Tóta úr! Mielőtt jobban belemerülne a mámorító birodalmi érzés jóleső bizsergésébe, emlékeztetnem kell arra az ön által nyilván lenézett történelmi tapasztalatra, hogy a magafajtákat először felhasználják a nemzeti entitások elleni ideológiai küzdelemben (persze eközben is csupán hasznos idiótának titulálva), ezután azonban hamar a szemétdombra kerülnek és ott elmélkedhetnek tovább a ‘modern létezési formák’ visszásságain.

Sokszor elgondolkodom a baloldali/liberális táborhoz tartozó emberek jelenkori motivációin. Nehezen fogadható el számomra az a gondolat, hogy egyesek pusztán a legprimitívebb anyagi haszonszerzés reményében képesek a szűkebb és tágabb környezetükben levő embereket, nemzetük más tagjait kiszolgáltatni idegen érdekcsoportoknak, a külföld kényének-kedvének. (Bár ilyenek is kétségkívül szép számmal akadnak.) Kell, hogy legyen valami gondolat, valami eszme, ami alátámasztja a cselekedeteiket, valami vezérelv, amivel önmaguk felé elszámolnak, amikor számba veszik a legsötétebb Rákosi-érát idéző tevékenységüket. Valóban szinte ‘felüdülésként’ hat, amikor néha egy-egy magyarázatféleséget, ideológiai megnyilvánulást is hallok a túloldalról, nemcsak az árfolyam-veszélyek, kockázati felárak, adósság-minősítések állandó monoton zúgását.

Ennek a gondolkodásnak egy ‘gyöngyszemére’ akadtam egy Tóta W. Árpád nevezetű szélsőségesen liberális, identitászavaros, erkölcs és morál nélküli szerző elképesztő gondolatait olvasva. A szerző neve gondolom sokak számára nem teljesen ismeretlen. Gunyoros, csipkelődő, erőltetetten viccelődő cinikus stílusával néhányszor már kivívta a jobb-érzésű emberek haragját.

A szerző cikke a szokásos ívet járja be: először megpróbálja lejáratni a nemzeti gondolatot (de minél otrombábban) ezután pedig megpróbálja piedesztálra helyezni az egyre inkább káoszba forduló közös Európát, amiben ő hatalmas távlatokat lát.

Cikkében olyan modern-cinikus-jópofa kifejezéseket használ a nemzeti eszme lejáratása közben, mint “alsó-középkategóriás nemzet” (ezek lennénk mi) vagy “alvégi zsebdiktátor” esetleg “üres nacionalista pofázás” és “büdös nemzeti nagylét”. Cikke végén hatalmas távlatokat nyit a magyarság előtt, akik eddig nem lehettek űrhajósok, haditengerészek és harckocsizók, de a közös Európában mindez nyitva áll előttük. Aki eddig eljutott a cikkben és még nem esett le a székről a nyerítéstől, az megkapta a slusszpoént. Úgy gondolom ehhez semmiféle magyarázat nem szükséges, ezek a gondolatok magukért beszélnek. (Tóta úr, azért félénken megjegyzem: harckocsizóink már voltak bőven, űrhajósaink is, bár azokat egy másik birodalom röptette fel. Javaslom a magyar történelem kivonatolt 8 oldalas változatáról térjen át egy legalább 20 oldalas bővített verzióra!)

Tóta egydimenziós anyagközpontú gondolkodásából teljesen hiányzik a létezés szféráinak, különféle bonyolult szövedékeinek bármiféle megértése, vagy megértési kísérlete. Ennek az embernek a kutyaszar és a Honfoglalás, a pénz és az örökkévalóság, az angol WC és a Bánk Bán teljesen azonos kategóriájú materiális fogalmak, amik különböző cserearányokban egymással helyettesíthetők, egymás által működtethetők. A történelmet valami ódivatú sötét dolognak tartja, ami gyanús-hamis dolgokat sugall a ma embere számára.

Nyilván ezért nem veszi észre hogy az általa favorizált heterogén birodalmak mindig összeomlottak és kizárólag a nemzeti lét biztosította a hosszabb távú túlélést. Tóta úr! A heterogén csak a szexben megfelelő, bár tudom, önnek erről is mások a szivárványos elképzelései. Azt hiszi, hogy a magyarság-érzés az kizárólag egy divatjamúlt retro-kacagányos életérzés, amit bizonyos molyszagú idióták azért erőltetnek, mert nem képesek belátni a mai kor megváltozott követelményeit és nem képesek megfelelni a ‘modernség’ kihívásainak.

Tóta úr! Mielőtt jobban belemerülne a mámorító birodalmi érzés jóleső bizsergésébe, emlékeztetnem kell arra az ön által nyilván lenézett történelmi tapasztalatra, hogy a magafajtákat először felhasználják a nemzeti entitások elleni ideológiai küzdelemben (persze eközben is csupán hasznos idiótának titulálva), ezután azonban hamar a szemétdombra kerülnek és ott elmélkedhetnek tovább a ‘modern létezési formák’ visszásságain. Ennek az a fő oka, hogy a felülkerekedett hatalomnak rosszízű emléket és kellemetlen tanút-tanúságot jelentenek. A hatalom lelkiismeret-furdalása és megtisztulási késztetése kiöklendezi magából az önhöz hasonlókat. De ha ez bonyolult lenne, akkor lefordítom: a saját fészkébe piszkító, az mindenkinek egyformán büdös.

Ez a szépreményű európai birodalom, aminek létrejöttében Tóta úr ábrándosan bizakodik jól láthatóan gyógyíthatatlan betegként morzsolgatja igen kisszámú visszalevő perceit, és rövid szenvedés után bizony csak egy vonás lesz a hamar elhalt történelmi kísérletek halandósági statisztikájában.

Szintén a történelem és a Tóta-félék rossz viszonyából vezethető le az is, hogy elfelejti megemlíteni azt a történelmi tapasztalatot is, hogy a birodalmi központok a perifériákat kivétel nélkül kíméletlenül kizsákmányolták (persze a demokratikus egyenjogúság jegyében) és ugye azt még Tóta úr sem merné állítani, hogy mi a birodalmi központhoz tartoznánk.

A birodalmi eszme, ha jól emlékszünk a Szovjetunióban is sokakat megérintett. Nem sok hasznuk lett belőle. Az igaz, hogy világhatalom lettek, atomrakéták ezreivel fenyegették a glóbuszt. És lehet, hogy ott néhány embernek ez jó érzést okozott, de a nép ugye 100 millió áldozattal és 3 generáció mérhetetlen nyomorúságával fizetett érte. Azután az egész puskalövés nélkül szétesett…

Kinek érte meg ez? Még a Tóta-féle materiális szemlélettel sem lehet egyensúlyba hozni az egyenlet két oldalát.

Azért omlanak össze az ilyen birodalmak, mert a hatalmi ambíciókon és a pénzen kívül az égvilágon semmiféle kohézió nem tartja össze őket. Bizony meg lehet majd nézni hamarosan a jelenlegi fő világhatalmat is, hogy milyen büdös nagy demokrácia fog ott kitörni, amikor a dollár megszűnik
kulcsvaluta lenni. Már nem kell sokat rá aludni Tóta úr…

És a polgárháború tobzódásának mámorában majd el lehet gondolkodni azon, hogy néhány kiválasztott hatalmi tébolyának oltárán érdemes-e feláldozni emberek millióit. A nemzetek pedig megmaradnak a nehéz időkben is. Mert van bennük egy olyan kohézió, ami túlmutat mindenféle anyagi vonatkozáson és pénzen. Ez az, amit a Tóta-féle kizárólag matériában gondolkodó, mindenféle szakralitásban erősen deficites gondolkodásmód nem érthet meg. A vaknak nehéz elmagyarázni a színeket. A Tóta-féle gondolkodás csak a szokásosat teszi, amit nem ért, azt megpróbálja elviccelni.

És ő tartozik állítólag a felsőbbrendű értelem kasztjához. Olyanokat mer kérdezni, miért bántanak, hogy mitől vagyok én kevésbé magyar, mint a többi? Csak azért mert nem húzok kacagányt?

Nem Tóta úr, nem a kacagány miatt van. Azért tartjuk önt nemzetidegennek sőt, mondjuk ki bátran, hazaárulónak, mert következetesen képvisel és valósít meg egy, a magyar nemzetet létében fenyegető életveszélyes ideológiát és cselekvési programot. Az ön gondolkodásmódja és tevékenysége ezt az országot a pusztulás felé löki. És erre akárhány kacagányt is felhúzhat, akkor is világítani fog messziről…

Pónya Attila

Hunhír.info