A Dimitrov-doktrína változatlan hívei – vagyis akik szerint mindenki náci, fasiszta, nyilas, antiszemita, aki kasztjukon kívüli – képtelenek megemészteni Csurka István és Dörner György kinevezését, azt, hogy a teátrumokból eltűnjenek a rossz pesti orfeumdallamok és devianciákat népszerűsítő darabok, talán nem is sejtve, mennyire növelik ezzel az amúgy sem heveny antiszemitizmust.
Főorgánumaik, mint a 168 Óra 2011/44. száma, nem tudnak napirendre térni továbbra sem afelett, hogy Tarlós István főpolgármester Dörner Györgyöt nevezte ki a budapesti Paulay Ede utcai teátrum élére és Csurka István pedig intendánsa lesz, mutatva ezzel is, hogy ölni tudna gyűlöletük: nekik lassan már mindenki náci, fasiszta, nyilas, antiszemita, aki kasztjukon kívüli, számukra már megbocsáthatatlan az is, ha rajtuk kívül valaki bármilyen vezető szerepet kap a (mellesleg általuk uralt) fővárosban.
Mindez két történetet idéz fel bennünk. Múlt századunk hetvenes éveiben egy középiskolai tanár a Magyar Nemzetben megjelent olvasói levelében arról számolt be, mennyire megrontja beszédünket a gajdolás, majd nemsokára főguruik egyike, Ungvári Tamás felháborodva válaszolt: ez tömény antiszemitizmus, ami benne egyenesen az auschwitzi gázkamrák emlékét idézte fel. Ugyanő a kilencvenes évek végén egy budapesti könyvesbolt katalógusát tanulmányozva nem kisebb felháborodással észrevételezte tulajdonosának, hogy a benne szereplő tíz legkeresettebb kiadvány szerzői közül csak három tartozik kasztjukhoz.
Hiába, aki kasztjukon kívüli, tehet bármit, sohasem lesz számukra szalonképes, ha pedig ezt sérelmezi, náciként, fasisztaként, nyilasként, de legfőképpen antiszemitaként könyvelik el.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
