velejárója, kiváltsága hanem a gonosz birtoklásának eszköze. Báthory Zsófia (1629-1680-ig) a magyar protestáns egyháztörténet legsötétebb alakjai közé tartozik. Ő maga született római katolikus, de férjének, a későbbi II. Rákóczy György erdélyi fejedelemnek kedvéért reformátussá lett. Azonban a fejedelem halála után ismét visszatért a róm.katolikus egyházba és ezután kegyetlen üldözéseivel annyi sebet ütött a református egyház testén, amennyi 50 véres üldözőtől is sok lett volna.
Mikor ez a hitehagyott nő, úgymond „fejedelemasszony” egyszer úrvacsorát vett, az Úrasztalánál a főúri nők szokása szerint palástjába takarta arcát, miközben az úrvacsorai kenyeret nem ette meg, hanem kebelébe rejtette. Majd díszes keszkenőbe téve elvitte Sárospatakra, megmutatta Sámbár jezsuitának, aztán a szemétdombra vetette annak bizonyságául, hogy ő csak külsőleg híve a kálvinista egyháznak. Ma is vannak látszólagos tagjai a legszentebb közösségeknek is, – valósággal a sátán önkéntes győzködői.
Csak véleményformálásra, megnyugtató és átélés bizonyságára utal szadhu (indiai szent 1889-1929) Szundar Szing A vak madárfiak című megható elbeszélése ”Egyszer a hegyek közt utaztomban fáradtan ültem le egy kősziklára. A szikla alatt volt egy bokor, amelyből hallottam a rajta lévő madárfészekből a madárfiókák kiáltozását. Láttam azután jönni az anyát, eledellel a csőrében. Amikor a kis fiak hallották az anyamadár szárnya suhogását, erősebben kiáltoztak, de miután az eledelt megkapták s az anya elrepült, elcsendesedtek. Ekkor lementem a fészekhez és láttam, hogy a madárfiókák még nem látnak, oly fiatalok s mégis, bár nem látták anyjukat, valahányszor megjött, kinyitották szájukat. Ha azt mondták volna: „Mivel nem látunk, hogy anyánk-e az, aki hozzánk közelít, vagy ellenség, eledelt, vagy éppen mérget hoz-e számunkra, nem nyítjuk ki szánkat”, akkor, mielőtt láttak volna elpusztultak volna. De ők, a fiak nem kételkedtek anyjuk szeretetében. – Érdemes elgondolkoznunk rajta, hogy mi, akik a teremtés koronái vagyunk, nem vagyunk-e alábbvalók ezeknél a jelentéktelen madárkáknál; mert mi gyakran kételkedünk mennyei Atyánk lételében és szeretetében. Boldogok, akik nem látnak és hisznek.”
Igencsak ádáz ellensége volt a keresztyénségnek a Kr.u.II.században élt Celsus, aki ezt írja: „Jézus Krisztus a legrémesebb társaságot alapította; a bűnösöket és nem az igazakat hívta magához, tehát a megvetetteket gyűjtötte össze, kiket elkülönített így a jóktól, kikkel addig együtt voltak s kik hatást gyakoroltak addig rájuk. Szép kis társaság!” „Van benne valami igaz, – mondja válaszában Origenes, – Jézus tényleg a bűnösöket hívta, csakhogy bűnbánatra. A rosszakat gyűjtötte össze, de azért, hogy megtérjenek s angyalokká változzanak. Hozzá jövünk, mint zsugoriak s Ő adakozóvá tesz. Káromlók voltunk s Ő megtisztított. Gyűlölködők voltunk s Ő szelíd lelkűvé tesz; istentelenek voltunk s Ő kegyesekké tesz minket.”
Pásztori Tibor Endre – Hunhír.info
