Engedtük-e, hogy lelkünk az igazi „Mester” érintésére zendüljön, s ne durva, kontár kezek intésére? Ideje, vizsgáljuk meg szavainkat, próbáljuk meg ellenőrizni a beszédünket a fentiek nyomán is. Van, aki megtanít, miképp kezeljük lelkünknek ezt a csodálatos zeneszerszámát. De van-e közöttünk csak egy is, aki, mióta beszélni tud, mindig ehhez a szent parancshoz igazodott?

„Legyen a ti beszédetek: úgy, úgy; nem, nem; ami pedig ezeken felül vagyon a gonosztól vagyon.” (Máté 5:37.) Ki is gondolt arra, hogy milyen királyi ajándéka Istennek a beszélőképesség, amellyel megkoronázott többi teremtményei felett?

Úgy tekinthetsz magadra a beszéd hatalmánál fogva, mint egy remek, csoda hangszerre, melyen, ha a mester játszik, az angyalokéhoz hasonló melódia csendül meg. Legszebben karácsonykor „Dicsőség mennyben az Istennek…”, „Csendes éj, szentséges éj!” (Gruber F.) folytatódik a Bécsi Filharmonikusok újévi koncertjével, s az emberi élet kibontakozásának minden területének gyönyörűségével; gyermeki gügyögéstől a Nemzeti Imádságig.

Engedtük-e, hogy lelkünk az igazi „Mester” érintésére zendüljön, s ne durva, kontár kezek intésére? Ideje, vizsgáljuk meg szavainkat, próbáljuk meg ellenőrizni a beszédünket a fentiek nyomán is. Van, aki megtanít, miképp kezeljük lelkünknek ezt a csodálatos zeneszerszámát. De van-e közöttünk csak egy is, aki, mióta beszélni tud, mindig ehhez a szent parancshoz igazodott? Hiszen úgy elhatalmasodott manapság a szertelen, oktalan, tisztátalan, zabolátlan beszéd még az úgynevezett „jobb társaságok”, sőt még a keresztyének között is, hogy méltó újra meg újra odahajtani fülünket a mi nagy mesterünk, a Krisztus tanítására, ki azt mondja, hogy minden hivalkodó beszédért számot adnak az emberek az ítélet napján. Jaj annak, aki talán csupa hanyagságból számba sem veszi ezt a félelmes próféciát. Kérhetjük a zsoltáríróval: ”Tégy Uram závárt az én szájamra: őriztessed az én ajkaim nyílását.” (Zsolt.141:3.). Ajtó, ablak, száj és szív tűzfegyverek biztonságos zárszerkezete sokszor óvhat meg bennünket… A Kárpát-medence fagyos telén született magyar kikerics nyelve a mai nappal lépett életbe: a Nemzeti Hitvallás, jogrendünk alapja – az új „vérszerződés” a múlt, a jelen és a jövő minden magyarja között. Hol naponta új élet fakad, – ott a szent nyelvhez már nem illik a koldus dadogás de jól kell vigyáznunk ha beszélünk, – ez édes anyanyelvünk köt össze bennünket, aki által megszólaltunk és azóta is van üzenetünk egymáshoz.

Csupán koppant szóvá dermesztené a feszíteni mindig kész gonosz a szent akarat holnapvágyó rügyét, akárcsak a gyermekgyilkos Heródes a teljes karácsonyi képben. Jézusra már születésekor kimondották a halálos ítéletet… és azóta is!

Csak J.Robert Oppenheimernek, az első atombomba megalkotójának alábbi kijelentése is olyan üzenetértékű és megszívlelendő, mondhatnánk döbbenetes igaz fogalom, amely az erkölcsi felelősséget nem jogi vagy pszichológiai, hanem hitbeli kifejezéssel határozza meg. „Az a fizikatudomány, amely döntő szerepet játszott az atombomba kifejlesztésében, egyenesen a mi laboratóriumainkból és naplóinkból származott. A háborús időkben szolgáló államfőink távlati gondolkodása és messzelátó bölcsessége ellenére a fizikusok sajátosan közvetlen felelősséget éreztek azért, hogy sugallották, támogatták, és végül nagymértékben megalkották az atomfegyvert. Nem felejthetjük el azt sem, hogy ezek a fegyverek, – mivel valóban használták őket, – olyan kegyetlenséggel dramatizálták a modern háború embertelenségét és gonoszságát.Valami olyan nyers értelemben, amelyet sem a közönségesség, sem a humor, sem a túlzás nem képes egészen kioltani, a fizikusok megismerték a bűnt: ez az ismeret pedig számukra elveszíthetetlen.”(Physics in the Contemporary World) Tehát a bűnről, és nem „bűncselekményről”, (crime, delic), „szabálysértésről” (offence, infraction), „tévedésről” (mistake) vagy valamelyes „meggondolatlanságról” (carelessness, imprudentce, inconsideration) beszélünk.Az erkölcsileg semleges mentegetőzésnek nincsen helye. Sem a szobor fia dicstelen szerepe (Kossuth Lajos Tivadar mondotta ezt saját magáról Kun Andornak adott interjújában), sem kultúrbestializmus (Vázsonyi nevezte így a művelődéstörténetre nem figyelő történetírást), sem pedig a „nicht vor dem Kind!”(ne a gyermek előtt!) nem szolgálhat mentségül. Résen kell lennünk, nyíltan színt vallanunk. Felelősek vagyunk azokért is, akik a gazdasági-pénzügyi válság ürügyén nemzeti, erkölcsi válságot – ez végzetes, akár az atombomba! – akarnak nyakunkra zúdítani.

Intelem ez – nem kérés. Választanunk kell naponta. Válasszuk magunkat! A német farsangi virslipörkölt helyett a kocsonyát is választhatjuk. Kocsonyának is nagyon finom vagy.

Pásztori Tibor Endre – Hunhír.info