A hazai és nemzetközi kulturkampfos körök végre elérték azt, ami szerintük Európa demokratikus felének legnagyobb szégyene volt: miszerint kaphatott egy nemzeti érzelmű, sikeres író egy kis színházat, ahol nemcsak a liberálisok kedvenc kultúrfigurái és kultúrdarabjai tűnhettek volna fel.
Csurka saját lapjában pár napja visszavágott az őt és színházát iszonyú erővel támadó gyűlölködőknek és a magyarországi zsidó származású világspekuláns, Soros György nevének megemlítésével már olyan szinten haragította magára a világot uraló nemzetközi törpe kisebbséget, hogy Tarlósnak be kellett adnia a derekát. A toleranciabajnok és sajtószabadságos liberális házmesterek most elérték a céljukat, könnyeikkel küszködve rettegtek, aztán karmaikat az áldozat húsába marva győztek. A kivéreztetett országban a kötőféken tartott látszólagos hatalom nem képes ellenállni azoknak a köröknek, amelyek felsőbbrendűségük tudatában a totális gazdasági-szellemi-kulturális gyarmatosításra törekszenek. A törpe kisebbségként jellemzett, valójában hatalmas erő egy bizonyos magyarországi, sokféleképpen jellemzett és meghatározott csoportban is vélelmezhetően kisebbséget alkothat, de nagyon úgy tűnik, hogy még e csoport többsége sem mer, akar szembeszállni a szellemi erőszaktevőkkel.
Még a vak is láthatja, hogy mi folyik ebben az országban, és visszatükröződött természetesen a világban, hogy egyszerűen Európa meghatározó köreinek a hatalmas gazdasági nehézségek mellett az volt a legnagyobb problémája, hogy a kicsi Magyarországon egy, az ország többségének is kedvező igényeit kielégítő színház jöhessen létre, ahol nem a liberális kultúrharcosok itteni bóhereik és csahosaik határoznak meg mindent. Elővették a szokásos forgatókönyvet és beteljesítették. Először sírtak, rettegtek, károgtak, majd átváltottak harcosba, és nemzetközi segédlettel, valamint a gazdasági gyarmatosítás rendelkezésükre álló eszközeivel gyorsan elérték, hogy Magyarország egyik legkiválóbb drámaírója 20 évvel a csillagváltás után is színház nélkül maradhasson.
Olvasóink tudják, hogy nagyon sok esetben kritikusan viszonyultunk Csurkához, bíráltuk a MIÉP-beli és a MIÉP-pel kapcsolatos tevékenységét, illetve támadtuk akkor, amikor a mi véleményünkkel nem egyező, és általunk helytelennek minősített politikai megnyilvánulásokat tett.
Ugyanakkor maximálisan elismertük írói, drámaírói tevékenységét, és hírportálunkon is közzé tettük azokat a politikai tényfeltáró, és teljesen helytálló dolgozatait, amelyekben a világban és a belpolitikában zajló folyamatokat fölé- és alárendeltségi viszonyokat elemezte, illetve jellemezte. Most azért állunk ki teljes mellszélességgel Csurka mellett, mert a személyét érintő támadást bizonyos szemita körök totális magyarellenes támadásaként értelmezzük.
Teljesen egyértelműen és az összeesküvés-elméleteket alapjaiban elvető ember számára is nyilvánvalóan Tarlósnak akkor kellett meghoznia ezt a döntést, amikor megjelent Magyarországon a Valutaalap küldöttsége, és a szociállibeárlis kormányzás idején az országot totál padlóra küldött és onnan felkapaszkodni képtelen magyarországi vezetésnek már az ország valamilyen szintű megmaradásáért kell a földig hajbókolnia. Nincs mit tenni, mert olyanná tették hazánkat, hogy ezt a helyzetet csak kétféleképpen lehetne feloldani. Vagy a szabadság illúzióját is később padlóba döngölő elbukott felkeléssel, vagy az egyéni és nemzeti igények minimumra szorításával.
Azok, akik felsőbbrendűségi tudatában fölényes megvetéssel gúnyolták a nyilas házmestereket, most ugyanilyen házmesterszerepet játszanak el. Feljelenteni, követelni, leszámolni és leszámoltatni. A hiperliberális házmesterek tevékenysége egyre több ember számára lesz érthető és és nyilvánvaló. Munkájuk eredményét lassan a nagy többség is értelmezni tudja. Következményei viszont beláthatatlanok lehetnek.
Koldus Kálmán – Hunhír.info
