Először is szeretném megköszönni, hogy ilyen nagy létszámban tudtunk megjelenni a tegnapi (2012. január 14-ei) tüntetésen. Megköszönni a foteljükből felállóknak, időseknek, fiataloknak, az Új Magyar Gárdának, a Magyar Nemzeti Gárdának, a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesületnek, más képviselt szervezeteknek, a Jobbiknak, a szervezőknek és a dohányosoknak is, akik részt vettek.

Ez utóbbi csoportnak viszont azt hiszem, itt az ideje, hogy üzenjek valamit. És mielőtt bárki elkezd rám „bárányt” kiáltani, hogy ugyan, miért nem voltam rest szólni személyesen az előttem állónak, amiért az orrom alá fújja mérgező és a gyomromat irritáló füstjét, elmondanám, hogy 360°-ban körülöttem rengetegen dohányoztak, nem kérhettem hangos felkiáltással, hogy legyen szíves mindenki elnyomni cipőjével a csikkjét, ez érvek nélkül maximum egy hangos nevetést váltott volna ki, de leginkább egy megalázást. A most leírtak és a következő sorok a dohányosokhoz szólnak.

Nem szeretnék kitérni arra, hogy miért káros a dohányzás. Ez úgy gondolom, már bebizonyosodott, hogy egy parttalan vita, ugyanúgy, ahogy más szenvedélyt, a káros hatások tudatában is fogyasztják élvezőik, szerintem legyen mindenkinek szíve joga, mivel sanyargatja önmagát. Azonban mások számára elég visszataszító látványt és szagot nyújthat egy dohányos ember képe/füstje. Nagyon szép dolog, hogy a tiszta nemzeti eszmét képviseljük, azonban az ilyen „példamutatással” nem sok emberben kelthetünk rokonszenvet, szavaink fontosságának is csekélyebb súlya lesz, akármilyen hangosan üvöltjük is azt és akármilyen érvet állítunk mögéjük. Egy tiszta, sugárzó, addikciótól nem szenvedő magyar ember látványa sokakat késztethet annak meghallgatására, elismerésére, követésére. Ti, füstölők, főként a láncdohányosok, kiknek két percnyi nikotinfelvétel után elég egy percnyi szünet az újbóli ismétlésig, egy sebezhető, legyőzött ember képét sugározzátok akkor, amikor a januári hidegben kicsapódó méretes füst útját visszafelé követve meglátja valaki két ujjatok között ennek forrását, a csikket. Kérem szépen, gondoljátok ezt át, tisztában vagyok azzal, hogy elegetek van az állandó szócséplésből, az üres és tetteket nem felsorakoztató érvelésekből, hogy megint megmondja nektek valaki a frankót, mit képzel ez magáról, hiszen nem is tudom letenni a cigarettát, lenne az én helyemben, akkor megnézném, hogyan vélekedne. Én sem vagyok nikotinszűz, tinikoromban én is cigarettáztam, ’hála a Jóságos Istennek azonban hamar abbahagytam, igazából sohasem váltam a rabjává. És ahogy próbáltam elmondani az előbb, nem magával a dohányzással van a baj, csinálja mindenki otthon, a nemdohányzó helyiségeken kívül, a lényeg, tartsa tiszteletben azt, aki ezt próbálja elkerülni, megvédeni gyermekét a káros egészségügyi következményektől, aki tiszta januári szellőt akar orrába szippantani, a változás, a tiszta új magyar honfoglalás szelét, nem a kátrányos füstöt.Gondolja át, mielőtt kiveszi a dobozból a következő szálat, hogy ez kinek segít? Le akarok-e szokni? Mit gondol majd rólam a mögöttem álló, babakocsit tologató kismama, a TV képernyője előtt ülő, aki gyengeségéből fakadóan képes magától eltolni a fotelből felállás gondolatát csak azért, mert Én zavarnám őt a tömegben?

Nagyon remélem, hogy ezek a sorok eljutnak oda, ahová én küldeni szándékozom őket, szeretném, ha valóban egy picit átgondolnánk, hogy kit is szolgálnak ki azzal, amikor meggyújtják a következőt. Kívánom Önöknek a boldogságot, amit majd akkor éreznek talán, ha képesek igazán ellenállni, nemcsak a Haza közös ügyéért, hanem saját magukért és a honfitársaikért. És talán segíti magukat az a gondolat is, hogy ebben a nehéz döntésben nincsenek egyedül, ez egy kollektív probléma, legalábbis Én, a családom, kedves barátaim annak látják. Képviseljük együtt az erős, nem megtörhető, tiszta magyarságot, váljunk meg egyszer és mindenkorra nem csak az Uniótól, hanem a minket mérgező eszközöktől is!

Hunhír olvasó

A publicisztika rovatunkban megjelent írások nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával.

Hunhír.info