Az a sok jó szándék, mely örökre szándék marad; viszont az a sok csúnya, bántó, hazug szó, amely kiszalad a szánkon, magunk sem tudjuk hogyan; azok a szégyenletes cselekedetek melyeknek még az emlékét is szeretnénk kitépni lelkünkből s amelyekbe magunk sem tudjuk, hogyan jutottunk bele – azt bizonyítja, milyen mély az emberismeret.

EGYÜTTHATÓ

Létünk nagybetűs negatív előjelű mennyiségi szorzója az együttható. Lépten-nyomon halljuk, látjuk az igazságtalan tett helyeslését és cselekvését, amikor egyik ember a másik ellen szemtől szembe, avagy egy harmadik előtt igaz ügyet támad, vagy igaztalant véd. Ezek mögött rendszerint tudatlanság, rosszakarat, vagy önzés rejtőzik. Akár a gonosztett, egyformán kárhozatos, mert az mindig valaki ellen, valakinek a kárára irányul és megront másokat is, mert rombolást visz végbe az ügytől távol állókban, akik valamiképpen belevonattak abba. Ez az eljárás immár szinte napirenden van, a magatartás etikai fokmérője a kognitív együttható. Valójában a pozitív töltetű akarati szándék elméleti és gyakorlati vonatkozásban túl utal önmagán, amit Pál apostol (Róm.7:9.sk) így fogalmaz: „Nem a jót cselekszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekszem, melyet nem akarok. Ha pedig én azt cselekszem, amit nem akarok, – nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn.” Ki ne tapasztalta volna magán ezt a vaskényszert?!

Az a sok jó szándék, mely örökre szándék marad; viszont az a sok csúnya, bántó, hazug szó, amely kiszalad a szánkon, magunk sem tudjuk hogyan; azok a szégyenletes cselekedetek melyeknek még az emlékét is szeretnénk kitépni lelkünkből s amelyekbe magunk sem tudjuk, hogyan jutottunk bele – azt bizonyítja, milyen mély az emberismeret. Így a magára hagyatott ember minden jó szándéka mellett, sőt azokkal együtt a bűn martaléka. És hányszor, de hányszor „magasegíthetetlenségében” sem akarja elfogadni az igazi isteni segítséget. Pedig Ő viheti véghez, hogy eszményeinkkel, jó szándékainkkal ne álljon kiáltó ellentétben életünk. Milyen döbbenetes volt, hogy a magyar bírói kar ifjú humánus tagja, aki halálbüntetés eltörlése érdekében síkraszállt, saját maga vetett véget életének: fölakasztotta magát.

Ungvári Zrínyi Imre – Veress Károly Válságtapasztalatok és etikai távlatok a Kolozsvári Alkalmazott Etikai Konferencia 1.tanulmánykötet előszavában arra utal, hogy egy alkalmazott etikai konferencia és együttműködési fórum gondolata is a filozófia, a tudományok, a különböző világnézetek termékeny összekapcsolásának, kérdésfelvetéseik tudományos és életproblémák feltárásában egymásra való vonatkoztatásának a lehetőségéből indul ki, és egy ilyen lehetőség megteremtésére irányul. Filozófiai értelemben egy ilyen tudományos együttműködés és a benne létrejövő közös problémafeltáró tevékenység három alapelvre épül: a saját álláspont megalapozottságára törekvésnek, az értelmezés párbeszéd-jellegének, és értelmezés és alkalmazás egységének az elvére. E három elv azt jelenti, hogy
1). Minden kijelentésnek és álláspontnak mások által is ellenőrizhető igazságalappal kell rendelkeznie;
2). Minden álláspontnak késznek kell lennie a tárgy szempontjából releváns más álláspontokkal való párbeszédre;
3). Az értelmezés tárgya, amelyben egyetértésre jutás az együttműködés célja, az aktuális életfolyamatból adódó probléma, amelynek értelmezése nem maradhat meg az elvi összefüggések tárgyalásánál, hanem tisztázni kell az egyes és a közös álláspontok gyakorlati következményeit is.

Csupán a mohácsi vészt idézem, amely az évtizedes bűnök eredményeként zúdult az országra. II. Lajos magyar király még csak tízéves gyermek volt, mikor 1516-ban a koronát örökölte. Helyette nevelői és az ország nagyjai uralkodtak. A gyermekkirályt inkább mulatozásra, mint komoly munkára tanították. A törökök már régóta fenyegették a keresztyén Nyugatot, de a nagy Hunyadi és fia, a hatalmas Mátyás király alatt nem tudták átlépni a határt. II. Ulászlóval azonban a belső rend és jólét, a páratlan igazságszolgáltatás és külső tekintély ismét hanyatlani kezdett, az ország rohamosan züllött, elszegényedett, mert hiányzott a bölcsen uralkodó, erős kéz. Debzse László után is mit várhatott az ország egy gyermektől, kiben csak mások akarata nyilvánult?

A tiszta evangéliumi tanok Magyarországot is csaknem egészben meghódították, de követőit – hazánk legjobb és legmagyarabb lakosságát – kegyetlenül üldözni kezdték és a reformációt tűzzel-vassal el akarták fojtani. II. Lajos 15 éves korában nőül vette Máriát, V. Károly német császár húgát. Fájdalom, ez a fennkölt lelkű nő – ki az evangéliumi vallásnak meggyőződéses híve volt és magával Lutherrel is levelezgetett – nem érvényesülhetett úgy, hogy a férjének és az országnak áldásává válhatott volna, mert helyette rossz tanácsadók befolyásolták a királyt, úgyannyira, hogy 1523-ban – még csak 17 éves volt a király – „meghozták a Rákosmezőn amaz igazságtalan és szégyenletes törvényt”, – a lutheránusok megégettetésére vonatkozólag – oly időben, mikor a nagy Szolimán már az ország kapuját döngette és minden magyar karra, tehát testvérszeretetre és megértésre is oly nagy szükség lett volna.

II. Lajos gyermekkirály nem olyan szellemben nevelődött, hogy a nagy követelmények iránt nehéz időkben érzékkel bírt volna. Személyesen is üldözte az evangélium híveit. Grymaus Simon budai tanárt, a híres „Corvina” könyvtárnokát, aki elsőnek tanította „a javított vallást” Magyarországon, elfogatta és bebörtönöztette. 1525-ben pedig – egy évvel a mohácsi vész előtt – Nikolay Fülöp evangélikus lelkész és Gregori evangélikus tanító megégettettek Libetbányán, az 1523-i törvény „Lutherani comburantur” alapján. Ily furcsa módon készültek a török veszély elhárítására! Szolimán követeit meggondolatlan hevülettel börtönbe vettette, mire Szolimán 1526. év augusztus havában mintegy 80.000 főnyi sereggel és 160 ágyúval tört Magyarországba. Az ország védősereg, fegyver, pénz és külső segítség nélkül, teljesen készületlenül állott. Augusztus hó 29-én ütköztek össze a törökkel Mohács mellett, de szerencsétlenül, mert az ország színe, virága elhullott a túlerő előtt. A király menekülés közben a felhőszakadástól megdagadt Csele-patakba fulladt, 20 éves korában. A mohácsi vész kezdete volt a 145 évig tartó szomorú török uralomnak Magyarországon, melyet bizonyára okos gazdálkodással, kellő felkészültséggel és testvérszerető egyetértéssel még el is lehetett volna kerülni. Azóta nem is volt állandó béke az országban.

Igazi békét és zavartalan boldogságot Magyarországon és az egész Kárpát-medencében ennek a nemzedéknek kell megteremtenie a békesség dicső fejedelme és örök királya által.

Az etikai együttható feladata ez.

Pásztori Tibor Endre – Hunhír.info